Kognitív konfliktusok feloldása időskorban
A szerzők a gátlási folyamatok vizsgálatára a kutatásban a Simon-feladatot használták, amelyben a feladat szempontjából lényeges esemény (célinger) időnként az ellenkező oldalon jelenik meg, mint amelyik kézzel válaszolni kell (pl. jobb oldali ingerre bal kezes válasz), és ezt az inger-válasz konfliktust kell feloldani. A feladat előtt mindig egy arc jelent meg, amely a célinger irányába vagy az ellentétes oldalra tekintett. Az arc a feladat szempontjából nem volt fontos inger, és a tekintet sem jósolta be a válaszadás oldalát. A fiataloknak sikerült is figyelmen kívül hagyniuk ezeket az ingereket, az időseknek viszont nem. Utóbbi esetben feltételezhető lenne, hogy amikor megegyezik a célinger és a válasz oldala (kongruens helyzet), és még a tekintet is arra néz, felgyorsul a reakcióidő, míg ha az előbbi kettő ellentétes oldalú (inkongruens helyzet), az ingerre irányuló tekintet csak lassítja a válaszadást. Ez a kérdés azért is különösen érdekes, mert ha működne ez a mechanizmus, külső ingerekkel lehetne javítani az idősek teljesítményét anélkül, hogy nekik ehhez extra erőfeszítést kellene tenniük. Az eredmények azonban nem támasztották alá ezt az elvárást: az irreleváns ingerek nem gyorsították a válaszadást a kongruens helyzetben, az inkongruens helyzetben viszont rontották a teljesítményt.
Összességében a viselkedéses és elektrofiziológiai eredmények megerősítették, hogy idős korban a kognitív konfliktus feldolgozása kevésbé hatékony, mint a fiataloknál. A gátlási folyamatok romlásával a feladat szempontjából irreleváns ingereket nem képesek figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor ezek segítő hatását nem tudják felhasználni, míg ha az inger zavaró hatású, az tovább rontja az idősek feladatmegoldását és teljesítményét.
A cikk itt érhető el: Can irrelevant but salient visual cues compensate for the age-related decline in cognitive conflict resolution?—An ERP study
Boglárka Nagy, István Czigler, Domonkos File, Zsófia Anna Gaál