Milyen hatással van a szexizmus a gyermeknevelésre?
Karikó Katalin, a modern mRNS vakcinák technológiáját megalapozó tudósa már gyermekkorában elkezdett érdeklődni a biológia tudománya iránt. Kántás Éva Magdolna (ELTE Pszichológiai Doktori Iskola és Pszichológiai Intézet), Faragó Laura (ELTE Pszichológiai Intézet) és Kovács Mónika (PPK, Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Kutatócsoport) a nemi szerepekkel kapcsolatos szülői attitűdöket felmérő kutatása alapján eltűnődhetünk azon, hogy vajon máshogy alakult volna a karrierje, ha közvetlen környezete a gyermekkorától fogva igyekezett volna eltéríteni őt a hagyományosan férfiasnak tartott tudományos szakmától?
Azt a kérdést, hogy vajon a különböző szexuális orientációjú szülők más-más elvárások szerint nevelik-e gyermekeiket, már számos kutatás vizsgálta. Az ELTE kutatói azonban rámutattak, hogy az eddigi vizsgálatok nem szenteltek elegendő figyelmet annak, hogy a társas környezet milyen hatást gyakorol ezekre a szülői attitűdökre. Emellett a korábbi kutatásokat leginkább olyan országokban végezték, mint például Hollandia, ahol a társadalom nagyja elfogadó a nem-tradicionális nemi szerepekkel és a különböző szexuális orientációjú emberekkel szemben, ami pedig nagyban befolyásolhatja eredményeiket. A PPK kutatóinak vizsgálatában, abból kifolyólag, hogy az európai országok közül – a Világgazdasági Fórum rangsora szerint – Magyarország áll a legrosszabb helyen a nemek közötti egyenlőség tekintetében, kiemelt helyet kapott a társadalmi nemi hierarchia észlelt stabilitásának figyelembevétele a gyermeknevelési attitűdök vizsgálata során. A két részből álló, összesen több mint ezer fővel folytatott kutatásban arra keresték a választ, hogy szülők vagy leendő szülők hogyan viszonyulnak gyermekeik nemi sztereotípiáknak és szerepelvárásoknak megfelelő vagy éppen nem megfelelő viselkedési és pályaválasztási preferenciáihoz.
Pályaválasztás egy szexista társadalomban
A téma vizsgálatában fontos kérdés volt, hogy miképp befolyásolja az emberek nézeteit a modern szexizmus és az adott társadalmi légkör. A modern szexista ideológia szerint ugyanis a nemek közötti egyenlőtlenségeket mára már teljes mértékben felszámoltuk, vagyis bárminemű különbség az egyének saját, szabad döntésének eredménye: például azért van kevesebb nő magas beosztású pozícióban, mert a nőket nem érdeklik ezek az állások. Továbbá, ez az ideológia – az adott társadalmi normákkal interakcióban – hatással van arra is, hogy milyen szellemben nevelik a szülők a gyermekeiket. Jelen tanulmányból például kiderült, hogy a homoszexuális résztvevők véleményét kevésbé befolyásolta a modern szexizmus: többségük nyitottabb volt arra, hogy gyermekeik ne feltétlenül a tradicionális nemi szerepelvárások szerint válasszanak maguknak foglalkozást, játékot, vagy épp viselkedési formát. Ezt a preferenciát pedig nem befolyásolta a társadalomban uralkodó nemi hierarchia észlelt stabilitása.
Más volt a helyzet azonban a heteroszexuális válaszadók esetében. A heteroszexuális résztvevők stabilként észlelt, vagyis megváltoztathatatlannak tartott nemi hierarchia mellett inkább azt preferálták, hogy fiuk magasabb státuszú, lányuk pedig hagyományosan „lányosabb” szakmákat válasszanak. Ugyanakkor, akik a nemi hierarchiát kevésbé tartották stabilnak, azaz megváltoztathatónak észlelték, a lányaikat is inkább magasabb státuszú pozíciót kínáló szakmák irányába szerették volna bátorítani. Az eredményeket látva felmerült a kérdés, hogy vajon a szülői preferenciákat mennyire árnyalja az attól való félelem, hogy gyermekeiket esetleg társadalmi hátrány éri, ha nem felelnek meg a tradicionálisan elvárt nemi szerepeknek.
