Egyenlőtlenségek és gyarmatosítás a tudományos életben

Az ELTE PPK kutatója és munkatársai arra keresték a választ, hogy a nyugati országok kutatási és publikációs gyakorlatainak dominanciája hogyan formálja a világ többi országának tudományos életét. A zárt és nyílt kérdéseket is tartalmazó kérdőív eredményei számos aszimmetriára mutattak rá az összefoglalóan „Globális Északnak” nevezett gazdaságilag fejlett államok (beleértve Ausztráliát és Új-Zélandot is) és a többi, feltörekvő régió kutatási gyakorlata között.

A közép-kelet-európai és a déli országok résztvevői például arról számoltak be, hogy a kollégáknak csak kisebb része publikálta kutatásait nemzetközi folyóiratokban, míg az északi országok esetében csaknem kétharmaduknak volt erre lehetősége. Ezt tetézi, hogy egyes egyetemek nem biztosítanak ingyenes hozzáférést a nemzetközi folyóiratokhoz munkatársaik és hallgatóik számára, így sok esetben a kutatók eleve nem is ismerik ezeket a kiadványokat.

Ennek ellenére a válaszadók több mint 70 százaléka szerint a nemzetközi elismertséghez a legfontosabb kritérium az angol nyelvű Q1-es folyóiratokban való publikálás. A megkérdezettek közül csak kevesen gondolták úgy, hogy a helyi vagy regionális folyóiratokban bármilyen nyelven publikált kutatás elegendő lenne a nemzetközi sikerhez.

Ugyanez a helyzet a nemzetközi együttműködések terén is: annak ellenére, hogy a válaszadók többsége szerint a közös projektek elengedhetetlenek a szakmai elismertséghez, a déli országok kutatói ritkábban vesznek részt nemzetközi projektekben projektvezetőként vagy akár résztvevőként, mint északi kollégáik.

“Néhány érdektelen adat egy távoli országból”

A kérdőív arra is rákérdezett, hogy a szociálpszichológusok milyen problémákkal szembesülnek kutatásaik nemzetközi, lektorált folyóiratokban való közzététele során. A válaszadók a nemzetközi publikációs rendszer igazságtalanságáról, a nem egyértelmű szabályrendszerről számoltak be. A déli régiók kutatói pedig elsősorban az országaikat érintő témák és adatok figyelmen kívül hagyását nehezményezték, de volt, aki egyenesen azt tette szóvá, hogy a szerkesztők a cikkek kiválasztása során a saját barátaiknak kedveznek.

A déli országok arra is felfigyeltek, hogy a nemzetközi szakirodalom alig foglalkozik az országukra vonatkozó témákkal. Ráadásul, míg az északi országok által említett problémákat az összes állam kutatója fontosnak tartotta, az olyan kérdéseket, mint a korrupció, a polgári konfliktusok, a felekezeti előítéletek, vagy például a roma és kínai közösségekkel szembeni előítéletek csak a déli, és közép-kelet-európai kutatók említették. Ez is igazolja, hogy a gyarmatosítás alakítja azt, amit a kutatók fontosnak tartanak az nemzetköziesedett pszichológia tartalmában.

A sokszínűség határai

Összességében az eredmények alátámasztják, hogy míg a feltörekvő országok kutatói a nyugati kutatási és publikációs gyakorlatot igyekeznek követni, ezt nem saját meggyőződésükből, hanem elsősorban intézményes nyomásra teszik.

A tanulmány szerzői rámutatnak, hogy a kutatók egyfajta kettős kötésben vannak, hiszen kénytelenek megfelelni a nyugati gyakorlatoknak és elvárásoknak, miközben éppen a nyugaton megfogalmazott gyakorlatok és elvárások azok, amelyek folyamatosan hátrányos helyzetben tartják őket. Tehát egyfajta gyarmati szemlélet uralkodik a tudományos életben, amely alulértékeli a helyi tudást, befolyásolja a témaválasztást, megnehezíti a lokálisan fontos kérdések tudományos vizsgálatát a „Globális Északon” kívül, és amely önmagát erősítő módon tartja fent a tudományos élet nyugati dominanciáját. A kutatók hangsúlyozzák, hogy alapvető változásokra van szükség a szociálpszichológia mint tudományág fejlődése és a tudományos sokszínűség helyreállítása érdekében.

Kende Anna és munkatársainak tanulmánya a Journal of Social Issues c. lapban jelent meg.

A szerző korábbi tanulmánya a témában: A sokszínűség határai: az Európai Szociálpszichológiai Társaság példája