Kristie Long Foley (2024)

a Wake Forest Egyetem (USA) Implementációs Tudomány Tanszék alapító vezetője, a Társadalomtudományok és Egészségpolitika Tanszék egyetemi tanára, jelenleg az Orvostudományi Kar tudománystratégiai dékánhelyettese. Főleg egészségügyi és népegészségügyi tudományos módszerek, stratégiák és ismeretek gyakorlati alkalmazásával foglalkozik, kutatásainak fókuszában a daganatos betegségek megelőzésében, szűrésében és kezelésében fennálló társadalmi különbségekkel kapcsolatos pszichoszociális intervenciók állnak. Munkássága kiemelkedő szerepet játszik a dohányzással kapcsolatos kutatások és intervenciók hazai megalapozásában és kidolgozásában. Mintegy két évtizede szoros munkakapcsolatot ápol ELTE-s és más hazai kutatókkal, az együttműködésekből több közös publikáció is született. Tevékenysége nagyban segíti a Pszichológiai Intézet és az egészségpszichológiai, egészségtudományi szakterület fejlődését és pályázati aktivitását.

"Stratégiák és alkalmazásuk a népegészségügyben" című interjúnk ITT olvasható.

Gian Vittorio Caprara (2023)

a személyiségpszichológia világszerte elismert, egyik legtöbbet idézett kortárs európai képviselője, professor emeritus a La Sapienza Egyetemen. Kiemelkedő munkásságát fémjelzi közel 600 tudományos közleménye, 20 összegző és kutatási irányokat kijelölő kötete. Paradigmaváltó munkáiban a személyiséget hiperkomplex rendszerként értelmezi, amelynek formálódásában genetikai, temperamentumbeli és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. Céljának tartja annak feltárását is, hogyan befolyásolja a személyiség a politikai, társadalmi és a gazdasági folyamatokat. Kiemelt figyelmet fordít elméleteinek gyakorlati alkalmazhatóságára a humán tudományok különböző területein. Mindemellett eredeti módszerek kidolgozásával gazdagította a személyiségpszichológia módszertani eszköztárát: nevéhez fűződik a pozitív pszichológia és a jóllét-tudományok mérésére használt mérőeszköz is. Az 1980-as évek óta folyamatos kutatási és konzultációs együttműködést folytat az ELTE Pszichológiai Intézet kutatóival. Jelenleg a Pozitív Pszichológia Kutatócsoport végez irányításával kutatásokat a Pozitivitás Skála hazai alkalmazhatóságával kapcsolatban.

"Nagy szükség van a közjó szolgálatában álló valódi tudásra" című interjúnk ITT olvasható.

Hunyady György (2022)

a szociálpszichológia hazai meghonosítója, az ELTE-n fiatal szakemberek nemzedékeit vezette be a tudományterület nemzetközi főáramába. Kutatási területei a szociális megismerés, a társadalmi viszonyok élményvilága, a nemzeti tudat, a társadalmi közérzet és a közgondolkodás, a kontraszelekció. Összegző monográfiájára (Sztereotípiák a változó közgondolkodásban) számos későbbi kutatás épült, életműve később politikai, jogi és gazdasági pszichológiával foglalkozó köteteiben teljesedett ki. 1977 óta tanít az ELTE-n, 1988-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. Évtizedekig vezette a Társadalom- és Neveléspszichológiai Tanszéket, 1993-tól 2007-ig az ELTE Pszichológiai Tanszékcsoportját, majd Intézetét irányította. 1989–1992 között az ELTE BTK dékánja, 2003–2007 között alapító dékánja az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának. A mai napig aktív részese a PPK doktori képzéseinek. 2001-ben az MTA rendes tagjává választották. Több száz tudományos könyv, tanulmány, szakírás, tankönyv kötődik a nevéhez. Az Alkalmazott Pszichológia folyóirat alapítója, 2016-tól a Magyar Pszichológiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke volt.

"A történelmi fordulatok pszichológiai konzekvenciái érdekelnek" című interjúnk ITT olvasható.

