Az intergenerációs tanulástól a női labdarúgók motivációjáig
Tartalom
- Egymástól tanuló generációk: új utak az egyetemi oktatásban
- A felnőttkori tanulás szerepe a fogyatékossággal élők munkaerőpiacra jutásában
- Mennyi az a túl sok játék? Elemzés a pszichológiai distressz alapján
- Az erkölcsi sérülés (moral injury) lélektana és filmes reprezentációi
- Nézőpontfelvétel új szimbólumok esetében
- Iskolai stresszkezelő módszerek eredményei és kihívásai
- Autizmusban érintett gyermeket nevelő apák tapasztalatai
- A doktori hallgatók szakmai szocializációjáról
- Anyák online jelenlétének alakulása a pandémia alatt
- Gyermekkor: interkulturális es interdiszciplináris kontextusban
- Bevándorló tanulók iskolai és társadalmi inklúziója
- Női labdarúgás Magyarországon: Motivációk és kihívások
- Konstruktív pedagógia versus motoros tanulás
- Versenyképességi elemzés és diszciplináris modellezés a sportturizmusban
Egymástól tanuló generációk: új utak az egyetemi oktatásban
Az egyetemek az élethosszig tartó tanulás meghatározó szereplőiként kulcsfontosságúak az intergenerációs tanulási kezdeményezésekben. Jelen tanulmány egy felsőoktatási környezetben megvalósuló intergenerációs tanulási folyamatot vizsgál, amelynek a módszertani kerete projektalapú tanuláson, valamint társirányításon alapul. A nemzetközi egyetemi együttműködés keretében zajló kutatást 2022/2023-ban végezték Közép- és Kelet-Európában, 45 résztvevő bevonásával. A vizsgálat során fókuszcsoportos interjúkat vettek fel, az adatokat kombinált kódolási módszerrel dolgozták fel.
Az eredmények szerint a különböző korosztályok eltérően értékelték az intergenerációs tanulást: míg a fiatalabb résztvevők az önkifejezés és a társas kapcsolatok fontosságát emelték ki, addig az idősebbek a fiatalokról alkotott előítéletük felülvizsgálatára helyezték a hangsúlyt. A projektalapú tanulás alkalmazása, valamint a kommunikációs készség fejlesztése kulcsfontosságúnak bizonyult minden korosztály esetében. Az intézményi környezet azonban jelentős mértékben befolyásolta a résztvevők tapasztalatait: a Mendel Egyetemen az idősebbek társadalmi szerepének fontosságát, az ELTE-n az előre meghatározott témák strukturáló szerepét, a Spliti Egyetemen pedig a kreativitás és az együttműködés szabadabb kereteit részesítették előnyben. A tanulmány rávilágít a projektalapú, valamint társirányítású módszerek fontosságára az inkluzív tanulási folyamatokban.
A felnőttkori tanulás szerepe a fogyatékossággal élők munkaerőpiacra jutásában
A jól képzett munkaerő iránti növekvő kereslet ráirányította a figyelmet a fogyatékossággal élő, rendszerint alulképzett felnőttek foglalkoztatásának fontosságára, tanulás útján történő felzárkóztatásuk és támogatott foglalkoztatásuk lehetőségeinek kihasználására. E problémakör megbeszélésére 2024. április 29-én, az ELTE PPK FTI társrendezésben az NSZFH Nemzetközi csoport, az EPALE Magyarország és az ELTE BGGYK egynapos, jelenléti konferenciát rendezett azzal a céllal, hogy fogyatékossággal élő személyekkel, az őket képviselő civil szervezetek képviselőivel, szak- és felsőoktatási szakemberekkel többoldalú diskurzus keretében áttekintsék a fogyatékossággal élők foglalkoztatása kapcsán felmerülő aktuális problémákat a felnőttkori tanulási nézőpontjából.
