Digitális eszközöktől lehet jobb az álmunk

 

Különböző technikai eszközöket fejlesztő szakembereket hoztak össze olyan kutatókkal, akik az alvást és az álmodást vizsgálják. Telefonos applikációkról és fiziológiai aktivitásokat mérő eszközökről van szó, mint például a szívritmust, az EEG-t, vagy akár a bőrválaszt és a hőmérséklet változásait elemző szenzorok. A workshop két blokkból állt, az egyik az alvás és a tanulás kapcsolatát, és az ezekben rejlő lehetőségeket járta körül, például a memóriavizsgálatokkal kapcsolatban. Sok kutatás szerint ugyanis az alvás jótékony hatást gyakorolhat a memóriateljesítményre. A másik blokk az álmokkal, a tudatos álmodással és a rémálmokkal foglalkozott. Ennek a résznek voltak klinikai vonatkozásai is, tehát többek között arról volt szó, hogy a rémálmoktól szenvedő személyek terápiás kezelése során lehet-e ilyen eszközöket, applikációkat használni, és ha igen akkor hogyan, illetve lehet-e a tudatos álmodást fokozni, elősegíteni ilyen eszközökkel.

 

Az egyik kutatásom a rémálomzavarral kapcsolatos: olyan embereket vizsgálok, akik nem poszttraumás jellegű rémálmoktól szenvednek, hanem mindenféle, nem egyértelműen valamilyen konkrét traumához kötődő rémálmoktól és elég gyakran  – legalább hetente egyszer  – számolnak be ilyen élményekről. Mi elsősorban alvászavarként vizsgáljuk ezt a jelenséget, de természetesen ettől függetlenül nem gondoljuk, hogy ez egyszerű alvászavar lenne. Egy nagyon összetett jelenségről van szó, amelynek személyiségpszichológiai, pszichiátriai és akár még kulturális vonatkozásai is lehetnek. A kutatásaink során az utóbbi években kifejezetten a rémálomzavar mögött álló neurofiziológiai faktorokra koncentrálunk, amelyek az alvásszabályozást érintik. A workshopon ezekről a kutatásokról tartottam előadást.

 

Az utóbbi években több kutatás mentén kimutattuk, hogy azoknál az embereknél, akik gyakran számolnak be rémálmokról, van egyfajta általános éberségfokozódás az alvásban. Úgy tűnik, mintha az alvásszabályozó erők egyensúlya egy kicsit felborulna. Az alvásban lényegében két nagy erő, vagy folyamat összjátékát lehet tetten érni: az egyik célja az, hogy zavartalanul aludhassunk, a másik célja pedig az, hogy valamennyire a környezetünkre is figyeljünk közben. Az alvás során ez a két folyamat küzd egymással. Az előbb említett esetekben felborulni látszik az egyensúly, a környezeti monitorozás dominál, zavart szenved az alvásszabályozás, ami az alvás mélyülését, a külső ingerek kizárását szolgálná. Ezt kifejezetten tetten lehet érni azokban az időszakokban, amikor az alvás amúgy is sekélyesebb és hajlamosabb töredezetté válni. Azért érdekes ez, mert ezekben a szakaszokban szoktak leginkább megjelenni a rémálmok. Az éberségfokozódás ahhoz is hozzájárulhat, hogy az ilyen álomélményekre túlságosan jól emlékeznek az emberek, amikor felébrednek. A konferencián bemutatott eszközökkel kapcsolatban felmerül, hogy ha lehet az alvásminőséget befolyásolni velük, azaz lehet javítani rajta, akkor hatékonyak lehetnek a rémálomzavar kezelésében is.

 

Vannak nagyon bíztató eredmények, például a targeted memory reactivation (TMR) módszerében. Magyarul talán célzott emlékezeti reaktivációként fordíthatnánk. A módszer lényege, hogy amit az ember megtanul napközben, azt társítják egy másik ingerrel, mondjuk egy bizonyos illattal, és amikor a vizsgált személy lefekszik aludni, ezt az illatot az alvás bizonyos szakaszaiban újra prezentálják. Így elő tudják hívni az adott illattal társított emléket és ez jobb teljesítményhez vezet az ébrenlét során. Felmerült, hogy pozitív élményekhez is lehetne illatokat társítani, és olyan személyeknél, akik gyakran álmodnak rosszat és sok ilyen negatív élményük van, azoknál ezeket a pozitív ingerekhez köthető illatokat is be lehetne „fecskendezni” a szobába, miközben alszanak. Erre léteznek nagyon izgalmas applikációk, például egy okostelefon által vezérelt olfaktométer, amely egy hordozható EEG készüléken keresztül érzékeli, hogy az alvás mely szakaszában vagyunk, és ennek megfelelően képes valamilyen illatot permetezni az alvó szobájába. Ezekkel még csak keveset kísérleteztünk, de arra vonatkozóan már például vannak adatok, hogy a kellemes illatok már önmagukban is javítják az álmok érzelmi minőségét. Elképzelhető, hogy idővel arra is lehetőség nyílik, hogy ezeket az eszközöket beépítsék a terápiás folyamatokba, például pszichoterápiába, vagy az alvászavarokat célzottan kezelő terápiás módszerekbe.

 

Volt egy tárlatvezetés az MIT egyik laborjában, amely a telekommunikáció, művészet és a tudomány/idegtudomány határán mozgó projekteket mutatott be. Rengeteg izgalmas, robotikával kapcsolatos dolgot láttam, például segítőrobotokat, amelyek fogyatékkal élők vagy akár demenciában szenvedők számára nyújtanak támogatást a mindennapokban. Az előadások nagyon izgalmasak voltak, mind az emlékezeti reaktiváció, mind pedig a gyakori rémálmok, vagy a tudatos álmodás témakörei. Ezek még az elmúlt két évtizedben kissé ezoterikus, féltudományosnak tekintett témák voltak, de most már a legmodernebb idegtudományi eszközökkel lehet őket vizsgálni. Amikor tizenöt éve elkezdtem foglalkozni az alváskutatással, akkor ez az egész álmodás még egy nagyon mellékes, kicsit misztikus téma volt, most viszont úgy tűnik, hogy egyre több idegtudóst érdekel. Korábban azért féltek a témától, mert nagyon nehezen kutathatónak tartották. Most már viszont vannak olyan eszközeink, amelyekkel kísérleti úton lehet befolyásolni az álmok tartalmát, alvás alatti szenzoros ingerléssel. Vannak eszközök, amelyekkel a tudatos álmodás gyakoriságát lehet elősegíteni, és sokkal pontosabban tudjuk követni azt is, hogy közben mi történik az agyban.

 

ppk.elte.hu