A szexizmus vagy a szülők neme a vízválasztó?
A második vizsgálatban a szerzők kiemelt figyelmet fordítottak a nemi hierarchia észlelt stabilitásának, vagyis, hogy a szülők mennyire érzik a nemi szerepek jelenlegi formáját és az ahhoz kapcsolódó elvárásokat változónak vagy stabilnak: például, el tudják-e képzelni, hogy Magyarországnak néhány évtizeden belül női miniszterelnöke lesz. Annak érdekében, hogy az összehasonlításhoz két nagyjából egyenlő részre tudják bontani a mintát azokra, akik stabilnak és akik változónak érzik a jelenlegi nemi hierarchiát, különböző, úgynevezett előhangoló szövegeket olvastattak a résztvevőkkel. Ezek egyike vagy arra a helyezte a hangsúlyt, hogy bár már hosszú utat tettünk meg, még mindig nagyon messze vagyunk attól, hogy elérjük a nemek közötti egyenlőséget, vagy pedig arra, hogy bár hosszú még az út a nemek közötti egyenlőség eléréséig, de már sokat haladtunk és sok területen csökkent jelentősen a nemek közötti egyenlőtlenség a korábbi évtizedekhez képest a helyzet. Az előhangolás sikeres volt, minek következtében az egyik csoport inkább stabilnak, míg a másik csoport inkább változónak látta a nemi hierarchiát. Ez a különbség azután a szülők preferenciáiban is megmutatkozott.
A homoszexuális válaszadók esetében, míg a lányaik nemi szerepmegjelenítésére vonatkozó preferenciáit nem befolyásolta sem a modern szexizmus, sem a társadalmi hátrányoktól való félelem, fiaik számára, a társas kockázatoktól függetlenül, inkább egy valamivel kevésbé tradicionális nemi szerepmegjelenítést preferáltak. A biszexuális válaszadók fiaikat csak akkor mernék támogatni abban, hogy ne ragaszkodjanak a nemi tradíciókhoz, amennyiben a társadalmi hierarchiát inkább változónak tartanák és nem kellene attól félniük, hogy gyermeküket társadalmi hátrány éri.
Ezzel szemben a biszexuális válaszadók fiaikat csak akkor mernék támogatni a sztereotípiákkal ellentétes viselkedésben, amennyiben nem kellene attól félniük, hogy gyermeküket emiatt a társadalomban hátrány éri. Ettől eltérően, lányaikat éppen akkor terelték volna egy maszkulinabb viselkedés felé, amikor a változónak tartott hierarchia mellett féltették őket a társadalom negatív megítélésétől. A heteroszexuális válaszadóknál egyedül a szülők neme tűnt vízválasztónak. A nők ugyanis, függetlenül a hierarchia észlelt stabilitásától, fiaiknak inkább egy kissé femininebb viselkedést, lányaiknak pedig, a modern szexizmus által befolyásolva, hagyományosan "lányos" szerepmegjelenítést preferálnának.
Merre tovább?
A kutatók kiemelték, hogy az eredmények értékelésekor figyelembe kell vennünk, hogy a mindennapi tapasztalatokat és élményeket, mely a nemi szerepeinkhez és a nemi szerepelvárásokhoz kapcsolódnak, még ha valamelyest hangolhatja is egy kísérleti manipuláció, felül nem írja; ez pedig hatással lehetett a válaszokra is. Másrészt, a kutatási eredményeket az is befolyásolhatta, hogy a résztvevők egy része, életkorából adódóan, bár szeretne gyermeket, de még nem szülő. Ezért a kutatók felvetik: a további vizsgálatok esetében érdemes lenne hosszmetszeti vizsgálatok segítségével is kutatni ezt a témát, akár olyan formában, hogy a jelenleg még gyermektelen válaszadók attitűdjeit a gyermekvállalás után is felmérik.
Kántás Éva Magdolna, Faragó Laura és Dr. Kovács Mónika írása a European Journal of Social Psychology című folyóiratban jelent meg.