A kapcsolati mobilitás kultúrája

Vajon mi határozza meg, mennyire kötünk és szakítunk meg könnyen kapcsolatokat? Dr. Fülöp Márta a Pszichológiai Intézet egyetemi tanára az egyik szerzője annak a tanulmánynak amely 2018. május 31-én jelent meg a Proceedings of the American National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban Relational mobility predicts social behaviors in 39 countries and is tied to historical farming and threat címmel. 
A Dr. Robert Thomson és Prof. Masaki Yuki (Department of Behavioral Science, Center for Experimental Research in Social Sciences, University of Hokkaido, Japán) által vezetett, 39 országot magába foglaló kutatás az egyes társadalmak kapcsolati-párkapcsolati flexibilitását és e flexibilitás szociális viselkedésre gyakorolt lehetséges hatását vizsgálta. Számos kultúrában a kapcsolatteremtés rögzített módon történik (behatárolva bizonyos körülményektől), míg másokban az egyén önálló és aktív döntésétől függ, kihez/ kikhez kíván szorosabban kötődni. A kapcsolatteremtés társadalmi szabadsága és megkötöttsége mentén mozgó fogalmat nevezzük relációs mobilitásnak. Pontosabban, a relációs mobilitás egy olyan szocioökológiai változó, mely képes számszerűsíteni, hogy egy társadalom milyen mértékben nyújt lehetőséget és szabadságot a személyes preferencián alapuló kapcsolatkialakításhoz és kapcsolatépítéshez. Kelet-Ázsiában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten– ahol a relációs mobilitás viszonylag alacsony – a kapcsolatépítést inkább a körülmények, mintsem a szabad döntés határozza meg, nehezebb kapcsolatokat kialakítani és nehezebb megszakítani is. Észak-Amerikában, Latin-Amerikában és Európában a választás szabadsága és a lehetőségek sokasága a jellemzőbb, vagyis magasabb relációs mobilitás. A 39 országot felölelő tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a relációs mobilitást nagyban befolyásolta a vizsgált társadalom ökológiai, történelmi és gazdasági szempontú fenyegetettsége, illetve hagyományosan állattenyésztő vagy növénytermesztő életmódja. Minél nagyobb a fenyegetettség és a helyhezkötöttség (pl. rizstermesztő kultúra) annál alacsonyabb a relációs mobilitás, mert az embereknek annál erősebben kell egymásra támaszkodniuk és ezt csak erős kötöttségek biztosítják. A relációs mobilitási mutatók olyan kapcsolati jellemzőkkel is együtt jártakmint a bizalom, intimitás, szociális támogatottság. A nagyobb relációs mobiltással jellemezhető országok válaszadóira nagyobb bizalom, a kapcsolatokban pedig nagyobb intimitás volt a jellemző, mert a körülmények kötöttsége helyett a kapcsolatokat az érzelmeknek kell összetartani. Ha ezek az érzelmek változnak a kapcsolatból ki lehet lépni, mert a kontextus nem kényszeríti az egyéneket a kapcsolat fenntartására.  Ami számunkra meghökkentő és elgondolkodtató, hogy Magyarország relációs mobilitási mutatója messze a legalacsonyabbak (pl. Malajzia és Japán) közé tartozik, annak ellenére, hogy a környezeti és társadalmi-gazdasági fenyegetettség szempontjából a vizsgált országok között az átlagos szinten helyezkedik el.

Relációs mobilitás a történelmi és gazdasági fenyegetettség tükrében (forrás: https://doi.org/10.1073/pnas.1713191115)

Érdemes lehet elgondolkodnunk azon, milyen befolyásoló tényezőknek köszönhető ez az alacsony szám, különösen is kitérve a közeli országok igencsak eltérő eredményeire. A kutatás közelebb vitt minket ahhoz, hogy megértsük, egyes társadalmakban miért a nyitottabb, flexibilisebb interperszonális kapcsolatok, míg másokban a kötöttségek jellemzőbbek, továbbá ezek a különbségek miként befolyásolják szociális viselkedésünket.
 
A teljes cikk itt olvasható.
 

 

Fülöp Márta

2018.09.27.