Alternatív tanulási terek, testérzékelés és posztmodern gyermekkép – cikkajánló
Tartalomjegyzék
- Kompetenciafejlesztés nyitott tanulási térben
- Alternatív pedagógiai terek a készségfejlesztés támogatására
- Vezetői jógyakorlatok és innovációs lehetőségek az iskolában
- Oktatás és válságkezelés
- Oktatási változások és krízismenedzsment
- Zene, színház és élmények – avagy zenés színházi leisure
- Van-e összefüggés a szívütésünk érzékelésének pontossága és a lelki egészségünk között?
- A légúti ellenállás észlelésének szenzoros és affektív aspektusai
- A nemi érés hatása a fizikai teljesítményre
- Három Miyazaki rajzfilm posztmodern gyermekképe
Kompetenciafejlesztés nyitott tanulási térben
A tanulói készségek és képességek fejlesztésében jelentős szerepe van a tanulási környezetnek is. A 21. századi kompetenciák fejlesztése szempontjából eredményesnek bizonyultak a finnországi iskolákban egyre inkább elterjedő innovatív iskolai terek, ezen belül is kiemelten a nyitott tanulási terek (Open Learning Spaces). A tanulmány a nyitott tanulási terek kialakításába, téri elrendezésébe, alkalmazásába nyújt bepillantást egy szakmai tanulmányút tapasztalatai alapján.
Alternatív pedagógiai terek a készségfejlesztés támogatására
A tanulói készségek és képességek fejlesztésében jelentős szerepe van többek között a pedagógiai térnek: az iskola architektúrájának, az iskolai térelrendezésnek, az iskola természeti és infrastrukturális környezetének és az osztálytermek kialakításának. A tanulmány az alternatív iskolák a pedagógiai tér kialakítására vonatkozó elveit, illetve azok megvalósulását mutatja be a pedagógiai programok és az iskolában készült fotók elemzésén keresztül.
Vezetői jógyakorlatok és innovációs lehetőségek az iskolában
Mi a szerepe az abszorpciós kapacitásnak a közoktatási intézményekben? Milyen hatékony módjait láthatjuk annak, hogy a szervezet támogassa az innovációk létrehozását, fenntartását és elterjedését? Milyen példaértékű vezetési jógyakorlatokat figyelhetünk meg a magyar közoktatási rendszerben? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Muth-Fazekas Ágnes kutatótársaival közös tanulmányában. A cikk a hálózati alapon működtettett iskolavezetéssel kapcsolatos kutatási eredményekbe nyújt betekintést. Számos vonatkozó vizsgálat mutatja, hogy míg az iskolán belüli horizontális tanulás gyakran erős, a külső kapcsolatok gyengébbek, és csak kevés olyan oktatási szereplő van, aki képes hatékonyan együttműködni más ágazatok képviselőivel. A tanulmány egy olyan menedzsment gyakorlatot mutat be, amely az iskolát a társadalmi-ökológiai rendszer részének tekinti, amely képes felismerni a környezet erőforrásait és hosszabb távon hozzáférni azokhoz. A kidolgozott modell világos képet nyújt a belső és külső együttműködések tartalmi területeiről és platformjairól, a kiválasztási szűrőkről és a dinamikáról.
Az elmúlt években a COVID-19 járvány és a kapcsolódó korlátozások a legtöbb ágazatban komoly alkalmazkodást igényeltek. Ebben az időszakban számtalan új, innovatív megoldás született, amelyek segítségével a szervezetek a pandémia utáni időszakban is növelhetik versenyképességüket. A távoktatás, otthoni tanulás bevezetésével az oktatási ágazatban is figyelemreméltó tanulásszervezései megoldások jöttek létre számos intézményben. Jelen tanulmány szerzői két nagyobb léptékű publikáció eredményeire támaszkodnak, amelyek egy évtizeden keresztül egymásra épülve vizsgálták az oktatási változások elméleti összefüggéseit a magyarországi vonatkozó folyamatok kvalitatív és kvantitatív elemzésén keresztül. Az olvasók ráláthatnak arra, hogyan alakult át egy hosszú évek óta bevált protokoll szerint folyó oktatáskutatás a pandémia következtében: hogyan egészültek ki a kutatási kérdések, elméleti keretek, milyen új adatgyűjtési és elemzési megoldások jelentek meg. Emellett empirikus adatokra támaszkodva megismerkedhetnek azzal, hogy milyen feltételezett összefüggések vannak az oktatási intézmények működési és vezetési jellemzői és a vészhelyzetre adott reakcióik között.
