Önsértés és öngyilkosság megelőzése serdülőkorban
Horváth Lili Olga egyetemi tanársegéd és Balázs Judit tanszék- és kutatócsoport-vezető szerzőtársaikkal a 13-18 éves serdülők körében, pszichiátriai osztályon kezelt fiatalok klinikai csoportjában, valamint szakiskolás és gimnazista fiatalok nem-klinikai csoportjában vizsgálta a nemszuicidális (nem öngyilkossági szándékú) önsértés és az öngyilkos magatartás (öngyilkossági gondolatok, tervek, kísérlet) kapcsolatát, illetve a stresszkeltő életesemények szerepét a két jelenség kapcsolatában. A PPK Pszichológiai Intézet, Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológia Tanszék Gyermekkori Pszichés Zavarok Kutatócsoport munkatársainak cikke a Frontiers in Psychiatry folyóiratban jelent meg.
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a két csoportot összehasonlítva mind az öngyilkos magatartás és az önsértés, mind pedig az életesemények előfordulása szignifikánsan magasabb volt a klinikai csoportban, azonban az önsértés és az öngyilkos magatartás figyelemfelkeltően nagy arányban volt jelen az iskolákban vizsgált nem-klinikai csoportban is. Önsértés tekintetében a klinikai csoportban a serdülők több mint fele (53%), a nem-klinikai csoportban pedig közel negyedük (23,6%-uk) volt érintett. A nem-klinikai csoportban a serdülők negyede számolt be arról, hogy élete során átélt az öngyilkos magatartás spektrumán valamilyen súlyosságú tünetet, több mint egytizedük pedig az elmúlt hónap során; továbbá 5,67%-ánál állt fenn súlyos öngyilkossági rizikó a vizsgálat idején. Ezeknek a fiataloknak a szűrése és a szakellátásba irányítása a vizsgálat fontos célkitűzései közé tartozott. Az önsértés mindkét csoportban összefüggést mutatott az öngyilkos magatartással, és ez az összefüggés erősebb volt a klinikai, mint a nem-klinikai csoportban. Az életeseményeket típusuk alapján vizsgálva az interperszonális (személyek közötti), nem-interperszonális (egyénre vonatkozó) életesemények, illetve az ártalmas gyermekkori körülmények közül mindkét csoportban csak az interperszonális (személyek közötti) események mutattak kapcsolatot mind az öngyilkos magatartással, mind pedig ezek mérsékelték az önsértés és az öngyilkos magatartás kapcsolatát.
Az eredmények a serdülőkori nemszuicidális (nem öngyilkossági szándékú) önsértéshez kapcsolódó prevenció és intervenció fontosságára hívják fel a figyelmet, tekintve, hogy az önsértés mind a nem-klinikai, mind a klinikai serdülő populációban nagy arányban van jelen, és gyakran járt együtt öngyilkos magatartással. A szerzők megállapítása szerint a serdülőkori önsértés és öngyilkos magatartás prevenciója során érdemes kiemelt figyelmet fordítani az interperszonális (személyek közötti) konfliktusként azonosítható életesemények szerepére. Az iskolai csoportban az önsértés előfordulása jóval magasabbnak bizonyult a mostani vizsgálatban, amelyben szakiskolások is részt vettek, mint a korábbi, csak gimnazisták adatait elemző vizsgálatokban.
Ez megerősíti azokat a korábbi eredményeket, amelyek a szakiskolás fiatalok fokozott támogatásának szükségességére hívják fel a figyelmet.
A cikk itt érhető el: Nonsuicidal Self-Injury and Suicide: The Role of Life Events in Clinical and Non-Clinical Populations of Adolescents
Lili Olga Horváth, Dóra Győri, Dániel Komáromy, Gergely Mészáros, Dóra Szentiványi, Judit Balázs