„Az a dolgunk, hogy a pálya szeretetére, értékeire rámutassunk”

Vezetőként milyen főbb célok, feladatok megvalósítását tartottad kiemelten fontosnak a megbízatásod alatt?  Mi az intézet elsődleges küldetése?
Mivel nem egyprofilú intézet a miénk, így a célok is sokrétűek. Az egyik küldetésünk mindig is az volt, hogy a pedagógusképzést – ami Szombathelyen már több mint hatvanéves múltra tekint vissza – a lehető leginnovatívabban gondozzuk, és a 21. század igényeinek megfelelő, gyakorlatközpontú tanárképzést nyújtsunk.

A másik kiemelt feladatunk a közösségszervezés és az emberi erőforrás tanácsadás szakok köré szerveződik. Itt nagyon lényeges, hogy rugalmasan tudjunk reagálni a helyi kulturális lehetőségekre, ezért folyamatosan monitorozzuk a régió igényeit. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy hálózatos partnerrendszerünk működhessen, és

rendszeresen meghívunk külső szakembereket is, akiktől a hallgatóink gyakorlatban hasznosítható tudást szerezhetnek.

Ezek mellett mindig fontos feladatnak tekintettem a tudománynépszerűsítést, tehát, hogy minél több emberrel megismertessük azokat a kutatásokat, témákat, amikkel a kollégák foglalkoznak. Az a tapasztalatunk, hogy erre a nyugat-dunántúli térségben nagy szükség van, hiszen a felsőoktatás itt szinte kizárólag az ELTE-hez kötődik.

Ezek mellé jött új kihívásként 2020-ban a pszichológia alapképzés elindulása.
A régió rendkívül szomjazott erre a képzésre. Már az első évben több mint tízszeres túljelentkezés zúdult ránk, ami óriási öröm volt természetesen, de kezelni kellett. Biztosítani kellett többek között az oktatói gárdát, ami eleinte nem volt egyszerű, de ma már több mint 10 pszichológus dolgozik nálunk. Másrészt kihívás az is, hogy mi alapvetően családias hangulatú képzést terveztünk évfolyamonként 60-70 fős hallgatói létszámmal, miközben a fiatalok körében hatalmas az igény a bővítésre. Itt nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy sokan azért választanak minket, mert nem tömegszakot kínálunk: a kollégáink név szerint ismerik a hallgatókat, és nagy hangsúlyt fektetünk a mentorálásra is. Én például most reggel is írtam egy emlékeztetőt az egyik hallgatómnak, hogy még nem adott be dolgozatot, pedig közeleg a határidő.

Az a filozófiánk, hogy a humánum, az emberi érzékenység nagyon sokat számít.

Ettől is egyedi a mi intézetünk.

Milyen az együttműködés a pszichológia területen belül a budapesti Pszichológiai Intézettel?
Azt mondhatom, hogy a távolság ellenére is szoros az együttműködés. Folyamatosan dolgozunk is azon, hogy élővé tegyük a kapcsolatot: sokszor tartanak nálunk vendégelőadásokat, elindítottunk erre egy eseménysorozatot is. És hát természetesen közös a tanterv, így sok eszmecsere zajlik a két intézet között oktatásszervezési és tudományos kérdésekben egyaránt. 

Ahogy említetted, a PPI jelentős szerepet tölt be a szombathelyi pedagógusképzésben. Mi tudtok tenni azért, egyáltalán dolgotok-e azzal foglalkozni, hogy ez a hivatás vonzóbb legyen a fiatalok számára?
Azt gondolom, erre a pályára általában születnek az emberek, de persze van olyan is, aki próbaképp ide jelentkezik, és végül annyira megszereti, hogy már el sem tudja képzelni az életét a gyerekek nélkül. A mi dolgunk az, hogy a pálya szeretetére, értékeire rámutassunk. Ebben a tekintetben szerintem nagyon szerencsés lépés volt a tanárképzés tantervének megújítása: már az első pillanattól ellátogatunk különböző iskolatípusokba a diákokkal, és a frontális előadások helyett inkább csoportmunkákat, projekteket szervezünk, fordított osztályterem módszerrel dolgozunk.

A kollégákkal azt látjuk, hogy a fiatalok tele vannak várakozással és hittel. Akarnak tenni azért, hogy szociálisan érzékeny legyen az iskola világa Magyarországon, és a tanulók jól érezzék magukat abban az intézményben, ahol ők tanítani fognak. Már az elsőévesek is szomjazzák a módszertani újdonságokat, tele vannak kérdéssel. Az a küldetésünk, hogy ezt a tudásszomjat kielégítsük.

