PPK-s nyertesek az MTA poszt-COVID pályázatán
Az MTA 2021 júniusában hirdette meg a poszt-COVID-jelenségek kutatására irányuló pályázatát. Ennek célja olyan (alap)kutatások támogatása, amelyek a koronavírus-járvány okozta egészségügyi, társadalmi, kulturális és egyéb problémák feltárására és megoldására keresnek válaszokat.
A pályázat első etapja lezárult, november 11-én kihirdették a 10 nyertest, akik között a céloknak megfelelően orvostudományi és biológiai, állam- és jogtudományi, gazdaságtudományi, politikatudományi, valamint pszichológiai témák kutatói is megtalálhatók.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemről ketten is megkapták a támogatást kutatásaikhoz: Cserjési Renáta, az Affektív Pszichológia Tanszék adjunktusa, az Integratív Neuropszichológia Kutatócsoport vezetője és Király Ildikó egyetemi tanár, a Kognitív Pszichológia Tanszék vezetője 2021. december 1-jén már meg is kezdheti a munkát.
Cserjési Renáta, az ELTE-n folytatandó kutatás vezetője a Poszt-COVID-betegek neuropszichológiai funkcióinak innovatív rehabilitációja című kutatásának rövid összefoglalójában utal arra, hogy a COVID-19-fertőzés nem csak a betegség akut szakaszában okoz kognitív és affektív pszichológiai problémákat, hiszen a betegek nagy részénél e zavarok a fertőzés lecsengését követően is fennállnak, jelentősen megnehezítve ezzel mindennapjaikat és munkavégző képességüket. Kutatásukban olyan innovatív, nem verbális alapú módszerekkel kívánnak segítséget nyújtani a poszt-COVID-szindrómában szenvedő személyeknek, mint a virtuálisvalóság-alapú rehabilitáció, valamint a művészetterápia, melyek a gamifikációval, az érzelmi bevonódással, a motiváció fenntartásával, illetve a társas támogatás erősítésével segítik a problematikus agyi folyamatok fejlesztését és a lelki zavarok kezelését. Céljuk felmérni ezen innovatív intervenciók hatásait a betegek neuropszichológiai funkcióinak és életminőségének a változására.
Király Ildikó szintén az ELTE-n valósítja meg kutatótársaival A virtuális világ okozta változások a társas megismerésben című kutatását, amelyet arra alapoz, hogy a pandémia okozta távolságtartás miatt társas életünk elsősorban a virtuális térben zajlott, és ebben a virtuális térben más szabályok érvényesek arra, hogyan érzékeljük társainkat, hogyan értjük meg őket, mennyire emlékezünk mindarra, ami velünk történt. Vajon a több virtuális térben töltött idő támogatja annak megértését, hogy az érzékleti tapasztalatok másképp működnek, mint személyes találkozáskor? Gyorsabban megértjük, hogy a társunk információhoz való hozzáférése korlátozottabb, s ezért mást tudhat? Vagy éppen fordítva: a virtuális találkozások miatt még lassabb és egyre nagyobb kihívás a másik megértése, mentális állapotainak felismerése? A kutatás e kérdések megválaszolását tűzte ki céljául, mely a legtöbb emberi tevékenységben jelen levő társas viselkedés alapjának tekinthető tudatelmélet pandémia nyomán fellépő változásait kívánja megérteni.
Forrás: elte.hu