A négy problémafelvető előadást követően a doktorjelöltek által vezetett, online felületen lezajlott, két interaktív workshop felhívta a figyelmet egyrészt az érintettek szakképzési és munkaerőpiaci sikerességében a pályaorientáció és a továbbtanulás, a munkahelyi karriertervezés, valamint a támogató, vagy éppen a hiányzó támogató háttér - benne az iskolarendszer - fontos szerepére. Másrészt diskurzus folyt a továbbtanulás és a munkahely támogatási lehetőségeiről, a képző intézményről mint támogató háttérről, valamint a munka-magánélet egyensúly fenntartási lehetőségeiről, jó gyakorlatairól.
Mennyi az a túl sok játék? Elemzés a pszichológiai distressz alapján
Bár a túlzott mértékű videójátékozást gyakran a játékhasználati zavar (GD) kialakulásának jelentős kockázati tényezőjének tekintik, már régóta bizonyított, hogy a megnövekedett játékidő nem feltétlenül jelent függőséget. Ez a tanulmány a játékidő és a GD tünetei közötti kapcsolatot vizsgálja, miközben azt is feltárja, hogy a stressz-szinteken, a depressziós tüneteken és az életelégedettségen keresztül mért pszichológiai distressz (PD) hogyan kapcsolódik a játékkal töltött idő különböző szintjeihez. A vizsgálatban összesen 14 740 elkötelezett játékos vett részt. Az eredmények közel lineáris kapcsolatot mutattak ki a játékidő és a GD-tünetek között. A magas kockázatú játékosok (akik több GD-tünetet mutattak), átlagosan heti 42 órát játszottak. A játékosok 41,9%-a nem tapasztalt pszichológiai distresszt annak ellenére, hogy átlagosan heti 26 órát játszott, míg a magas PD-vel rendelkező játékosok átlagosan heti 33 órát játszottak.
Az eredmények azt mutatják, hogy a nagy játékmennyiség sokak számára problémamentes vagy akár előnyös is lehet, hangsúlyozva a környezeti és személyes tényezők figyelembevételének szükségességét a GD megelőzésében és kezelésében. A tanulmány alapján tehát a játékidő önmagában nem elégséges a GD diagnosztizálásához, helyette minden esetben kontextus-érzékeny megközelítésre van szükség.
Az erkölcsi sérülés (moral injury) lélektana és filmes reprezentációi
Az USA-ban naponta mintegy húsz háborús veterán követ el öngyilkosságot, pedig a PTSD-t célzó intervenciók évtizedek óta a veteránokat segítő szervezetek fő profiljába tartoznak. Egyre több szakirodalom foglalkozik a trauma elkövetői oldalával, amelynek egyik változatát a katonákat ért erkölcsi sérülés (moral injury) fogalmával írták le. A definíció szerint olyan felkavaró, masszívan erőszakos háborús cselekményekben való részvétel, szemtanúság, vagy az arról való tudás vezet erkölcsi sérüléshez, amely áthágja a személy erkölcsi normáit és hiedelmeit, s ezzel spirituális, egzisztenciális krízist okoz. A tanulmány első fele az erkölcsi sérülés és a PTSD kapcsolatát vizsgálja, valamint a háború filozófiáját és lélektanát érintő kérdéseket boncolgat. Többek között azt, hogy minden háborús erőszak traumatizál-e (az is, ami szentesítve van, vagy csak a szélsőségesek), illetve, hogy az erkölcsi sérülés esetleges vagy szükségszerű velejárója-e a háborúnak. A tanulmány második fele az erkölcsi sérülés jelenségével foglalkozó dokumentum- és játékfilmekre fókuszál. A szerzők azt vizsgálják, hogy ezek a filmek hogyan reprezentálják az elkövetői traumát, és hogy mennyiben válhatnak terápiás eszközzé a trauma feldolgozásában.
Nézőpontfelvétel új szimbólumok esetében
Az emberek érzékenységet mutatnak mások nézőpontjának felvételére, amikor online feladatok során tárgyak azonosítását végzik. A kutatások szerint ez nemcsak azt jelenti, hogy felismerik a különbségeket a saját és mások nézőpontja között, hanem azt is, hogy megértik, mit lát a másik fél (második szintű perspektíva-átvétel, L2PT). Korábbi kutatások ezt a képességet többnyire jól ismert, kulturálisan megalapozott szimbólumokkal vizsgálták. Jelen vizsgálat elsőként igazolta, hogy az L2PT nem korlátozódik csak az ismert szimbólumokra, de az új, ismeretlen szimbólumokra is kiterjed. Ugyanakkor ez a hatás csökken, amikor a résztvevők bonyolultabb szimbólumokkal találkoznak.
