Miről árulkodnak a gyerekek játékai és rajzai?

Mit árulnak el a kisgyerekek játékai?

Egy kisgyerek viselkedésének okait sokszor nem is olyan könnyű megfejtenünk. Különösen igaz ez akkor, amikor egy viselkedésnek nincsenek közvetlen magyarázatai. Ilyen például az álmatlanság, amelynek nincsenek szomatikus okai, vagy az agresszió, amely pedig számos okot feltételezhet. Sokszor a szülők saját gyermekeiken kérik számon viselkedésük okát, de az igazság az, hogy például egy óvodás vagy iskolás gyermek nem fogja tudni visszakövetni viselkedése okait, mert a probléma gyökere nehezen hozzáférhető. Ha például egy kisiskolás szinte belehal, úgy igyekszik jó jegyet hozni, akkor nem feltétlenül egyértelmű a szülőknek az, hogy ez esetleg a szülői szeretet elvesztésének félelméből fakadhat.

A játékok vagy rajzok pont ebben szolgáltatnak információt. Azokat az indulatokat, vágyakat, félelmeket, szorongásokat, amelyek áthatnak egy gyermeket leginkább a játékaiban, rajzaiban jelenik meg. Vagyis egy olyan helyen, ahol vegyül a fantázia és a valóság, ahol az egyik pillanatban megtörténő eseményeket a másik pillanat már eltörli. Ez a felszabadultság ad teret annak, hogy a gyermek indulatai rávetüljenek a fantázia síkjára és egyszerű, vagy komplexebb szimbólumok által megjelenjenek a viselkedést kiváltó valódi okok.

Pszichológusként mit érez, amikor megfigyel egy játékot?

Ez attól függ. Pszichológusként meg kell tanulni nem szakemberként is működni. Általában egy szakmabeli jól tudja kezelni a szakmai és személyes én közötti határokat. Amikor szükség van rá, akkor átlépünk egyik területről a másikra. Az ember természetesen nem tudja teljesen függetleníteni magát. Előfordul ritkán az is, hogy szakmai szemmel figyelem a saját gyerekeim fejlődését is, ennek ellenére a családon belül és elsősorban apa vagyok.

Bízhatunk abban, hogy a fantáziajátékok, a bábjátékok megmutatják a gyerekek kognitív és érzelmi állapotát?

A játékterápiának egyre növekvő kutatási háttere van és ma már kijelenthetjük, hogy bár a játék egy igen szubjektív és változatos élmény a gyermeknek és sokszor a megfigyelőnek is, mégis információval bírnak az érzelmi-hangulati állapotot illetően. Természetesen a szakember más eszközöket is bevon, ha szükséges egy problémát mélyebben feltárnia.

Nagyszülőként hogyan érdemes kiaknázni a fantáziajáték, akár a bábjáték adta lehetőségeket? Mit tanácsol a nagyszülőknek?

Egyrészt érdemes minél több időt játszani a gyermekkel. Ne feledjük, hogy a közös játék és a rajzolás is az együtt töltött minőségi idő része. Ezen felül, különösen a bábjátékot, jól lehet használni arra, hogy kérdezzünk a gyermektől, sőt tanítsuk.

Baj van-e, ha a gyerek fantáziajátékaiban agressziót vesz észre a felnőtt?

A gyermek, játékban megjelenő indulatait nem szabad elszigetelten látni. Mindig figyelni kell a környezeti hatásokat. Valamit látott a tévében, a kortársaitól…stb. Akkor már érdemes felfigyelni, ha a játékokban visszatérő motívumként jelenik meg az agresszió és a gyermek viselkedésében is változást tapasztalunk már egy jó ideje.

A gyerek megismerésének másik fontos módszereként a rajzvizsgálatot mutatta be. Az előadásban felhívta a figyelmet arra, hogy például egy rajzot nem szabad önmagában értelmezünk, téves következtetéseket vonhatunk le. Tapasztalt már ilyet, amikor egy szülő vagy óvodapedagógus egyetlen „rémisztő” rajz miatt pszichológus bevonását látta szükségesnek?

Sajnos erre nem egy esetben van példa. Az interneten ma már számos weblapon lehet olvasni a családrajzok, szabadrajzok és egyéb gyermekrajzok értelmezésével kapcsolatban. Ezek a sokszor nem átfogó, tudományosságot mellőző források egyoldalú információt nyújtanak. Szakmai körökben is olykor hiányosságok tapasztalhatók a rajzok értelmezésével kapcsolatban annak ellenére, hogy Vass Zoltán professzor úr munkái hatékony keretet biztosítanak a rajzok értelmezéséhez. A rajz is egyfajta indikátor, mutatója valaminek, de a teljes képhez több más dolgot is figyelembe kell vennünk.

A nagymamák és nagypapák általában megjelennek a családrajzokon?

Ez attól függ, hogy a gyermek hogyan értelmezi a családot. Amikor klasszikus családrajzot készítenek, akkor az instrukció nagyon egyszerűen azt kéri, hogy „rajzold le nekem a családodat”. Általában a gyermek ilyenkor a szűk, nukleáris családot rajzolja. Ám  egy többgenerációs családnál előfordulhat, hogy a nagyszülő is helyet kap a rajzon.

Mi segítheti még a nyugdíjas, már szépkorú nagyszülőket a kisgyermekkorú unokák jobb megértésében?

Talán az az elv, hogy a gyermek viselkedése mindig egy tükröt tart elénk. Például, ha valakit neveletlennek, fegyelmezetlennek kiáltanak ki, akkor az eredetileg nem a gyerek problémája. A környezetnek óriási szerepe van a viselkedés alakításában, éppen ezért érdemes minden szülőnek, nagyszülőnek a gyermek számára elérhetővé válnia, megértőnek és különösképpen empatikusnak kell lennie. Próbáljuk belehelyezni magunk az ő helyzetükbe, amikor például nem kaphatnak meg valamit. Érezzük meg mi is a frusztrációjukat, amit hiszti közben átélnek. Egy kisgyermek ugyanis nem képes még úgy szabályozni magát, mint egy felnőtt…ilyen a természete. Az empátia mindig közelebb tud hozni minket hozzájuk és őket is hozzánk.

A Harmadik Kor Egyetemén elhangzott előadáshoz tartozó prezentációt itt tekintheti meg.