Elhunyt Vámos Ágnes egyetemi tanár

Vámos Ágnesre Szivák Judit emlékezik

2020.07.20.
Elhunyt Vámos Ágnes egyetemi tanár
2020. július 17-én elhunyt Vámos Ágnes, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet egyetemi tanára. Vámos Ágnesre Szivák Judit, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének habilitált egyetemi docense emlékezik.

Prof. Dr. Vámos Ágnes a neveléstudomány műhelyteremtő, mértékadó kutató és oktató egyénisége volt.

Mértékadó volt számunkra, mint hihetetlen szisztematikussággal, igényességgel és kritikus kíváncsisággal dolgozó kutató, mint felelősséggel teli, szüntelenül töprengő, a szakmai-tudományos minőségben és a személyes támogatásban mintát képviselő oktató, mint a társadalmi felelősséget és az akadémiai elvárásokat képviselő tudományszervező, mint elkötelezett stratégiaalkotó és kollégáiért, tanítványaiért minden körülmények között küzdő erős vezető.

De legfőképpen mértékadó volt számunkra, hogy mit jelent egy jó emberrel dolgozni, odafigyelésben, inspiráló és támogató biztonságban lenni.

Vámos Ágnes szakmai munkásságát 1987–1988-ban a Művelődési Minisztérium főelőadójaként kezdte, közreműködésével vezetették be a kéttannyelvű gimnáziumi programot, melynek implementációját 1989–1994 között az Országos Közoktatási Intézet kutatójaként követte, majd 1991-ben alapítója volt a Kétnyelvű Iskoláért Egyesületnek, melynek elnökévé választották. Ebben a témában védte meg bölcsészdoktori disszertációját.

1994 óta tanított az ELTE Neveléstudományi Intézetében, 1991-ben egyetemi doktori, 1994-ben kandidátusi végzettséget szerzett, 2004-ben habilitált. Egyetemi tanári kinevezését 2010-ben kapta meg, 2017-ben akadémiai doktori címet szerzett.

1999-ben alapkutatása először írta le a migráns tanulók összetételét, iskolatípus szerinti elhelyezkedésüket, a pedagógusok, tanulók problémáit. A probléma iránti elkötelezettsége végigkísérte szakmai munkásságát, nemzetközi támogatást bevonva létrehozott egy hallgatói önkéntes csoportot a bicskei befogadóállomáson élő menekült gyermekek számára.

Két ciklust töltött tanszékvezetőként az Oktatáselméleti Tanszék élén. Tanszékvezetői munkáját hihetetlen munkabírás és kimagasló szervezői és menedzseri attitűd jellemezte, melynek fókuszában mindig a kollégái egyéni karrierjének támogatása állt. Szakmai és emberi minta volt abban, ahogy a fiatal doktorandusz hallgatók, tanársegédek szakmai pályafutását, tudományos előmenetelét folyamatosan figyelemmel kísérte és személyesen támogatta.

Vállalásait a pedagógia BA szak szakfelelőseként, a Neveléstudományi Doktori Iskola törzstagjaként, a Tanítás-tanulás programjának vezetőjeként is a rá jellemző megkérdőjelezhetetlen tudományos és emberi minőségben végezte. A doktori iskola alprogramjának vezetőjeként elkötelezetten képviselte a hallgatók bevonását, tudományos karrierjük támogatását és személyes segítését. Oktató- és kutatómunkájának, szakmai-közéleti tevékenységének fontos része volt a fiatal tehetségek bevonása a tudományterület művelésébe, számukra lehetőségek biztosítása a szakmai beágyazódásra, megmérettetésre.

Kezdeményezésével és vezetésével a Neveléstudományi Intézet megvalósította egy peer-reviewed online folyóirat, a Neveléstudomány beindítását, mely fáradhatatlan és kemény munkája által mára az ország egyik vezető neveléstudományi folyóirata lett.

Oktatói és kutatói tevékenysége mind az intézet, mind a kar életében kiemelkedő volt, feladatait messze meghaladó mértékben járul hozzá az ELTE PPK és a hazai felsőoktatás értékeinek gyarapításához. Hazai és nemzetközi viszonylatban is jegyzett szaktekintélynek számított az ún. Learning Outcomes szemléletű kutatások terén. Nevéhez fűződnek a Neveléstudományi Intézet jelentős kutatásai: szellemi koncipiálásával és vezetésével zajlott a Bolognai-rendszerű pedagógia alapszak bevezetésének kutatása (Babe), a magyar felsőoktatás tanulási eredmények alapú megközelítésének feltárása (LeO), a Tanuló pedagógusok és az iskola szakmai tőkéjének vizsgálata (PEK). Vezető kutatója volt a Pedagógusprofesszió hazai megújulásának esélyei a mesterpedagógus programok tükrében (MEK) és A pedagógusok szakmai fejlődését vizsgáló, jelenleg is folyó OTKA kutatásnak. A mozaikszavak több évtized értékteremtő tudományos kutatásának Ágnesre jellemző szellemes és játékos névadásai.

Hallgatók és kutatók nemzedékei hivatkozzák alapműveit, melyek megalapozták a hazai neveléstudományban az akciókutatás vagy a metaforakutatás elméleti keretrendszerét.

Alapítója és vezetője volt a Szervezet-, Pedagógus- és Pedagógusképzés Kutatócsoportnak (SzéP). Jól tükrözi azt, ahogyan gondolkodott és vezetett az, amit az alapító dokumentumban megfogalmazott: „kutatócsoportunk tere a minőségi kutatáshoz szükséges személyes tudások növelésének, a közös tudás menedzselésének. Tere a szabad véleménynyilvánításnak, az álláspontok és kritikák megfogalmazásának, s nem korlátozza mások hasonló jogát. Türelmes, bátorító és méltányos az eltérő álláspontokkal, nem sérti a személyiséget.”

Egy életmű bemutatása mindig tökéletlen. Nem tudom, Ágnes milyen méltatásnak örülne igazán.

A tudományos karrier, a széleslátókörű és innovatív műhelyteremtő gondolkodó, a nemzedékek tudását formáló oktató bemutatása volna-e igazán méltó, vagy egy puritánabb, annak szavakba öntése, amit mindannyian érzünk a hír hallatán. Valahogy így: bölcsességet, erőt és szeretetet adtál ahhoz, hogy a személyes képeink alatt álló üres íróasztal mellett a mindennapi rohanásban megálljunk és eltűnődjünk, Te mit tanácsolnál, mit mondanál arra, amin épp töprengünk.

Nyugodj békében!

Szivák Judit

Vámos Ágnest az Eötvös Loránd Tudományegyetem saját halottjának tekinti. Búcsúztatásáról a későbbiekben adunk hírt.