„Azért jönnek, mert ELTE”

„Olyan rekreációs szakembereket szeretnénk képezni, akik alkalmasak a közép- és időskori fizikai állapot, életmód és pszichológiai háttér felmérésére. Ezeknek a jellemzőknek az ismeretében pedig képessé válnak egy komplex, személyre szabott életmódprogram kidolgozására és kommunikálására” – mondta többek között interjúnkban Köteles Ferenc, a PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetének igazgatója, aki szeptembertől egyetemi tanári kinevezésben részesül.

Huszonhárom éve aikidózom.

Kamaszkoromtól kezdve kungfuztam, taichiztam, kialakult bennem egyfajta érdeklődés a keleti dolgok iránt, és amikor az egyik barátom mondta, hogy menjünk el aikidózni, azt gondoltam, hogy egy próbát megér. Végül aztán ott ragadtam, jelenleg négy danos vagyok.

Az első diplomámat a TTK-n szereztem, biológiából, aztán jött a pszichológia. Amikor Bárdos György professzor vezetésével létrejött az ESI, ez a sokrétű tudás – és persze a jó munkakapcsolatunk – kamatozott.

Mit tanít az intézetben?

Részben biológiai (élettan-anatómia, terhelésélettan gyakorlat, természet- és környezetkultúra), részben pszichológiai (érzelmek-motivációk, stressz-testmozgás-rekreáció) kurzusokat tartok, illetve tartottam. Emellett oktatok a Pszichológiai Doktori Iskola keretein belül, és az angol nyelvű pszichológusképzésben is.

Először is a kollégák elkezdtek előrelépni szakmai téren, egyre többen habilitáltak, illetve készülnek a habilitációra. Az utóbbi évben elindítottuk a rekreáció mesterképzést, idén ősztől pedig kosárlabda és kajak-kenu irányokban is indul edzőképzésünk, emellett megújulóban van a terhelésélettani laborunk is, ahol a fittség különböző mutatóit mérjük, kutatjuk. Örömmel mondhatom, hogy az intézet folyamatosan fejlődik, szakmailag és az oktatói kar szempontjából is.

A nocebo bizonyos szempontból a placebo fordítottja, lényege, hogy hatóanyag nélküli gyógyszert adunk, azzal az üzenettel, hogy ez káros lesz. Tegyük fel, hogy Ön vesz egy új gyógyszert, mi lesz az első dolga? Valószínűleg el fogja olvasni a betegtájékoztatót, ami egy külön fejezetet szentel arra, hogy milyen mellékhatásokra lehet számítani, adott esetben arra is, hogy milyen gyakorisággal. Ám valójában ezeknek a mellékhatásoknak egy része nem a gyógyszer hatóanyagaiból fakad, hanem abból, hogy elolvasta ezt a leírást. Szakmailag ezt úgy hívjuk, hogy „negatív elvárásokat generál”. Ha lesz egy elvárásom, hogy például fájhat a fejem, vagy a gyomrom - ezek a klasszikus gyógyszer-mellékhatások - akkor valóban megnő ezeknek a mellékhatásoknak a valószínűsége. A pszichológiai mechanizmusokra visszavezethető mellékhatásokat „nem specifikus mellékhatásoknak” is nevezik.

Kiderült, hogy a placebo és a nocebo a sportteljesítményre is hat. A sportolók körében nagyon népszerűek a különböző mágneses karkötők, izotóniás italok, amelyek főként azért ennyire elterjedtek, mert ügyesen hirdetik őket. Ha valójában megmérjük ezek hatását, akkor azonban látható, hogy objektív hatás sok esetben nincs mögöttük, tehát valójában nem javul a mért teljesítmény. Amennyiben mégis, akkor a javulás sokszor az elvárásokkal magyarázható – ezt szokás marketing placebonak is nevezni.

