„Hiszek abban, hogy a szervezeti bizalom mindennek az alapja"
Mi motivált a pozíció megpályázására?
2003 októbere óta dolgozom a PPK-n, gyakorlatilag az alapítás óta. Már az első pillanattól fogva magával ragadott a kar dinamikus és fiatalos atmoszférája. A kollégák között is érezhető volt ez a lendület, ami erősítette bennem azt az érzést, hogy együtt hatékonyan tudunk dolgozni a közös célokért.
Az elmúlt 20 év alatt pedig olyan pozíciókat töltöttem be, amelyek nemcsak az oktatásról és kutatásról szóltak, hanem a kar működésének az optimalizálásáról is. Egyre inkább beleláttam a stratégiai kérdésekbe, és olyan kapcsolatba kerültem a különféle intézetek kollégáival, amely segített megérteni a kar működésének mélyebb összefüggéseit. Mindezek miatt éreztem úgy, hogy dékánhelyettesként hozzá tudnék járulni ahhoz, hogy a kar továbbra is lendületes, multikulturális és értékorientált közeg maradjon.
Hogyan látod a PPK jelenlegi helyzetét az oktatás területén? Mik a kar erősségei?
Számomra nagyon szimpatikus, hogy a PPK-n az ember áll a középpontban. Az egyes szakok révén több szempontból is támogatjuk, fejlesztjük magát az embert: figyelmet fordítunk a lelki és testi egészségére, továbbá fejlesztjük azokat a kompetenciákat, melyek hangsúlyosak a munkaerőpiacon, fontosak a társadalmi szerepeik betöltésében. Ez azt is jelenti, hogy figyelmet fordítunk a hallgatók jóllétére és arra, hogy megfelelő szakmai orientáltsággal rendelkezzenek, és önazonosak maradjanak az egyetemi közegből kilépve is.
Milyen fő irányvonalakat és célokat tűztél ki az oktatás fejlesztésére?
Szeretnék építeni a korábbi dékánhelyettesek céljaira, különösen a minőség megőrzésére. Elsődleges szempont, hogy a kar továbbra is büszke maradhasson a kiemelkedő színvonalú oktatási tevékenységére. Fontos cél, hogy vonzóvá tegyük a képzéseinket, és országos szinten megőrizzük, regionális szinten pedig javítsuk a pozíciónkat a hallgatói minőség és létszám tekintetében.
Elengedhetetlen, hogy a hallgatók tisztábban lássák a tanulmányaik értelmét és hasznát.
Ezért olyan képzési portfóliókat és tartalmakat kell létrehozni, amelyek egyértelműen megmutatják, hogyan kapcsolódnak az elsajátított ismeretek a jövőbeli karrierjükhöz és szerepeikhez. Ez pedig megköveteli, hogy erősítsük szakmai együttműködéseinket a gyakorlati szférával: biztosítsunk különféle minőségi gyakorlati helyeket, bővítsük partnereink körét és kölcsönösen tanuljunk egymástól.
Pályázatodban úgy fogalmaztál, hogy célod „a kart a nemzetközi egyetemi közösség aktív részévé tenni.” Mit takar ez?
Jelenleg több mint 80 országból vannak hallgatóink, ami rendkívül sokszínű kulturális közeget teremt – ebben a közegben a hallgatók már önmagában is a nemzetközi vérkeringés részévé válnak. Másrészt oktatóink és kutatóink aktívan részt vesznek nemzetközi együttműködésekben, kutatási projektekben, amelyekbe közvetett módon a hallgatókat is bevonják.
Lényegesnek tartom, hogy aki hozzánk érkezik, úgy érezze, hogy egy nemzetközi színvonalú képzésbe csöppen bele. Ennek érdekében
szeretnénk erősíteni a kar nemzetközies jellegét.
Szerencsére rendelkezésünkre állnak az ehhez szükséges eszközök, például az Erasmus kiutazási pályázatok, amelyek igénybevételére ösztönözzük a hallgatókat, és támogatjuk is őket, hogy időben tudják lezárni az itthoni tanulmányaikat.
Ezeknek a célkitűzéseknek a tükrében tervezi-e a kar a képzési portfólió átalakítását?
Én a Pszichológiai Intézetből érkezem, ahol a tantervünket mindig is úgy alakítottuk, hogy az jól illeszkedjen a nemzetközi trendekhez, és ahogy áttekintettem a kar képzési kínálatát, e szerint cselekedtek az egyéb intézetekben dolgozó kollégáink is. Mind a tárgyak tartalmában, mind a struktúrában igazodunk számos külföldi intézmény tantervéhez.
