Iskolai utak és pályautak
Megjelent az Educatio folyóirat legfrissebb, tematikus száma
Lapszámajánló
Fehérvári Anikó és Szemerszki Marianna bevezető tanulmánya nemzetközi összefüggésben bemutatja azokat a továbbhaladással összefüggő trendeket és megközelítéseket, amelyek a kétezres évek eleje óta jelen vannak a magyar köz-és felsőoktatásban. Kiemelten foglalkozik a lemorzsolódás, korai iskolaelhagyás jelenségével, azok oktatáspolitikai vetületével, valamint a tanulók, szülők továbbtanulási preferenciáival.
Hörich Balázs tanulmánya a közoktatásban résztvevő tanulók tanulási útjait tipizálja - az Országos kompetenciamérési adatok felhasználásával - a tanulói teljesítmény és a társadalmi háttér alapján. Megállapítja, hogy a diákok negyede vagy lemorzsolódik vagy veszélyeztetett kategóriába sorolható.
Horváth Ágoston, Makó Ágnes és Széll Krisztián tanulmánya a szakképzésből kikerülő fiatalok a végzés után karrierutját mutatja be. Szekvencia analízis segítségével vizsgálja a fiatalok tipikus pályaútmintázatait. Az elemzés alapján öt csoport különböztethető meg: a tanulók, a munkaerőpiacra lépők, a munkavégzéssel párhuzamosan tanulmányokat folytatók, a dolgozók, valamint a munkanélküliek/inaktívak csoportjai. A csoportok háttérváltozók szerinti elemzése a hátrányok koncentrálódására és újratermelődésére mutat rá: a munkanélküliek, inaktívak helyzetét alapvetően meghatározzák családjuk kedvezőtlen szocioökonómiai körülményei.
Az írások második része a felsőoktatás tanulási útjaival foglalkozik. Molnár Gyöngyvér és Csapó Benő tanulmánya a tanulmány a Szegedi Tudományegyetemen 2015-2018 között megvalósult bemeneti kompetenciamérések elméleti és módszertani kereteit, valamint főbb eredményeit ismerteti. Az elemzések alapján megállapítható, hogy kidolgozható egy olyan kognitív és affektív területeket is átfogó számítógép-alapú értékelési rendszer, amely azonnali visszacsatolás mellett alkalmas annak megállapítására, hogy a hallgatók milyen induló tudásszinttel, illetve motivációval kezdik meg egyetemi tanulmányaikat.
Czakó Andrea, Németh Lilla és Felvinczi Katalin cikke arra tesz kísérletet, hogy megalkossa a felsőfokú képzés befejezésére irányuló szándék, illetve a képzés tényleges elvégzésének prediktív modelljét. Elemzésükben megvizsgálták, hogy az egyetemi képzés első két félévére vonatkozó, a tanulmányi rendszerből elérhető előmeneteli és személyes adatok, illetve online kérdőíves vizsgálataink során feltárt pszichológiai sajátosságok, motivációs változók, továbbá a képzéssel való elégedettség közül melyek bizonyulhatnak hasznosnak a felsőfokú képzés végzettség nélkül történő félbehagyásának előrejelzésében.
Pusztai Gabriella, Kovács Klára és Hegedűs Roland tanulmánya a felsőoktatásból lemorzsolódott hallgatókat vizsgálja. Kutatási és adminisztratív adatok alapján tipizálják a lemorzsolódással veszélyeztetett csoportokat. Eredmények azt mutatják, hogy a lemorzsolódott hallgatók heterogén tábort alkotnak, s a különböző társadalmi és képzési csoportokat különböző arányban és eltérő okok miatt fenyegeti a lemorzsolódás veszélye. Az egyéni szintű okok mellett a felsőoktatás rendszer szintű jellemzői is felelősek a lemorzsolódás növekedéséért, a kedvezőtlen társadalmi státusúak nagyobb arányú lemorzsolódásáért.
Varga Aranka, Deli Kitti, Fodor Bálint írása a Pécsi Tudományegyetem „Befogadó Egyetem” szakmai-tudományos projektjét mutatja be. Megállapítják, hogy három hallgatói csoport – nemzetközi, fogyatékos hallgatók és társadalmi hátránnyal küzdő, köztük cigány/roma – méltányos támogatása van jelen leginkább az egyetemen. Az is kimutatható, hogy a befogadást igénylő hallgatók egyéni és közösségi támogatása jellemzi az egyetemet, viszont kevésbé találhatók olyan beavatkozások, melyek a felsőoktatási környezet egészére vannak hatással.
Polónyi István cikke a felsőoktatási felnőttképzéssel foglalkozik, amely jelentős változáson ment keresztül a 20. század végétől: a korábbi kompenzáló, pótló szerep helyett a továbbképző, átképző szerepe kerül előtérbe. A tanulmány áttekinti a magyar felsőoktatás elmúlt negyed századának hallgató létszámalakulását, és az elmúlt időszak felvételi tendenciáit, vizsgálva a felvett hallgatók korstruktúráját, a részidős hallgatók és a már diplomával rendelkezők arányát. Az elemzés kitér a szakirányú továbbképzésre is, valamint arra, hogy megéri-e a felnőttkori tanulás, illetve kinek mennyire éri meg.
A tematikus szám utolsó tanulmánya a diplomások munkaerőpiacra való átlépésével foglalkozik. Bartus Tamás és Róbert Péter a nappali tagozaton, alap vagy mester szinten abszolutóriumot szerzett hallgatók első állás megszerzését elemzik a Diplomás Pályakövetési Rendszer 2011-2015-ös adataiban. Eredményeink szerint (1) az MA vagy osztatlan képzést végzettek nagyobb eséllyel és gyorsabban találják meg az első állást; (2) a legjobb elhelyezkedési esélyekkel az informatikai és a pedagógus területen végzettek rendelkeznek; (3) a gazdaságtudományi, a művészeti és a társadalomtudományi képzési területeken az intézmény is jelentős mértékben befolyásolja az elhelyezkedési esélyeket. Az eredmények azt sugallják, hogy a diplomások képzése és a diplomás munkaerő iránti kereslet nem illeszkedik tökéletesen.
A tematikus szám írásai itt érhetők el: