„Nagy szükség van a közjó szolgálatában álló valódi tudásra”

2023.05.09.
„Nagy szükség van a közjó szolgálatában álló valódi tudásra”
Gian Vittorio Caprara a személyiségpszichológia világszerte elismert, egyik legtöbbet idézett kortárs európai képviselője, a római La Sapienza Egyetem professor emeritusa. Az 1980-as évek óta együttműködik az ELTE Pszichológiai Intézetének kutatóival: irányításával jelenleg a Pozitív Pszichológia Kutatócsoport végez kutatásokat a Pozitivitás Skála hazai alkalmazhatóságát és a mérőeszköz érvényességét tesztelve. A professzorral díszdoktorrá avatása alkalmából beszélgetett Zsolnai Anikó, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánja.

Több évtizedes szakmai kapcsolata van az ELTE Pszichológiai Intézetével. Említene néhány élményt és eseményt ezekből az évekből?
Az 1980-as években találkoztam Kulcsár Zsuzsanna professzor asszonnyal, akivel utána együtt szerveztünk workshopokat és egy EAPP nyári egyetemet olasz és magyar pszichológus kutatók számára. Az 1990-es évek elején a Pszichológiai Intézet egyik fiatal munkatársa, Rózsa Sándor szakmai látogatásra érkezett hozzám Rómába, majd ezt követően az irányításommal lefordította a BFQ kérdőívemet magyarra. A közelmúltban Oláh Attila és Vargha András professzorokkal a Pozitivitás Skála magyarországi alkalmazhatóságát teszteltük, valamint azt vizsgáltuk, hogy a pozitivitás hogyan függ össze az emberek szocioökonómiai állapotával. Ebből a szakmai együttműködésből több tanulmány is született, amelyek jelenleg bírálat alatt állnak különböző folyóiratoknál.

Kutatásai a személyiség alapkérdéseinek tanulmányozására irányulnak. Bemutatná ezeket a területeket röviden?
A személyiség fejlődésének és működésének, az ebben szerepet játszó struktúrák és folyamatok szerveződésének, valamint az egyének identitását és a társadalmi környezettel való interakcióit meghatározó jellemzőknek a kutatása érdekelt. Ez vezetett el az emberi tulajdonságok, képességek, motívumok, értékek és önhiedelmek funkcióinak és összefüggéseinek a vizsgálatához, különös tekintettel arra a kulturális és társadalmi kontextusra, amelyben ezek működnek.

Egész pályafutásom alatt a személyiség működésének és alkalmazkodásának a tanulmányozásával foglalkoztam különböző kutatási stratégiákat használva. Kvázi-kísérleti, keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatokat végeztem. Tanulmányoztam az agressziót, a proszociális viselkedést és a sikeres fejlődést, főként arra fókuszálva, hogy a tulajdonságok, az értékek és az önhiedelmek hogyan járulnak hozzá ezek szabályozásához.  Ez vezetett olyan új mérési eljárások kidolgozásához, amelyek a releváns egyéni különbségek feltárására voltak alkalmasak. Ezekből kiderült, hogy

a pozitivitás olyan alapvető attitűd, amely az önbecsülés, az optimizmus és az élettel való elégedettség közös magját alkotja,

és ami bizonyítottan nagyban hozzájárul az egyének egészségéhez, boldogságához és sikeréhez.

Az elmúlt évtizedekben a kutatásaim olyan témákra irányultak, mint a politikai preferenciák és részvétel személyiségbeli meghatározói. Ezek mind az eredeti, politikatudományi képzettségemhez kapcsolódnak. A Daniel Cervone-nal (Personality. Determinants, Dynamics and Potentials, Cambridge University Press, 2000) és a Michele Vecchione-val közösen készített könyveim (Personalizing politics and realizing democracy, Oxford University Press, 2007) jól mutatják, hogy mely területek voltak és vannak mindmáig a kutatási érdeklődésem középpontjában. A kollégáimmal és tanítványaimmal együtt készített publikációim pedig azt dokumentálják, hogy eredményeim nagy része az ő hozzám való hűségüknek és kreativitásuknak köszönhető.

Saját fejlesztésű módszerek kidolgozásával gazdagította a személyiségpszichológia módszertani eszköztárát. Ezek közül a BFQ kérdőív az egyik legnépszerűbb és legérvényesebb eszköz, amit a személyiségdiagnosztikában világszerte használnak. Mit mér ez a teszt? 
A tesztet az un. Five Factor Modelnek (FFM) megfelelően készítettük el (a Big Five minden egyes aspektusának két aspektusával), majd ezt követően megújítottuk. Jelenleg a teszt harmadik változatán dolgozunk, amivel az a célunk, hogy olyan mérőeszközzel rendelkezzünk a személyiség főbb egyéni különbségeinek a vizsgálatára, amelynek alkalmazása hatással lehet különböző területeken, mint például az egészségügy, az oktatás, a gazdaság és a politika.

Évtizedes barátság és szakmai együttműködés fűzte Albert Bandurához, a Stanford Egyetem világhírű pszichológusához. Megosztana velünk néhány emléket erről a kapcsolatról?
Együtt dolgoztunk az önhatékonysági meggyőződések (Self-efficacy beliefs) és a morális önfelmentés (Moral Disengagement) témákban több amerikai és olaszországi pályázati forrásnak köszönhetően. Ezek lehetővé tették egy hosszú longitudinális vizsgálat elvégzését az olaszországi Genzano város gyermekei körében, amelynek eredményeiből több fontos tudományos publikációnk született. Barátságunk Bandura haláláig tartott, és különösen hálás vagyok neki azért, amit tőle tanulhattam, és azért is, amilyen tudóssá és emberré váltam általa. Sokat beszélgettünk, miközben elemeztük a kutatási eredményeinket és írtuk a közös publikációinkat. Nemcsak gondolatokat, hanem a pszichológiával és az élettel kapcsolatos elvárásainkat is megosztottuk egymással.

Mit tanácsolna a mai fiatal pszichológus generációnak?
Legyenek kíváncsiak, bátrak és tisztességesek. Nagy szükség van a pszichológia tudományára, és még nagyobb szükség van a közjó szolgálatában álló valódi tudásra.