Hogyan mérhető az akadémiai szabadság?

A kétnapos eseményen számos, a jelenlegi válság gerjesztette kihívást, illetve az azokra adható válaszokat tekintették át a résztvevők. A konferencia másik nem titkolt célja volt a felsőoktatási kutatás és a tudomány nemzetközi hálózatosodásának fokozása. A konferencia témái között szerepelt egyebek mellett a felsőoktatás és a tudomány irányításának nemzetközi perspektívái, az akadémiai szabadság mérése, a tudományos karrierek, a regionális kutatási kultúrák sokfélesége a globális tudományos rendszerben, a verseny a tudományban és a felsőoktatásban.

A rendezvényen Challenges and difficulties in monitoring academic freedom címmel előadást tartott Rónay Zoltán, az ELTE PPK habilitált egyetemi docense is. Előadásában a BCE oktatójával, Kováts Gergellyel közösen az Európai Parlament kérésére végzett, valamint a szintén Kováts Gergely vezette, a modellváltást vizsgáló OTKA kutatás eredményeinek szintézisét adta. A kiindulópontot az jelentette, hogy bár a tudományos szabadságot alapvető európai értékként ismerik el, számos tagállamban aggályok merültek fel a jelenlegi helyzettel kapcsolatban. Ennek egyik oka, hogy az akadémiai szabadság ritkán jelenik meg jogilag kötelező erejű nemzetközi egyezményekben, és nemzeti szinten a meghatározása is igen eltérő. Rónay Zoltán az előadásában bemutatta az akadémiai szabadság fogalmi modelljét (az ún. hagymamodellt), azonosítva a szükséges (pl. a tanítás, a kutatás, a tanulás szabadsága, a disszemináció szabadsága és az akadémiai közösség önkormányzáshoz való joga) és támogató elemeit (a foglalkoztatás biztonsága és az intézményi autonómia). Emellett áttekintette a tudományos autonómia tíz létező értékelési módszerét és eljárását (mint például az Akadémiai Szabadság Index, az EUA egyetemi autonómia-értékelő rendszere és mások). Ennek alapján rávilágított az akadémiai szabadság nyomon követésének legfőbb nehézségeire és a meglévő módszerek hiányosságaira.