Oktatási változások és krízismenedzsment
A tanulmány egy, az oktatási változásokat vizsgáló, mintegy egy évtizeden át tartó nagyszabású, kevert módszerekre épülő kutatássorozat eredményeibe nyújt betekintést, melynek utolsó szakaszában a koronavírus-járvány adott lehetőséget a veszélyhelyzeti változások elemzésére. Fontos kérdés volt, hogy milyen újszerű kutatásmetodológiai megoldásokkal lehet alkalmazkodni a megváltozott környezethez, illetve hogy vajon a prepandémiás iskolai jellemzők és a krízisreakciók között milyen összefüggéseket feltételezhetünk. A tanulmány fókusza ennek megfelelően kettős: egyszerre foglalkozik a kutatási módszerek ideiglenes és hosszabb távú változásának kérdésével, és olyan tartalmi dilemmákkal, amelyek az iskolai szintű tartós fejlődést eredményező krízisválaszok és a szervezeti feltételek, a vezetési stratégiák, a fejlesztési ismeretek és a korábbi pedagógiai gyakorlatok kapcsolatát tárgyalják. Utóbbira épülve a szerzők bemutatnak egy általuk fejlesztett modellt, mely a szervezeti működés és a krízisválaszok kapcsolatát írja le, amit esettanulmányok során megfigyelt példákkal illusztrálnak. A feltárómunka főbb eredményei a nemzetközi olvasóközönség számára is elérhetőek az angol nyelven megjelent ‘Educational changes and crisis management’ c. írás által.
Zene, színház és élmények – avagy zenés színházi leisure
A zenés színház a szellemi rekreáció szórakoztatási funkciót betöltő egyik alterülete. Már a 19. századi Magyarországon is megjelent a műfaj. Jelentős reprezentánsai voltak például a fővárosban az orfeumok (mint a Budapesti Operettszínház elődje, a Somossy Orfeum 1894-től). Ezek mellett már 1840-től a Nemzeti Színház (1837-1840 között Pesti Magyar Színház), 1875-től a Népszínház, illetve 1884-től a Magyar Állami Operaház is kínált ilyen előadásokat. Az építészetileg is remekül kialakított épületek jelentős része a híres bécsi építészpáros, Fellner és Helmer nevéhez fűződik, ám Ybl Miklós operaház-kialakítása is kimagasló. Épületséták során is megismerhetjük ezeket. A 20-21. századra szélesebb körben megjelent a zenés műfaj a prózai színházak repertoárjában, vidéken is, valamint a szabadtéri létesítményekben.
Magyar Márton és Gősi Zsuzsanna tanulmánya három, zenével gazdagon átszőtt színházi műfaj sajátosságai mellett törekszik a szellemi/intellektuális/mentális rekreációs hatásokat is bemutatni, hiszen ezen művek megtekintése is élményt, flow-közeli állapotot hozhat létre.
Van-e összefüggés a szívütésünk érzékelésének pontossága és a lelki egészségünk között?
A belső testérzékelés, az interocepció legelterjedtebb vizsgálati módszerei a szívdobogás-percepciós feladatok. Közülük a legkisebb erőforrás igényűek azok, ahol a vizsgált személyek a szívveréseiket figyelik egy rövid ideig, amit vagy magukban számolnak (mentális követés), vagy valamilyen módon (pl. az ujjuk billentésével) jelzik (motoros követés). A pontosság a mért valós szívütések és beszámolt adatok összehasonlításából nyerhető.
Manapság népszerűvé vált az a feltételezés, hogy az interocepció releváns tényezője a lelki egészségnek. Számos kutatás vizsgálta a szorongás, a depresszió, a testképpel való elégedettség vagy az alexithymia kapcsolatát az interocepciós képességekkel, amit a leggyakrabban a szívdobogás-percepciós feladatokkal mértek. Viszont az eredmények bizonytalannak adódtak.