A kar idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját, aminek fontos mérföldköve volt a szombathelyi intézetek csatlakozása 2017-ben. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Ez egy meglepő és váratlan fordulat volt, hiszen addig egy családias hangulatú, praxisalapú rendszerben működtünk, és az integrációval átkerültünk egy óriási óceánjáróba. Emellett a szombathelyi felsőoktatáson belül intézetünk profilja alapvetően a pedagógusképzés volt, a kutatások jellemzően alkalmazott kutatásokként e köré szerveződtek; az ELTE kutatóegyetemként viszont a hangsúlyt elsődlegesen a tudományos tevékenységre helyezi. Erre egyénileg és szervezeti szinten is újfajta stratégiát kellett felépítenünk, ami nem ment egyik pillanatról a másikra. Mára, úgy érzem, mindenki megtalálta a saját hangját tudományos téren is: létrehoztunk két kutatócsoportot, egyre több publikáció születik, és az a törekvésem is beérni látszik, hogy a kollégák nemzetközi színtereken is publikálják az eredményeiket. Mindez köszönhető talán annak is, hogy az ELTE friss szemléletet hozott az intézetbe. Ugyanakkor a szombathelyi identitásunk megőrzése, a csatlakozás előtti értékeink megtartása és továbbvitele is fontos számunkra, szóval a kettő közötti egyensúlyra törekszünk.

A fentiekből is kitűnik, hogy egy nagyon mozgalmas, változásokkal teli időszakon van túl az intézet. Visszatekintve mire vagy a legbüszkébb? 
Én pont a COVID kitörése előtt lettem intézetvezető, ezért nagy kihívást jelentett, hogy egy olyan időszakban kellett összekovácsolnom a közösséget, amikor nem volt lehetőség személyes találkozásra. Büszke vagyok rá, hogy ilyen körülmények között is kapcsolatban tudtunk maradni a kollégákkal. Számos online kávézást, összejövetelt tartottunk, és az ünnepeket is igyekeztünk a lehetőségekhez képest megünnepelni. Nem minden tervem tudott megvalósulni, de voltak spontán alkalmak, amik nagyon jól sikerültek. Ez később is prioritást élvezett nálam, hiszen a pszichológia szak indulása miatt folyamatosan érkeztek újabb és újabb munkatársak, akiknél nagyon lényegesnek tartottam, hogy megismerjék egymást.

Az oktatás és kutatás terén pedig arra vagyok kimondottan büszke, ha azt hallom egy-egy találkozáskor, hogy a nálunk végzett volt hallgatónk szereti és műveli is a választott hivatását; ha munkatársaim publikálnak egy-egy rangosabb folyóiratban, vagy éppen szakmai sikerről számolnak be konferenciaelőadásuk után hazatérve.

Büszkeséggel tölt el az is, hogy idén minden idők legsikeresebb OTDK-eredményeit hozták el a hallgatóink:

az összes indulónk valamilyen előkelő helyezéssel tért haza. Talán ebből is látszik, mennyire odafigyelünk a diákokra, és bevonjuk őket a kutatásokba is. Kívánom a kollégáimnak, hogy a jövőben is folytatni tudják ezt az utat!

Hogyan látod, milyen rövid- és hosszútávú feladatok várnak az intézetre?
Ahogy már említettem is, az oktatói közösség megerősítése állandó feladat, hiszen sok új kolléga érkezik hozzánk, akiket fontos beemelni a csapatba. A másik a pszichológia szak stabilizálása, a képzés minőségének megtartása, hiszen ez még egy zsenge korban levő képzés, idén végzett az első BA-s évfolyam, és a mesterképzésre jelentkezők köre is szépen bővül. A közösségszervezés BA és az emberi erőforrás MA szak tekintetében pedig a hallgatói létszám növelése a rövidtávú cél, amit elsősorban a Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézettel szoros oktatási együttműködésben, a képzés tartalmának innovatív megújításával kívánunk megvalósítani.

Mi a legkedvesebb karhoz kötődő emléked?
Mélyen megérintett az I. Országos Közösségszervező Találkozó, amit a Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet közösségszervezés szakos hallgatói szerveztek hagyományteremtő szándékkal.  A témanapon azt éltem meg, hogy valódi együtt gondolkodó, egy úton járó közösség vagyunk a PPK-n szombathelyi – budapesti oktatók és budapesti – szombathelyi hallgatók.