A kutatók mindezt két kísérlettel bizonyították. Elsőként a résztvevőknek arab számokról és újonnan tanult szimbólum-címke párokról kellett döntéseket hozniuk, és mindkét esetben tapasztalható volt interferenciahatás. Egy második kísérletsorozatban azonban kiderült, hogy a bonyolultabb szimbólumok már nem váltanak ki hasonló hatást. Az eredményeink azt mutatják, hogy az L2PT képessége nem korlátozódik a résztvevők korábbi tudására, és a kognitív kapacitásnak is fontos szerepe lehet a folyamatban.
Iskolai stresszkezelő módszerek eredményei és kihívásai
Juhász Ágnes és munkatársainak metaanalízise a 6-18 éves diákokat célzó iskolai stresszkezelő programok hatékonyságát vizsgálta. A korábban megjelent metaelemzéseknél szigorúbb módszertannal dolgoztak, mivel csak randomizált kontrollált vizsgálatokat vontak be a kutatásba. Az elemzés kimutatta, hogy az iskolai stresszkezelő beavatkozások kis mértékű, de szignifikáns, a várttal megegyező irányú hatást gyakorolnak mind a tanulók által átélt stresszre, mind a megküzdésükre. A részletesebb moderátorelemzés kimutatta továbbá, hogy a stresszkezelési beavatkozások hatékonyabbak voltak, ha mentálhigiénés szakemberek vagy kutatók végezték őket, mint amikor a tanárok. A megküzdéssel/ rezilienciával kapcsolatos beavatkozások hatékonyabbak voltak az idősebb korcsoportokban (14 év felett), a szelektív mintákban (vagyis azon diákok esetében, akik egy előzetes szűrés alapján stresszel kapcsolatos problémával küzdöttek), illetve, ha tartalmaztak kognitív viselkedésterápiás elemeket. A szerzők tanulmányukban részletesebben kitérnek az eredményeknek az iskolai intervenciók gyakorlatára gyakorolt hatásaira is.
Autizmusban érintett gyermeket nevelő apák tapasztalatai
Az Autism folyóiratban megjelent kutatás tíz apa tapasztalatait vizsgálta, akik autizmusban érintett felnőttkorú gyermeküket nevelik. A tanulmány hiánypótló, hiszen az apák nézőpontja alulreprezentált a szülőséggel kapcsolatos kutatásokban. Félig strukturált interjúk interpretatív fenomenológiai elemzésével (IPA) a szerzők négy fő témát azonosítottak: a bizonytalansággal való folyamatos küzdelmet, az elfogadás és alkalmazkodás folyamatát, a világban való lét köztes (liminális) élményét, valamint az apák személyes fejlődését.
A kutatás eredményei a résztvevők szülői szerepét és identitását mélyen befolyásoló élményeket tárnak fel. Az apák saját érzelmi küzdelmeik ellenére képesek pozitív értelmet találni tapasztalataikban. Ez a kognitív adaptáció elméletének keretében értelmezhető: az értelem keresése, az irányítás visszaszerzése és az önértékelés helyreállítása a stresszhelyzetek közepette. A tanulmány hangsúlyozza az autista gyermekeket nevelő apák számára célzott, hozzáférhető pszichológiai és mentálhigiénés támogatás szükségességét.