Az ELTE, a KRE és a JGU, Mainz kutatói ennek jártak utána. Az általuk továbbfejlesztett motoros és a szokásos mentális követési feladatokkal, majd a fent felsorolt lelki egészség mutatók 102 önkéntesen való felmérésével nem találtak semmilyen összefüggést. Vagyis amennyiben van kapcsolat a lelki egészség és az interocepció között, akkor azt nem a szívütések érzékelése terén kell keresni.
A légúti ellenállás észlelésének szenzoros és affektív aspektusai
A légúti ellenállás észlelésének elkülöníthetjük a szenzoros és affektív aspektusát. A szenzoros aspektus alatt az inger észlelt erősségét, míg az affektív aspektus alatt az inger kellemetlenségét értjük. Drozdovszky Orsolya és szerzőtársai ezen aspektusok közötti kapcsolatra kívántak rávilágítani tanulmányukban. Laboratóriumi vizsgálatuk során összesen 71 egyetemista vett részt légúti ellenállás diszkriminációs feladatokban. A résztvevők két diszkriminációs tesztet végeztek szenzoros és egy affektív értékelés alapján. A teszteket megelőzően az alanyok egy online kérdőív csomagot töltöttek ki a szomatoszenzoros amplifikáció, a szorongásérzékenység, a szomatikus tünetek distressz és a légzési tudatosság felmérésére. A statisztikai elemzések nem mutattak ki különbséget a diszkrimináció pontosságában az észlelt ellenállás szenzoros és affektív aspektusa tekintetében. Továbbá a pszichológiai vonások nem jártak együtt a diszkriminációs pontosságot jelző értékekkel. Összefoglalva, a légzési terhelés érzelmi alapon történő értékelése ugyanolyan pontos, mint a szenzoros értékelés. Sem az érzékszervi, sem az affektív pontosságot nem befolyásolják a testtudat különböző aspektusai.
A nemi érés hatása a fizikai teljesítményre
A gyermekek növekedése és érése szoros kapcsolatban áll fizikai teljesítményükkel. Ezért is elengedhetetlen annak ismerete, hogy az egymást követő generációknál milyen változást tapasztalhatunk a biológiai fejlődésben. Az ismeretek birtokában a szakemberek képet alkothatnak a gyermekek képességeinek fejleszthetőségéről és ennek korlátairól. A körmendi (Nyugat-Magyarország) gyermekek növekedésének alakulását nyomon követő vizsgálatsorozat alapján az első menstruáció megjelenésének 60 éves változásairól kaphatunk képet. Jelen tanulmány arra kereste a választ, hogy a nemi érés szekuláris trendje ebben a 60 évben miként változott. A „status quo” módszerrel történt adatgyűjtéssel és probit-analízissel becsült menarchekor mediánja a XX. század folyamán a pozitív szekuláris trend jelenlétét mutatja. A XXI. századra ez a tendencia lelassult. A 2018-as körmendi vizsgálatnál azonban az első menstruáció megjelenésének újbóli - ráadásul jelentős mértékű - csökkenését tapasztalták (M=12,43 év). Hátterében valószínűsíthetően a testtömeg, de még inkább a testzsír erős szignifikáns növekedése állhat. A tanulmány emellett kitér a nemi érés és a fizikai teljesítmény összefüggéseire is.
Három Miyazaki rajzfilm posztmodern gyermekképe
Alföldi Zsófia és Endrődy Orsolya tanulmánya a posztmodern gyermekkép vizsgálatát tűzi ki célul, a japán rendező, Hayao Miyazaki következő egészestés mesefilmjein keresztül: az 1986-ban bemutatott Laputa – az égi palota; az 1988-ban bemutatott Totoro – a varázserdő titka; továbbá a 2008-ban bemutatott Ponyo, a tengerparti sziklán című filmek elemzésével. A kutatás igyekszik adalékul szolgálni a gyermekkép vizuális elemzési módszertanához, valamint elemzi a japán és a globális kultúrába ágyazott posztmodern tendenciákat. A méltán népszerű rajlzfilmek vizsgálata a hazai neveléstudományi szakirodalmak körében újdonságot jelent, a szerzők vállalása emellett a módszertani újdonság.