Algoritmikus gondolkodás, játékhasználati zavar és mozgásfejlesztés
Tartalomjegyzék
- Fesztivál jellegű testnevelésóra-szervezés
- A tanulóközpontú módszertan bevezetésének lehetséges lépései
- Mozgásfejlődés-mozgásfejlesztés óvodás és kisiskolás korban
- Kognitív tényezők szerepe az algoritmikus gondolkodási teljesítményben
- A problémás szerencsejáték-használat egyéni különbségei
- A motivációs sajátosságok szerepe a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar és a játékhasználati zavar kapcsolatában
- I don’t care, I share!
Fesztivál jellegű testnevelésóra-szervezés
A testnevelés oktatása jelentős változásokon ment át az utóbbi évtizedben. Előtérbe kerültek azok az innovatív módszerek, amelyek a mozgástanulás legújabb irányvonalát képviselik, középpontba állítva az élménypedagógiát, a különböző tanulóközpontú módszereket és a tanulói autonómiát segítő eljárásokat. A jelen tanulmányban bemutatásra kerülő, fesztivál jellegű mozgásformák alkalmazása testnevelésórán élvezetessé teszi a résztvevők számára a mozgásoktatást, továbbá a sokszínű, változatos, a mozgás felfedezésének élményét nyújtó és az ember alapvető mozgásformáin alapuló feladatmegoldásokat. A kiscsoportos mozgásformák előnye a folyamatos, variábilis gyakorlási lehetőség biztosítása, amelynek eredményeként játékos körülmények között fejleszthetők a fizikai és mentális képességek, a sportági technikák, a különböző játékelemek és taktikai megoldások. A szakértői mozaik kooperatív didaktikai módszer alkalmazásának hatására elérhető a tanulók tudatos és magas szintű felelősségvállalása a mozgások pontos elsajátítása érdekében, valós kooperáció keretében. Az egyetemi testnevelőtanár-képzésben nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a leendő kollégák megismerjék és hatékonyan tudják használni ezeket az új technikákat.
A tanulóközpontú módszertan bevezetésének lehetséges lépései
A szakmódszertani tudás megszerzését a testnevelő tanár képzésben öt tantárgyi félév és az összefüggő gyakorlatot kísérő szakszeminárium alkotják. A tanulmány bemutatja, hogy ez a hat félév – a módszertani koncepció szerint – mely négy, logikailag egymásra épülő szakaszra bontható: elméletben megtanuljuk, egymást tanítva modellezzük, egy testnevelési projektben kipróbáljuk, mentorálva alkalmazzuk. A folyamatban végig vezető elem a hallgatói aktív tanulás, a kooperatív együttműködési helyzetek generálása és a többszöri újratervezés lehetőségét biztosító folyamatértékelés is.
Mozgásfejlődés-mozgásfejlesztés óvodás és kisiskolás korban
A cikk bemutatja a mozgásfejlesztés lehetséges céljait, területeit, úgymint a nagymozgások, az alapvető mozgásformák (természetes mozgások) készségszintjének emelése, az általános mozgástapasztalat megszerzése, és a mozgásos cselekvéstanulás. Többet megtudhatunk a testi képességek fejlesztéséről, ezen belül a kondicionális képességek (erő, gyorsaság, állóképesség), illetve a koordinációs képességek fejlesztéséről; a hajlékonyság fejlesztéséről, a helyes testtartás kialakításáról, valamint transzferhatások révén a kognitív képességek fejlesztése (figyelem, emlékezet, gondolkodási képesség) is bemutatásra kerül.
Kognitív tényezők szerepe az algoritmikus gondolkodási teljesítményben
Az algoritmikus gondolkodás (CT: computational thinking) a problémamegoldó készségek olyan csoportja, amely az oktatásban és a munkában egyaránt nagy jelentőséggel bír. A szerzők programozási tapasztalattal nem rendelkező egyetemi hallgatóknál vizsgálták a CT-teljesítmény alapjául szolgáló kognitív tényezők szerepét. A folyékony intelligenciát, a kristályos intelligenciát és a téri-vizuális képességet számítógépes adaptív tesztekkel, míg a CT-t az Algoritmikus Gondolkodás teszttel mérték. A folyékony intelligencia a nem, az életkor és a téri-vizuális képesség hatásának kontrollja mellett is előre jelezte a CT-t, míg a kristályos intelligencia nem[LP1] függött össze vele. A kognitív készségek kontrollja mellett a férfiak kis előnnyel rendelkeztek ezen a területen. A téri-vizuális képesség nem befolyásolta közvetlenül az algoritmikus gondolkodást. A programozásban nem jártas algoritmikus gondolkodók a CT-problémák megoldásához a korábban megszerzett tudásra nem támaszkodó gondolkodási képességükre támaszkodnak. A folyamatátfedés-elméletre támaszkodva a szerzők úgy vélik, hogy a folyékony intelligencia és a CT tesztjei a mögöttes téri-vizuális folyamatok átfedő csoportját vizsgálják.