A doktori hallgatók szakmai szocializációjáról
A doktori fokozat felé haladó hallgatók szakmai szocializációja több térben, hosszú időn át megjelenő folyamatszerű, fluid jelenség. Kezdete jóval megelőzi a doktori képzés kezdetét, és nem feltétlenül zárul le közvetlenül a fokozat megszerzésével. A kutatás során 18 magyar doktori hallgató és frissen fokozatot szerzett kolléga mesélt félig strukturált interjúkban a doktori folyamatuk során megélt tapasztalataikról. A tanulmány az interjúk alapján bemutatja a doktori fokozatszerzéshez kapcsolódó szocializációs folyamat több dimenzión is átívelő motívumait, úgy mint a család szerepe, a témaválasztás és a folyamat sikerének összefüggései, a témavezető és a mentor szerepkörei, valamint a fiatal kollégák jövőképe.
Anyák online jelenlétének alakulása a pandémia alatt
A COVID-19 világjárvány idején a kijárási korlátozások fokozott terhet róttak az édesanyákra, amelyeket részben az online platformok enyhítettek. Lendvai Lilla, Hevesi Judit, Végh Judit, Dúll Andrea és Nguyen Luu Lan tanulmányának célja az volt, hogy bemutassa a magyar édesanyák online tapasztalatait a pandémia alatt. Ennek keretében félig strukturált interjúkat készítettek 12 édesanyával a pandémia két különböző hulláma során. A kvalitatív kutatás feltárta, hogyan hatott a pandémia a magyar anyák online jelenlétére, különös tekintettel a pandémiás tanulással, otthonról végzett fizetett munkával, kapcsolattartással, valamint a hírfogyasztással kapcsolatos aspektusokra és tapasztalatokra.
Gyermekkor: interkulturális es interdiszciplináris kontextusban
Endrődy Orsolya tanulmánykötete olyan magyar nyelvű, korábban lektorált folyóiratokban megjelent cikkeket tartalmaz, amelyek mindegyike a gyermekkort vizsgálja, különös tekintettel a koragyermekkorra. Minden egyes kutatás azt kívánja körüljárni, hányféle módon értelmezhetjük a gyermekkort; hányféle narratíva létezik, és ezen narratívák milyen szempontok mentén konstruálódnak. Az itt összefoglalt és publikált kutatások a gyermekkép mint konstrukció paradigmát tekintik kiindulópontjuknak, kiemelten az interdiszciplináris módszertant és az interkulturális kontextust állítva a fókuszba. A multiperspektivikus elveket követő kötetben a szerző nyelvészeti, ikonográfiai és japanológiai oldalról vizsgálva járja körül a fent említett narratívákat.
Bevándorló tanulók iskolai és társadalmi inklúziója
A Learning from Asia in Education című tanulmánykötetben megjelent fejezet az újonnan érkezett migránsok (newly arrived migrant students – NAMS) helyzetével és szükségleteivel foglalkozik: azzal a periódussal, amikor ezek a tanulók a befogadó ország iskolarendszerével először találkoznak. A fejezet öt európai országban végzett kutatáson alapul, és azt tárja fel, hogy a kiválasztott iskolák tanárai és iskolavezetői miként élik meg az inkluzív oktatási programok megvalósítását. A szerzők elsősorban azt mutatják be, hogy a bevezető programok részeként vagy kiegészítéseként az újonnan bevándorló tanulók megfelelő támogatásban részesülnek-e az oktatási nyelv és az elméleti tantárgyak elsajátításában. A kutatás eredményei arra is rámutatnak, hogy ebben a folyamatban mennyire fontos az iskolavezetők és tanárok interkulturális kompetenciájának megléte, továbbfejlesztése.
Az eredmények arra utalnak, hogy sem a jelenleg is működő iskolai inklúziós programok, sem a NAMS-diákokra vonatkozó egyéb speciális erőfeszítések nem támogatják megfelelően ezeknek a tanulóknak az iskolai és társadalmi inklúzióját. Ez rámutat annak fontosságára, hogy a jövőben az oktatási intézmények nagyobb hangsúlyt fektessenek e tanulók társadalmi beilleszkedést segítő készségeinek fejlesztésére emigrációs életük bevezető szakaszában.