Miután megszereztem az első diplomámat, egy ideig a természetgyógyászat érdekelt. Pár évet dolgoztam természetgyógyászként, illetve néhány évet oktatóként is. A placebo és a természetgyógyászat nagyon nagy átfedéssel bíró két terület. Tulajdonképpen azért kezdtem el érdeklődni a pszichológia iránt, mert érdekelt ennek a pszichofiziológiai háttere.

Az ELTE-nek nagyon jó a hírneve. Az ide felvételizők nagy része azt mondja, hogy azért jön ide, „mert ELTE”. A sportszakmán belül a Testnevelési Egyetemnek – elsősorban történeti okokból - kirívóan jó a megítélése, a többi intézménynél még lehetne ezen dolgozni; és mi dolgozunk is azon, hogy ez változzon.

Valamelyik nap kiszámoltam, hogy az utóbbi tíz évben csaknem húsz új tárgyból készültem fel, ami nagyon sok. Most már nem mennék bele ilyen kalandokba, bár hasznos tapasztalat volt. Amit az intézményhez kötődő személyes eredménynek tekintek, hogy a rekreáció mesterképzést el tudtuk indítani. Kicsit a saját gyermekemnek tekintem, de nyilván sok kollégánk munkája van benne.

Olyan rekreációs szakembereket szeretnénk képezni, akik képesek a közép- és időskori fizikai állapotnak, életmódnak és pszichológiai háttérnek a felmérésére. Ezeknek a jellemzőknek az ismeretében pedig képessé válnak egy komplex, személyre szabott életmódprogram kidolgozására és kommunikálására. Elsősorban természetesen a fizikai aktivitáson van a fő hangsúly, de emellett a rekreációs szakembereknek ismerniük kell a táplálkozás- és egészségtudományi alapelveket, a pozitív pszichológia alapjait, s nem mellesleg ki kell tudniuk szűrni azt, akinek komolyabb segítségre van szüksége.

Mivel létrejöttek a megfelelő infrastrukturális feltételek, illetve az oktatónk lett Dr. Rausz-Szabó Attila világbajnok kenus, aki jelenleg az egyik legnevesebb hazai kenuedző, logikusan merült fel az edzőképzés ötlete. A kajak-kenu mellett szerettünk volna egy nagyobb tömegbázissal bíró képzést is indítani, így a választásunk a kosárlabdára esett. Ez a szakirány Lukács Anikó vezetésével indul. A szombathelyi csatlakozás egyébként sokat segített ebben, mert a vasi megyeszékhelyen nagy hagyománya van a testnevelőképzésnek és az edzőképzésnek is, tehát szemléletileg, akkreditációban, és szakemberek terén is nagy lökést adott nekünk a közös munka.

Hozzánk elsősorban rekreációs beállítottságú hallgatók érkeznek, akik szeretnek mozogni, és ezzel szeretnének foglalkozni, de nem feltétlenül versenysportolóként. Az edzőképzésünk ebből a szempontból talán picit kilóg a sorból, de mi úgy gondoljuk, hogy a fő hangsúlyt továbbra is a rekreációra, a tömegsportra és a nem versenysportoló tömegek fizikai aktivitásának mérésére helyezzük. Az oktatói kar szakmailag is erre képzett, és emberileg is leginkább erre motivált.

Elégedett leszek, ha évről-évre a jelenlegi helyzethez hasonlóan sok hallgató jelentkezik az alapképzésünkre, megfelelően beindul az edzőképzés és folytatódik a rekreációs mesterképzés. Ahhoz képest, hogy a legtöbb egyetemen folyamatosan csökken a hallgatói létszám, nálunk ezzel ellentétes a trend, nagy a túljelentkezés. Ami valójában behatárol minket, az az épület mérete, illetve az oktatóink létszáma.

Nagyon jól tudok azonosulni a Pedagógiai és Pszichológiai Kar mottójával, miszerint: „minden, ami ember”. Úgy vélem, hogy bármit is csinálunk, azt úgy kell tennünk, hogy pozitívan járuljon hozzá a boldogságunkhoz és az egészségünkhöz.