Fiatal kutatók kihívásai az új Educatioban

Havasi Dávid, Ruppert Tamás, Tóth Emőke, Zsidó András és Zsila Ágnes tanulmányukban a pályaelhagyás lehetséges okait vizsgálják. A szerzők szerint egyre kevesebb fiatal kutató marad a szakmájában pusztán a tudomány szeretete miatt, a motivációkat inkább olyan anyagi és személyes tényezők határozzák meg, mint a bérszínvonal, a biztonság, a megbecsültség és a munkahelyi légkör.

Toarniczky Andrea, Kun Zsuzsanna és Juhászné Klér Andrea cikke azzal foglalkozik, hogyan birkóznak meg a fiatal oktató-kutatók a velük szemben támasztott növekvő kutatási teljesítményelvárásokkal. A szerzők az egyéni felelősség helyett a kollektív megküzdési stratégiákra fókuszálnak, egy csoport részeként elemezve a pályakezdőket.

Míg korábban a felsőoktatók munkájának gerincét elsősorban a kutatási tevékenység és az ehhez kapcsolódó előadások alkották, ma már sokkal szerteágazóbb feladatokat kell ellátniuk: mindez olyan nyomást helyez rájuk, ami kihat az egészségükre és a teljesítményükre is. Kovács Klára tanulmányában azt vizsgálja, milyen demográfiai és munkajellemzők, illetve munkahelyi stressz- és erőforrások befolyásolják öt közép-kelet-európai ország oktatóinak jóllétét és produktivitását.

Kovács Karolina Eszter, Bíró Kinga, Frölich Georgina, Mátyás-Rausch Petra, Modrián-Horváth Bernadett, Szalma Ivett, Gselmann Eszter és Solymosi Katalin a magyar kutatónők helyzetét elemzik, rámutatva, hogy a tudományos munkakörökben jelentősen kevesebb nő dolgozik, aminek hátterében a szakmai hálózatokhoz való nehezebb hozzáférés, a mentorálás hiánya, valamint a nemi sztereotípiák állhatnak.

Dékány Éva írásában áttekinti a kutatói teljesítményértékelés reformjáról szóló megállapodás, az Agreement on reforming research assessment (ARRA) irányelveit. Pásztor Adél kutatásában mélyinterjúk segítségével tárta fel a doktori képzéshez való hozzáférés valós és észlelt akadályait az Egyesült Királyságban.

A teljes lapszám ide kattintva olvasható.