Ennek a szemléletnek a jegyében például a külföldi hallgatóknak kínált pszichológus képzéseinkkel párhuzamosan 2025 őszétől elindítjuk az angol nyelvű pszichológia szakot a magyar hallgatók számára is. Ezzel gyakorlatilag bővítjük a portfóliónkat, reagálva a magyar hallgatók igényeire is, akik gyakran jelezték, hogy szívesen hallgatnának több angol nyelvű kurzust, és szeretnék mélyebben elsajátítani az angol szaknyelvet.
A szakirányú továbbképzések terén is vannak terveink,
hiszen ezek a képzések különösen rugalmasan reagálnak a piaci igényekre. Mivel erősen gyakorlatorientáltak, kollégáink pontosan látják, hogy milyen szakemberekre van szükség. Ezért is ilyen széles a kínálatunk ezen a területen.
Emellett kiemelt célunk, hogy a tanárképzés és a pedagógus-továbbképzések terén is tartósan meg tudja mutatni a kar a szakmai, pedagógiai és módszertani hozzáértését. Jelenleg is azon dolgozunk, hogy az ELTE továbbra is meghatározó szereplője maradjon mind a tanárképzésnek, mind pedig a pedagógus-továbbképzéseknek.
Az alap- és mesterképzések tekintetében milyen válaszok adhatók a munkaerőpiaci kihívásokra, hogyan növelhetők a hallgatók elhelyezkedési esélyei?
Folyamatosan reagálunk ezekre az igényekre, például legújabban a mesterséges intelligencia használatával kapcsolatos készségek fejlesztését építjük be a képzéseinkbe. Egy új kormányrendelet értelmében 2025 őszétől az összes képzésünkbe beépül egy, az MI-használati kompetenciához kapcsolódó tananyag, továbbá fejlesztünk tárgyakat és tematikákat, hogy hallgatóink lépést tarthassanak a munka világában zajló változásokkal. A PPK ezen a téren korábban is úttörő szerepet vállalt, hiszen két évvel ezelőtt elsőként dolgozta ki az ELTE-n az MI-alapú eszközök etikus, hozzáértő használatával kapcsolatos útmutatóját, és jelenleg is részese azoknak az ELTE-szintű projekteknek, amelyek az MI oktatásban, kutatásban való szerepének aspektusaira reflektálnak, és amelyek következtében képzések, oktatási tartalmak születnek oktatók és hallgatók számára is.
Továbbá bizonyos képzések átalakításán dolgozunk épp, hogy azok még jobban igazodjanak a nemzetközi trendekhez és a munkaerőpiaci elvárásokhoz. 2026 őszétől a hagyományos, 90 perces frontális előadások helyett
több egyéni, páros, kiscsoportos és nagycsoportos, szinkron és aszinkron oktatási formát vezetnénk be,
hogy a hallgatók aktívabban vonódjanak be a tanulási folyamatba. A célunk az, hogy a meglévő jó gyakorlatokat összegyűjtve és rendszerezve egy átgondolt, projektszemléletűbb, de a mostanihoz hasonlóan erős, színvonalas képzési modellt és gyakorlatot alakítsunk ki.
Lehet-e helyi, kari stratégiával kezelni az olyan kihívásokat, mint az állami helyek csökkenése vagy az alulfinanszírozottság?
Ha a külső tényezőkön nem is tudunk változtatni, a karoknak szerintem az a feladatuk, hogy a minőség megőrzésére összpontosítsanak. Ez nemcsak a képzés tartalmát, hanem az oktatók jóllétére való odafigyelést is jelenti.
Az egyik legfontosabb teendőnk, hogy biztosítsuk a megfelelő munkafeltételeket;
tartsuk fent az egymásra való odafigyelés kultúráját; vegyünk aktívan részt az alkotó, nyitott, sokszínű, támogató közösségek létrehozásában; teremtsük meg azokat a egyéni, szociális és környezeti feltételeket, amelyek hosszú távon is megtartó erővel bírnak.
A problémákra mindig megoldásorientáltan igyekszünk reagálni. Ha például a csökkenő állami férőhelyek miatt teret veszítünk, akkor új irányokban gondolkodunk: milyen új képzéseket indíthatunk; hogyan vonzhatunk be több magyar és külföldi hallgatót; milyen új szakirányú képzéseket kínálhatunk? Az ilyen típusú alkalmazkodás és folyamatos megoldáskeresés lehetőséget ad arra, hogy a kar sikeresen navigáljon a jelenlegi kihívások között.
Milyen eszközökkel lehet elősegíteni a hallgatói elégedettséget?