John T. Jost (2021)

a ma elő egyik legismertebb, legtöbbet publikáló és leginkább meghatározó politikai pszichológus a világon. 1989-ben a Duke Egyetemen szerezte meg a diplomáját pszichológiából, majd 1995-ben a PhD-fokozatát a Yale Egyetemen. 2003 óta a New York University professzora. Hét könyv és közel 400 publikáció szerzője, hivatkozásai meghaladják a 640.000-et. A rendszerigazolás-elmélet kidolgozója, amely szerint az emberek motiváltak arra, hogy megvédjék, kimagyarázzák és fenntartsák az aktuális társadalmi, gazdasági és politikai rendszert a saját biztonságérzetük érdekében. Legtöbbet hivatkozott tanulmánya a politikai konzervativizmust meghatározó motivált megismerés folyamatait tárja fel. 2010 óta dolgozik szoros együttműködésben az ELTE Szociálpszichológia Tanszék munkatársaival, amelyből több közös publikáció is született, és többször tartott vendégelőadást a PPK-n. A vele való intenzív kooperáció nagyban segíti a kar és a szociálpszichológiai szakterület fejlődését, nemzetközi együttműködéseit.

A rendszerigazolás elmélete című interjúnk itt olvasható.

WIM VAN DEN BRINK (2020)

az Amszterdami Egyetem professzora, 2002 óra szoros együtműködésben dolgozik az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetével, amelynek eredményeként számos közös publikáció született, illetve több doktorandusz munkájába is bekapcsolódott. Több alkalommal tartott karunkon vendégelődást, illetve fogadott hallgatót az Amszterdami Egyetemen. Pályafutása során számos rangos díjban és kitüntetésben részesült, tudományos közéleti tevékenysége szerteágazó, több rangos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Tudományos érdeklődése a szerhasználati rendellenességek és a viselkedési függőségek neurobiológiájával, a szerhasználati rendellenességek és a kapcsolódó komorbiditások farmakológiai kezelésével, valamint a függőségben szenvedő betegek stigmájának csökkentésével kapcsolatosak.

A függőség kezelhető betegség címmel készített interjúnk itt olvasható.

MARC NICHOLAS POTENZA (2019)

pszichiáter, addiktológus, a Yale Egyetem számos kutatócsoportjának alapítója és vezetője. Több mint húsz éve vizsgálja az addiktív viselkedéseket és zavarokat, a tudatmódosító szerektől való függőséget, valamint a folyamatokban megjelenő nemi különbségeket. A kutató-klinikai szakember az addikció generációkon átívelő aspektusait kutatja, beleértve a drognak való kitettséget a prenatális szakaszban, munkássága kiterjed az impulzív és kompulzív zavarok vizsgálatára, a videójátékokkal kapcsolatos függőségek tanulmányozására, illetve a hiperszexualitás témakörére. A Pedagógiai és Pszichológiai Kar Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékével hosszú évek óta szorosan együttműködik. Részt vett az addiktológia egyik vezető lapjává vált Journal of Behavioural Addictions 2011-es, ELTE-s megalapításában, kutatási projektjeibe a kar oktatói mellett több doktorandusz is sikeresen bekapcsolódott. Munkásságáért számos rangos elismerésben részesült, több mint 400 folyóiratcikk szerzője és társszerzője.

"Modern függőségek nyomában" című interjúnk itt olvasható.

AVIV MAKIEL WEINSTEIN (2018)

az Ariel Egyetem Integratív Agykutó Központjának vezetője. Az elmúlt 20 évben imponáló, nemzetközi színtéren is kiemelkedő kutatásokat végzett a pszichológiai, pszichofarmakológiai, neurobiológiai működések képalkotó technikákkal történő tanulmányozása, azok addikciós problémákkal küzdő személyek kezelésében való alkalmazása terén. Kutatásai kiterjedtek a sóvárgás és megvonás pszichológiai és idegélettani összetevőinek vizsgálatára. Nevéhez fűződik az első izraeli képalkotó technikákat alkalmazó agykutató labor felállítása, melynek keretében sor kerülhetett egyes pszichoaktív szerek, így az ecstasy és a kannabisz kognitív és motorikus funkciókra gyakorolt hatásának komplex vizsgálatára az úgynevezett rekreációs használók körében. Kutatói érdeklődésében az utóbbi években jelentős szerepet játszik a viselkedési addikciók vizsgálata, elsősorban a szerencsejáték, a kompulzív vásárlás, a hiperszexualitás és a testedzésfüggőség.

