A közösségi rádiózás helyzete Magyarországon
A közösségi rádiók nonprofit alapon működő, elsősorban önkéntesek által üzemeltetett médiaplatformok, ezáltal függetlenek minden politikai párttól és magáncégtől. A csatornák vezetésében, működtetésében és a finanszírozásában a hallgatói közösség is aktívan részt vesz.
Velics Gabriella, az ELTE PPK oktatója és Urszula Doliwa, a University of Warmia and Mazury in Olsztyn docense a Polish Political Science Yearbook-ban publikált tanulmányukban a hazai közösségi rádiózás egyedi jellemzőit és alapelveit tárták fel.
Magyarország az első ország volt Közép- és Kelet-Európában, ahol jogilag is elismerték a közösségi rádiók létezését: már az 1996-os médiatörvény lehetőséget adott úgynevezett nonprofit célú műsorszolgáltatásra, ezzel megteremtve a lehetőséget a közszolgálati és a kereskedelmi adók mellett a közösségi rádiók és televíziók megjelenésére, amit 2005-től egy kisközösségek számára kiírt frekvenciapályázati lehetőség még tovább bővített. A szektor legjobb időszakában, 2005-2010 között már 67 közösségi rádió működött hazánkban. Ennek a fellendülésnek a 2010-es „új médiatörvény” vetett véget, mely nehéz helyzetbe hozta a többnyire önkéntesek által működtetett közösségi rádiókat: a követelményeknek (legalább napi négy órás műsor, 66% közszolgálati tartalom, 50% magyar zene stb.) szinte lehetetlen volt eleget tenniük, sorra adták fel a működést; frekvenciájukat az átrendeződő rádiós piacon többnyire helyi kereskedelmi adók vagy egyházi adók kapták.
A kutatás 2022 októberében készített interjúk alapján két budapesti állomás, a Tilos Rádió és az EPER helyzetét vizsgálta meg, különös figyelemmel arra, hogy a csatornák mennyiben felelnek meg a közösségi rádiózás nemzetközi elveinek, mint például a nonprofit jellegnek, a programkészítésben és az irányításban való közösségi részvételnek vagy a politikai és gazdasági szereplőktől való függetlenségnek. A kutatáshoz a Vinod Pavarala (UNESCO Chair on Community Media) és indiai munkatársai által kidolgozott A közösségi rádiók folyamatos fejlesztésének eszköztára című kérdőívet adaptálták magyar viszonyokra.
A vizsgálat igazolta, hogy mind az EPER, mind a Tilos Rádió független csatornák, ahol a producerek és műsorkészítők többsége önkéntes alapon dolgozik. A Tilos Rádió különösen közeli kapcsolatban áll a hallgatósággal: ösztönzi a műsorkészítésben való részvételt; lehetőséget ad a közösség tagjainak, hogy önkéntes munkán keresztül becsatlakozzanak a rádió működtetésének folyamatába, az adománygyűjtő események pedig a tágabb közönséget is sikeresen ösztönzik anyagi támogatásra. Ennek köszönhetően nem szükséges jelentkezniük a Médiatanács vagy más kormányzati szervek által kiírt pályázatokra. Fizetett reklámokat egyik csatorna sem sugároz.
A két rádió igazgatását vizsgálva a tanulmány megállapította, hogy a vezetési modell igazodik a közösségi média működéséhez. A Tilos Rádióra teljességgel demokratikus vezetés jellemző, a közreműködők ugyanis aktívan részt vesznek a program összeállításában, a csatorna működésében és az irányelvek meghatározásában. Az EPER Rádiónál a mindennapi helyzetekben a főszerkesztő dönt, de ezt a programok alkotóival konzultálva teszi.
Konklúzióként a kutatók kiemelik, hogy a közösségi rádiók kulcsfontosságúak a médiapluralizmus megteremtésében, segítik a párbeszéd létrejöttét a különböző csoportok között, és képesek a perifériából a középpontba helyezni a szereplőket. Társadalmi szerepvállalásuk révén pedig a nyilvános, mainstream rádiócsatornák értékes alternatívái lehetnek.