PhD a szexuális viselkedés zavarairól
Az alap- és a mesterképzést is a PPK-n végezted. Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz a doktoriba?
Még csak fontolgattam a doktorit, mikor mesterszakos hallgatóként a témakiírásokat böngészve felkeltette az érdeklődésemet a problémás pornóhasználat, amivel az akkor még doktorandusz hallgató Bőthe Beáta foglalkozott. Írtam neki egy e-mailt, hogy van-e lehetőség bekapcsolódni a kutatásaikba, és pozitív választ kaptam. Így kezdtem el kutatómunkát végezni a korábbi Társas Intervenciók kutatócsoportban, később pedig már egyértelmű volt, hogy ezzel a doktori keretein belül is foglalkoznék. Korábban nem gondoltam, hogy ez ilyen egyszerű, így javaslom is a hallgatóknak, hogy bátran keressék meg az oktatókat, kutatókat, mert általában örülnek a lelkes és motivált diákoknak.
Pontosan mi lett a doktori kutatásod témája?
Kérdőíves módszerekkel vizsgálom az ún. kompulzív szexuális viselkedés zavart, amely abban az évben került be a BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályzási Rendszere) legújabb verziójába, amikor elkezdtem a PhD-képzést, tehát egy viszonylag friss és kevéssé kutatott téma. Olyan kérdésekre keresem a választ, mint hogy milyen más betegségekkel jár együtt, vagy milyen motivációs háttere van ennek a kontrollvesztett szexuális viselkedéssel járó mentális problémának. Portfólió típusú disszertációt tervezek leadni, ami azt jelenti, hogy a már megjelent elsőszerzős cikkeimet fűzöm össze. Három publikációm jelent meg eddig.
Legutóbb például a kényszeres szexuális viselkedés motivációs hátterével kapcsolatban jelent meg tanulmányotok. Milyen következtetésre jutottatok?
Kultúrközi összehasonlítás keretében néztük meg, hogy a szexuális viselkedésre mennyire jellemző a belső vagy a külső motiváció. Tehát az élmény, az élvezet miatt kerül sor az együttlétre vagy inkább valamilyen külső hatásra, például a társadalmi elvárások miatt. Az egyik legérdekesebb eredmény, hogy a kényszeres viselkedési zavarral küzdőknél gyakori az amotiváció: nem is igazán tudják, hogy miért szexelnek. Ami egyébként nem annyira furcsa, mint amennyire először hangzik: ha egy viselkedés kompulzív, vagyis kényszeres lesz, már nem jelent olyan örömöt, mint korábban.
Mekkora segítséget kapsz a publikáláshoz a tanáraidtól vagy a témavezetődtől?
Mivel Bőthe Beáta doktoranduszként még önállóan nem vezethetett témát, Demetrovics Zsolt is a témavezetőm lett. Az, hogy ennyi publikációm van és ennyi konferencián tudtam részt venni, nagyrészt nekik köszönhető. Megmutatták, hova érdemes beadni egy tanulmányt open scienceként, mire lehet támogatást igénybe venni és átsegítettek a publikációs folyamaton is. Jelenleg mindketten külföldön dolgoznak, így online tartjuk a kapcsolatot, de emiatt nem ért semmiféle hátrány. Rengeteg segítséget kaptam tőlük, főleg az elején volt rá nagy szükségem.
A képzés része a kötelező oktatói gyakorlat. Pedagógiai előképzettség nélkül mekkora kihívás ez?
Nagyon szerettem oktatni, és szerencsére igazán testhezálló tárgyat is kaptam, mivel kérdőíves módszertan kurzust tanítottam. Igazság szerint én úgy látom, hogy kétféle kutató létezik: az egyik, akit a saját témája iránti lelkesedés hajt, de nem feltétlenül a kedvence a módszertan, a statisztika. Én azt hiszem, inkább másik típushoz tartozom:
engem az érdekel leginkább, hogy megtaláljam azt a módszert, amivel a lehető legkisebb hibát vétjük a mérésben,
és így találjam meg a kérdéseinkre a legpontosabb választ. Ez a kirakós mozgat.
Mennyire kíván teljes embert a képzés? Hogy néz ki egy napod?
Szokták mondani, hogy orvosnak lenni nem könnyű, de rezidensnek még kevésbé. Szerintem így van ez a kutatással és a doktorandusz hallgatókkal is. Főleg az elején sok az újdonság, rengeteg új készséget kell elsajátítani, és bele kell rázódni az oktatásba is, tehát vannak azért nehézségek. Ha nincs egy jól szervezett, összetartó kutatócsoport az ember háta mögött, könnyen egyedül érezheti magát az ember. Számomra az első két év egyébként is kissé zsúfoltra sikerült, mivel az órák és az oktatás mellett elvégeztem a szexuálpszichológia szakirányú továbbképzést is az ELTE-n. Így harmadévesen már teljesítettem a kötelező krediteket, most csak színtisztán kutatok, és sokkal kiegyensúlyozottabbak lettek a napjaim: elemzek, cikket írok, szakirodalmat olvasok és időnként konzultálok a szakdolgozóimmal.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Mindenképpen kutatói pályán szeretnék maradni, de kipróbálnám magam külföldön. Nagyon szeretném megismerni a területen elérhető új módszereket, mérőeszközöket, így például a Portugáliábán már működő emberi szexualitás labort, ahol fiziológiai méréseket is végeznek.