"A függőségek nyomában" című interjúnk itt olvasható.

JOSÉ JACKSON COELHO SAMPAIO (2018)

a Cearái Állami Egyetem rektora. Tudományos pályafutását mindvégig az orvosi hivatás legbelsőbb lényege, a humanista törődés imperatívusza irányította, mely kiterjedt oktatási tevékenységében is könnyen felfedezhető. Pszichiáterként számos intézményben dolgozott országszerte, melynek során komoly tapasztalatra tett szert, majd vezető szerepet vállalt a brazil pszichiátria megreformálásának történelmi folyamatában. Kutatásaiban és publikációiban elsősorban járványtannal, egészségpolitikával, a mentális egészség és a dolgozók egészségének kérdéseivel foglalkozik. Rektorként nagy hangsúlyt fektet a technológiai innováció és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére, ilyen többek között a magyar nyelv és kultúra oktatásáért felelős lektorátus létrehozása, mely a második ilyen jellegű intézmény Brazíliában. 

"A brazil reformer akit lenyűgöz Ady" című interjúnk itt olvasható.

MARK D. GRIFFITHS (2017)

a brit Pszichológiai Társaság tagja. Szakmai érdeklődésének fókuszában a viselkedési addikciók, azon belül elsődlegesen a szerencsejáték- és a videójáték-függőség problémája áll. A témakör egyik legelismertebb kutatója, mintegy 550 referált folyóiratban jelent meg tudományos publikációja, 5 saját könyv és mintegy 140 könyvfejezet fűződik a nevéhez. Tanácsadóként dolgozott a norvég kormány megbízásából, és részt vett az Egyesült Államok szerencsejáték-addikciók hatásával foglalkozó bizottságának munkájában. Az ELTE-vel való kapcsolata túlmutat a doktori hallgatók mentorálásán. Számos további kutatói együttműködés és hallgatói-oktatói csere valósult meg közreműködésével a két egyetem között.

"Igyekszem a megfelelő emberekbe fektetni az energiáimat" című interjúnk itt olvasható.

HEINZ-ELMAR TENORTH (2014)

a berlini Humboldt Egyetem tanszékvezető professzora, 2003-tól professzor emeritusa, a neveléstudomány nemzetközi hírű, iskolateremtő személyisége, szakterülete a történeti pedagógia. Közel két évtizedes szakmai együttműködés köti az ELTE-hez, a közös kutatómunka a neveléstudomány tudománytörténete mellett különböző pedagógiai történeti antropológiai témákra, valamint a tanári professzió összehasonlító történeti-pedagógiai vizsgálatára irányult. Tenorth professzornak jelentős szerepe volt a tanszéken folyó nemzetközi recepciós hatásokra fókuszáló neveléstudomány-történeti kutatások módszertani megalapozásában is.

"Kiemelkedő jelentőségűek az ELTE-s szakmai kapcsolataim" címmel készített interjúnk itt olvasható.

FERDINAND KLEIN (2010)

a Ludwigsburg-Tübingen Egyetem professor emeritusa, az ELTE honoris causa doktora és professzora. A német nyelvű gyógypedagógia egyik legnevesebb képviselője, annak a háború utáni nagy tudósgenerációnak tagja, akik az elméletalkotás terén jelentősen hozzájárultak a modern gyógypedagógia metodológiai bázisának létrehozásához, átfogó alapkutatásainak elvégzéséhez, első teoretikus paradigmáinak körvonalazásához. Emellett számos gyakorlati területen (például a súlyosan-halmozottan akadályozottak pedagógiai ellátásának kialakítása) úttörő rendszerépítő tevékenységet fejtett ki. A német nyelvű szakirodalom egyik legtöbbet hivatkozott szerzője. Egyetemi tanári karrierjét több, ma már a legrangosabb iskolák között számon tartott gyógypedagógus-képzés megszervezése és kialakítása fémjelzi.