Női labdarúgás Magyarországon: Motivációk és kihívások
A magyar női labdarúgás helyzete különleges, mivel fejlődése nemcsak a versenysport, hanem a rekreációs sport terén is erőteljes jelenlétet mutat. A kutatás célja az volt, hogy feltárja, milyen motivációk ösztönzik a magyar női labdarúgókat és futsalosokat, illetve hogyan befolyásolják ezek a sportban való hosszú távú elköteleződést. A kutatás két fő hipotézist vizsgált. Az első szerint a magyar női labdarúgók esetében az intrinzik motiváció erőteljesebben érvényesül az extrinzik motivációhoz képest. A második hipotézis alapján a versenyszerűen játszó játékosok inkább extrinzik módon motiváltak, szemben azokkal, akik rekreációs szinten űzik a sportot.
A válaszadók többsége rekreációs szinten űzi ezt a sportot és az eredmények azt mutatták, hogy a játékosok körében erős az intrinzik motiváció, míg az extrinzik motiváció különösen a magasabb szintű versenysportolók között erősebb. A kutatás rávilágít arra is, hogy a női labdarúgás fejlődése, különösen a rekreációs szegmensen belül komoly figyelmet igényel, mivel a sportág infrastruktúrája és szervezeti háttere még mindig elmarad a férfi labdarúgástól. A kutatás során gyűjtött adatok fontos alapot adnak a jövőbeni fejlesztési javaslatokhoz, amelyek a női labdarúgás fenntartható fejlődését és a sportágra vonatkozó pozitív társadalmi attitűd kialakítását célozzák.
Konstruktív pedagógia versus motoros tanulás
A konstruktivizmus napjaink domináló tanításelmélete, azonban a motoros tanulás, a sportmozgások elsajátítása terén korlátozottan alkalmazható. A pszichomotoros tudás rendszeres gyakorlás révén jön létre. A kinesztézis a finomkoordinációs folyamat megszilárdításával valósul meg, amelyet a gyermek folyamatos tréninggel hangol finomra. A természetes mozgásokkal, amelyeket minden egyed fejlődésének adott szakaszában elsajátít, leginkább az atlétikában, az úszásban vagy a csapatsportokban találkozhatunk. A nem természetes mozgások a technikai sportokban – például torna, műkorcsolya, műugrás, küzdősportok – jelennek meg. Ezekben a pontosság dominál a taktikai képességekkel szemben, így a konstruktív tanulási stratégiák nem, vagy csak részlegesen alkalmazhatók. A bonyolult technikai kombinációkat tartalmazó versenyszámokban a gyermek nem képes konstruálni meglévő tudásából az új formákat, elemeket. Sőt, a durvakoordinációs szakaszban a tudatosság szintjéig sem jut el a mozgáskép, ami a hibajavítást is nehezíti. A motoros cselekvés-tanulás egy folyamatosan ellenőrzött, az edző/testnevelő által szabályozott tevékenység, amelyben a konstruktív pedagógia inkább hátráltatja a fejlődést, ezért alkalmazása nem javasolt. Kivételt képez erre a sportági taktika oktatása, amely esetben a konstruktív hozzáállás jó hatással van az eredményességre.
Versenyképességi elemzés és diszciplináris modellezés a sportturizmusban
A sportturizmus dinamikus változásai és a turizmus versenyképességének fenntartása kulcsfontosságú a turisztikai ágazat sikere szempontjából. Ez a kutatás egy diszciplináris modell létrehozására összpontosít, amely összekapcsolja a versenyképességi modellek elemzését és a sportturizmus változásainak vizsgálatát. A szakirodalmi bázis támaszkodik a versenyképességi modellek elméleti kereteire és a sportturizmus trendjeinek megértésére. A módszertan szekunder kutatáson és szakirodalmi másodelemzésen alapul, amelyek segítségével átfogó képet kaphatunk az aktuális kihívásokról és lehetőségekről. Az eredmény egy új modell kialakítása, amely integrálja a versenyképesség és a sportturizmus összefüggéseit, hozzájárulva ezzel a turisztikai ágazat versenyképességének fenntartásához és fejlesztéséhez. A modell lehetővé teszi a turisztikai szereplők számára, hogy hatékonyabban reagáljanak az ágazatban zajló változásokra, és növeljék a sportturizmus által nyújtott lehetőségek kiaknázását.