A problémás szerencsejáték-használat egyéni különbségei
A szerencsejáték a legtöbb ember számára egy élvezetes, problémamentes időtöltés, ugyanakkor a felnőttek egy kisebb csoportjánál a szerencsejáték számos anyagi, jogi, szociális és pszichés problémákat okoz. A vizsgálat célja annak megértése volt, hogy melyek azok az egyéni, személyiségvonás jellegű különbségek, amelyek összefügghetnek a problémás szerencsejáték-használattal. A szerzők a rumináció (a negatív élményekről való repetitív gondolkodás) és az impulzivitás (átgondolatlan, hirtelen és kockázatos cselekvésekre sarkalló tulajdonság) együttes szerepét vizsgálták a Budapesti Longitudinális Kutatás keretében, egy 1202 fős fiatal felnőtt reprezentatív mintán. Az eredmények azt mutatták, hogy a magasabb impulzivitás valóban nagyobb arányban járt együtt problémás szerencsejáték-használattal, de ezt a kapcsolatot mind a résztvevők neme, mind a ruminációjuk mértéke jelentősen befolyásolta. Férfiak körében az impulzivitás csak akkor járt problémás szerencsejátékkal, ha hajlamosabbak voltak rágódásra is, míg nők esetében nem igazolódott ez az összefüggés. Mindez arra utalhat, hogy a rágódás és az impulzivitás kölcsönhatása hozzájárulhat a szerencsejáték-problémák kialakulásához.
A motivációs sajátosságok szerepe a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar és a játékhasználati zavar kapcsolatában
A különböző viselkedéses függőségek (mint például a problémás internet- vagy videójátékhasználat) gyakran más mentális zavarokkal együttesen fordulnak elő. Addiktív zavarokkal gyakran társul a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (angolul ADHD), amelynek szerepe még kevésbé érthető. Az ELTE kutatói egy nagymintás (megközelítőleg 15 ezer fős), játékhasználókra fókuszáló felmérés során nyert adatok elemzésével kísérelték meg feltárni az összefüggésben szerepet játszó tényezőket. A vizsgálat elsősorban a játékosokra jellemző motivációs mintázatok feltárására fókuszált. A kutatók megállapították, hogy az ADHD tüneteket mutató játékosok hajlamosabbak a játékokat menekülési céllal használni a problémáik és érzelmi megterheltségük kezelésére. Továbbá azt is megfigyelték, hogy az ADHD tüneteket tapasztaló férfi játékosok játékhasználati-zavar tüneteinek súlyossága pozitív összefüggést mutat a megszokásszerű, valódi motivációt nélkülöző játékhasználatukkal. Az eredmények alapján a probléma megelőzése és kezelése során egyaránt célszerű a veszélyeztetett csoportok motivációs hátterét is figyelembe venni.
I don’t care, I share! – A közösségi médián való megosztás kockázatait felülírja az önfeltárás fontossága
A különböző közösségi média platformokon történő önfeltárás manapság mindennapi életünk része. A felhasználók szívesen osztanak meg részletes információkat a személyes életükről. Azonban a felhasználók jellemzően alábecsülik e tevékenységek negatív következményeit. Jelen kutatási projekt célja annak vizsgálata volt, hogy hogyan befolyásolják különböző pszichológiai tényezők az online önfeltárás mintázatait.
A szerzők aktív közösségi média felhasználókkal készített fókuszcsoportos interjúkkal kezdték az adatgyűjtést. Az interjúk átiratait elemezve megállapították, hogy a résztvevők gyakran alábecsülik saját személyes adataik értékességét és mások általi felhasználhatóságát. Ez a (gyakran téves) értelmezés fokozott biztonságérzetet ad számukra az online kontextusokban, és sok esetben arra sarkallja őket, hogy személyes adatokat osszanak meg a közösségi médiában.
A projekt második részében a kutatók online kérdőíves vizsgálatot végeztek. Eredményeik szerint minél magasabb az önfeltárás mértéke, annál kevésbé tartják a felhasználók kockázatosnak az online tevékenységüket, ami arra enged következtetni, hogy a megosztás fontossága felülírhatja az ezzel járó kockázatok észlelését. Mindkét kutatás eredményei azt hangsúlyozzák, hogy az online önfeltárás fontossága kiemelt szerepet játszik abban, hogy a közösségi média felhasználók mennyire érzékelik kockázatosnak saját online tevékenységüket.