A PPK-n kiemelkedően erős a hallgatók és az intézmény közötti partnerség. Ha megnézzük a hallgatók véleménynyilvánítási lehetőségeit, akkor nem sok helyen tapasztalható az, ami nálunk: a Hallgatói Önkormányzat bátran, nyíltan és határozottan tudja képviselni a hallgatók véleményét. Fontos eleme a közösségünknek, hogy
a kar vezetése nem zárt ajtók mögött dolgozik, hanem párbeszédet kezdeményez.
Én nagyon remélem, hogy a hallgatók irányában megmutatott őszinte érdeklődésünk hozadéka az ő elégedettségük. A változtatásokat, változásokat csakis közösen, együttműködve szeretnénk a továbbiakban is megvalósítani azzal a fiatalos lendülettel és dinamikával, amivel általában is rendelkezik a kar, és amit állandóan tölt a hallgatói lendület is.
A hallgatók fontos referenciáink, amikor reflektálunk a saját munkánkra. Ezért is vonjuk be őket lehetőleg minden kezdeményezésbe, és vesszük komolyan azokat az impulzusokat és visszajelzéseket, amelyek révén a képzéseket, a kari feltételeket az ő megelégedettségükre is alakítjuk. És reméljük, hogy valóban így is éreznek.
Szervezet-, vezetőfejlesztő és munkapszichológiai szakpszichológusként hogyan határoznád meg saját vezetői stílusodat az oktatási dékánhelyettesi szerepben?
Alapvetően egy struktúrateremtő vezetőnek tartom magam, de egyúttal rugalmasnak is.
Ha egy adott működésben problémát tapasztalok, nyitott vagyok a fejlesztésre, alkalmazkodva a változó kihívásokhoz. Továbbá vezetőként nagyon fontosnak tartom a párbeszédet nemcsak azokkal, akiket épp érint egy kérdés, hanem kitekintő módon szeretek véleményeket gyűjteni azoktól is, akiket esetleg közvetetten kapcsolódnak egy adott kérdéshez. Ez számomra egyfajta felülemelkedés, lehetőség a madártávlatra, a nézőpont váltásra.
Szeretek a hallgatók között sok időt tölteni, közel állnak hozzám a fiatalok, és az ő dinamizmusuk engem inspirál. Hiszem, hogy a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd lehetővé teszi, hogy a hallgatók valóban a figyelem középpontjában álljanak, a velük való kapcsolat számomra a legfontosabb.
Hogyan képzeled az együttműködést a Tanulmányi Hivatallal?
A tanulmányi hivatalban dolgozó kollégákkal való közös munka, közös gondolkodás számomra olyan, mint a tüdő és a lélegzetvétel kapcsolata – nélkülük nem végezhetném el hatékonyan a feladataimat. Kollegialitás szempontjából ők az elsődleges partnereim, és erre nagy figyelmet fordítok. Egyrészt köszönöm a támogatásukat, másrészt én is meg fogom keresni a módját annak, hogy ők is úgy érezzék, számukra támogató partner lehetek.
Milyen szervezetfejlesztési lehetőségeket látsz a PPK-n?
Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a kar különböző épületekben helyezkedik el, és ezek az épületek viszonylag távol esnek egymástól. Kulcsfontosságú, hogy olyan kapcsolatokat alakítsunk ki, amelyek révén a kollégák a fizikai távolság ellenére is a PPK közösségéhez tartozónak érezzék magukat. Ennek része, hogy például egy ESI-ben tanuló hallgató tisztában legyen azzal, hogy vannak pszichológia vagy pedagógia vagy egyéb szakos diákok is. A mi feladatunk, hogy olyan közösségi eseményeket, találkozókat kínáljunk, amelyek lehetőséget adnak a kapcsolatépítésre.
A másik fontos fejlesztési terület a döntéshozatali folyamatok gyorsítása, ez viszont nem csak kari szintű kérdés. Számomra egy decentralizált működés fenntartása sokkal hatékonyabbnak és eredményesebbnek tűnik. Ugyanakkor
a karon belül is törekedhetünk egy laposabb szervezetre emlékeztető működésre és partneri viszonyra,
legyen az a transzparencia, a könnyed és világos kommunikáció, a megkereshetőség és elérhetőség, az odafordulás és támogatás kérdése. A kutatási témám a szervezeti bizalom: ez mindennek az alapja, és ezt a bizalmon alapuló atmoszférát kívánom támogatni a vezetésem során.
Szervezet- és vezetőfejlesztőként kiemelném még az őszinte odafigyelést, mert túl gyors a világ, és munkavállalóként nagyon nagy teher hárul mindenkire. Befejező gondolatként pedig kiemelném, hogy nagyon nagy örömmel töltene el, ha a következő évek során is a kollégáim éreznék saját munkájuk értelmét, és ha ebben meghatározó szerepet tölthetnék be. Remélem, a kar belém vetett bizalmát meg fogom őrizni a következő pár évben is.