PhD a mindfulness alapú iskolai programokról

Mesélj kicsit az eddigi tanulmányaidról: hogyan jutottál el a döntésig, hogy jelentkezel a doktori iskolába?

A gimnáziumi irodalomtanárom buzdított arra, hogy pszichológiát tanuljak, mivel a két kedvenc tárgyam az irodalom és a biológia volt. A tanácsát megfogadva a Károli Gáspár Református Egyetemre jelentkeztem az alapképzésre, és hamar meg is szerettem ezt a tudományágat. A mestert az ELTE-n kezdtem, és ekkor már nagyon érdekelt a fejlődés- és gyermekpszichológia, így ezt a specializációt végeztem el. Az MA szakdolgozatom témavezetője Garai-Takács Zsófia volt, akinek a személyisége, hozzáállása motivált arra, hogy jelentkezzek a doktori iskolába. Emellett a mesterképzés végén úgy éreztem, most jöttem bele igazán a tanulásba, és még nem szeretném abbahagyni.

A pszichológia alap- és mesterképzés után miért éppen a Neveléstudományi Doktori Iskolára esett a választásod?

Úgy gondolom, nagyon érdekes dolgok tudnak születni akkor, amikor két tudományág találkozik. A mesterképzés végén szerettem volna egy másik iránnyal, a neveléstudománnyal is megismerkedni a pszichológia mellett, és ebből a kettőből kialakítani valami újat, akár kutatási, akár tudásmegosztási szempontból is.

Ez a kettős érdeklődés milyen irányba sodort, milyen témában végzed a doktori kutatásodat?

Azt vizsgálom, hogy mennyire hatásosak a gyerekek önszabályozására a mindfulness alapú iskolai programok, amelyek tudatos jelenlétet, figyelemirányítást, fókuszálást tudnak tanítani a gyerekeknek. A kutatás során egy olyan metaanalízist is összeállítottunk, amelyben a figyelemzavaros és hiperaktív-impulzív viselkedés esetén vizsgáltuk ezeknek a módszereknek a hatékonyságát, illetve foglalkoztunk azzal is, hogy vannak-e olyan egyéni különbségek vagy személyes tényezők, amelyek befolyásolhatják, mennyire működik egy adott program. (A kutatásról készített összefoglalónkat itt olvashatják) 

Most fejezed be a PhD-tanulmányaidat; ha visszatekintesz, milyen elvárásaid voltak, amikor elkezdted, és ehhez képest milyen élményekkel gazdagodtál?

Elsősorban arra számítottam, hogy a doktori alatt el fogok tudni mélyedni a pszichológia és a neveléstudomány egy meghatározott szeletében. Úgy érzem, ezt teljes mértékben sikerült is megvalósítanom, de közben azzal is szembesültem, hogy még ezen a kis témán belül is nagyon sok olyan résztéma fedezhető fel, amellyel akár további négy évnyi doktori kutatást is el lehetne tölteni.

Azzal kapcsolatban is voltak előzetes képeim, vagy talán sztereotípiáim is, hogy hogyan működik egy kutatócsoport. Nagyon aktív, gyors tempójú munkára számítottam, ahol mindig mindenki bent van a laborban, és folyamatosan zajlanak a megbeszélések. Ez, főként a járványhelyzet miatt inkább az online térre összpontosult, és maga a munka is lassabb ütemben folyt, mindez azonban nem ért csalódásként.

Melyik kutatócsoport munkájában veszel részt, és hogyan tudtál bekapcsolódni a műhely életébe?

Eredetileg a Kognitív Fejlődés és Oktatás Kutatócsoporthoz csatlakoztam, ahol nagyon inspiráló volt a légkör, és izgalmas volt olyan emberekkel együtt dolgozni, akik hasonló területen kutatnak, mint én. Sok olyan impulzus ért itt a kutatócsoport többi tagjától, amik által tudtam tanulni, fejlődni. Alapvetően a doktori képzés egyik legjobb élményének tartom, hogy egy kutatócsoport teljeskörű tagjává válhattam.

Ezen kívül részt vettem az Adaptáció Kutatócsoport Lendület-pályázatában is, ahol még inkább érvényesült a tudáscsere a közös munka során. Mivel itt különböző szemléletmódú, más-más területen dolgozó kutatókkal dolgoztunk együtt, így az volt a kihívás, hogy találnunk kellett egy közös metszetet, és ebből is sokat lehetett tanulni.

PhD-hallgatóként oktatói feladatokat is ellátsz az egyetemen, oktatóként milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?

Doktoranduszként újonnan csöppentem bele az oktatói feladatokba, és eleinte sokszor voltam bizonytalan abban, hogy jól csinálom-e, vagy hogy min kellene javítanom. Ezen azonban a neveléstudományi órák segítettek átlendülni, és sokat köszönhetek a tanáraimnak is, akiknek a példájára támaszkodva olyan jó gyakorlatokat alakítottam ki, amelyeket aztán fel tudtam használni az órákon. A négy év tanítási gyakorlat alatt sikerült összeállítanom egy olyan hatékony eszköztárat, amelyre a későbbiekben is bátran alapozhatok.

Mik a terveid, ha elvégezted a doktorit? Milyen karrierutak állnak előtted ezzel a végzettséggel?

Már egy éve tanársegédként dolgozom az egyetemen, és a fokozatszerzés után is az egyetemi oktatásban és kutatásban szeretnék maradni, adjunktusként. Ezen kívül a pályázatokat is jó lehetőségnek tartom, izgalmas lenne kitalálni és végigvinni egy saját kutatási témát, így ebben az irányban is gondolkodom.

Ha mégsem a tanári pálya mellett döntenék, a versenyszférában is kamatoztathatnám az itt megszerzett tudást. A doktori alatt megtanultam kutatásokat tervezni és lebonyolítani, az eredményeket értelmezni. Ez akár cégeknél, piackutatásnál vagy termékfejlesztésben is hasznos lehet, tehát akkor is érdemes elvégezni a doktorit, ha valaki nem az egyetemen szeretne elhelyezkedni.

Garai-Takács Zsófia és Vekety Boglárka cikkéből, amely a Qubit hasábjain jelent meg, tovább tájékozódhatnak a mindfulness kutatásának eredményeiről.