Problémamegoldás, jóllét és digitális megoldások a sportban
Tartalom
- A transzferálható tudás szerepe a felsőoktatásban és a munkaerőpiacon
- A problémamegoldás tanítása
- Kaphat-e diagnózist az, aki az önbántalmazás súlyos formájában szenved?
- Koncepcionális és alkalmazott változások az iskolai jóllét megközelítésében
- Digitális technológia mint segédedző
- A fizikai fittség és a mentális jóllét kapcsolata időseknél
A transzferálható tudás szerepe a felsőoktatásban és a munkaerőpiacon
A gyorsan változó világban a tudás mennyisége mellett a tudás minősége is előtérbe kerül. Jelen írás célja, hogy bemutassa a transzferálható tudással kapcsolatos értelmezésbeli megközelítéseket és alternatív oktatási módszereket a felsőoktatásban, valamint áttekintést nyújtson az empirikus kutatási eredményekről a témában. A transzferálható tudásnak nincs általánosan elfogadott definíciója, azonban a kompetenciákon belül alapvetően az általános kompetenciák azok, amelyek transzferálható tudásnak tekinthetők. Emellett a transzferálható tudás szorosan kapcsolódik a foglalkoztathatósághoz is. A felsőoktatás és a munka világa közötti kapcsolatot hivatott erősíteni a munkába integrált tanulás, amely számos oktatási módszert kínál a transzferálható tudás fejlesztésére. Az empirikus kutatások alapján a munkaadók leginkább a diplomás munkavállalók kommunikációs, együttműködési és prezentációs képességével, valamint digitális tudásával elégedettek; míg problémamegoldó és önmenedzselési képességét, illetve reflektív gondolkodását kifogásolják.
A tanulmány célja, hogy a problémamegoldás tanításának megkönnyítése érdekében meghatározza annak legfontosabb elemeit, és megalapozza a jövőbeli kutatásokat. Bár a problémamegoldás alapvető készség, eddig kevés szisztematikus vizsgálatot végeztek arról, hogy a pedagógusok hogyan képzelik el a tanítását. A tanulmány elméleti modelleket és korábbi kutatási eredményeket összegezve három fő területet vázol fel: a tanárok problémákról alkotott elképzeléseit, a problémamegoldási folyamatot és a pedagógusoknak a tanulás elősegítésében betöltött szerepét. A tanulmány kiindulási alapként szolgál azon kutatók és oktatók számára, akik jobban meg akarják érteni a problémamegoldás tanításával kapcsolatos elképzeléseket a különböző oktatási kontextusokban.
Kaphat-e diagnózist az, aki az önbántalmazás súlyos formájában szenved?
A szándékos, de nem öngyilkossági szándékkal elkövetett önsértés – például amikor valaki direkt megüti, megharapja, megkarmolja, megvágja saját magát – nem csak pszichiátriai betegek körében lehet jelen, de körükben jelentős arányban fordulnak elő ezek az önsértési módok. Az önbántalmazás ilyen formája jelentős egészségügyi és pszichés következményekkel társul, emiatt is fontos a megismerése. A tanulmány szerzői a jelenség extrém súlyos formáját vizsgálták, azt az egyelőre tudományos vizsgálat alatt álló, önálló zavarként még nem véglegesített kategóriát, amelyet nem-szuicidális önsértési zavarnak neveztek el a pszichiátriában. Ennek a kutatás alatt álló lehetséges diagnosztikai kategóriának a jelenlétét igazolták magyar pszichiátriai fekvőbetegek körében. Fontos adat, hogy a páciensek közel 70%-a végzett élete során valamilyen önsértő viselkedést, azonban a nem-szuicidális önsértési zavar szintjét jóval kevesebben – a minta 20%-a – érte el. Azok a pszichiátriai betegek, akiknél azonosítható volt az önsértés diagnosztikai szintű formája, sokkal több és markánsabb pszichiátriai tünettel, valamint magasabb reménytelenségérzéssel és öngyilkossági rizikóval voltak jellemezhetőek. A kutatók továbbá egy olyan kérdőívet is bevezettek a hazai tesztállományba, amely – pszichiátriai kórképtől függetlenül – a nem-szuicidális önsértési zavar mint tünetegyüttes felmérésére alkalmas.
Koncepcionális és alkalmazott változások az iskolai jóllét megközelítésében
A tanulmány célja, hogy számba vegye a tudományos írásokban és szakmai szövegekben megjelenő well-being (jóllét) fogalmát, és feltárja a különböző megközelítések közös pontjait. Mivel ezt a kifejezést számos tudományterület – pszichológia, oktatás, szociológia, filozófia és gazdaságtudomány – használja, de gyakran eltérő értelmezésben, a szerzők egy átfogóbb, egységesebb szemlélet kialakítására törekedtek. A szerzők azt találták, hogy a pozitív pszichológia tudományterülete árnyalja, pontosítja leginkább az oktatás világában értelmezhető, releváns szubjektív jóllét aspektusait, összetett alkotóelemeit. Ez a szintetizáló munka azért is aktuális, mert az OECD által kidolgozott Learning Compass – amely a 2030-ig teljesítendő oktatási célkitűzéseket rögzíti – a jóllét fogalmát központi elemként kezeli. A szerzők célja bemutatni, hogy a pozitív pszichológia keretein belül a szubjektív jóllét fogalma az, amely a leginkább alkalmazható az iskola világában, például a minőségi tanulási folyamatok, valamint a tanárok és diákok szubjektív jóllétének értelmezésében, és amely leginkább összhangban áll a Learning Compass céljaival.
Digitális technológia mint segédedző
A digitális technológia fejlődése az elmúlt évtizedekben mélyrehatóan átalakította a társadalom számos területét, beleértve a sportot is. A versenysport digitalizációja jelentős hatással volt az edzések tervezésére, a teljesítménymérésre és az objektív döntéshozatalra. A tornasport különösen összetett mozgásanyagával és szabályrendszerével kiemelten profitálhat a digitális megoldások alkalmazásából. A XXI. századi élsportban az edzői döntések támogatására egyre nagyobb szerepet kapnak az adatalapú elemzések és a digitális eszközök. A tanulmány a Budapesti Honvéd SE, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem, valamint a Sport Track Kft. által fejlesztett Gymtrack World applikáció hatékonyságát vizsgálja. Az alkalmazás célja, hogy támogassa az edzőket az objektív edzéstervezésben, az elvégzett gyakorlatok sikerességi rátájának nyomon követésében és a döntéshozatalban. Az eredmények azt mutatták, hogy a digitális teljesítménymérés segít az edzőknek a pontosabb edzéstervezésben és a versenystratégia kialakításában. Az edzések során rögzített statisztikák lehetővé teszik a sportolók fejlődésének folyamatos nyomon követését és a gyakorlatok sikerességi arányának értékelését. Az objektív, adatalapú döntéshozatal és a digitális eszközök alkalmazása hozzájárulhat az edzői munka hatékonyságának növeléséhez, a sportolók teljesítményének optimalizálásához és a tornasport fejlődéséhez.
Tamás-Szora, L., & Béki, P. (2024). A digitális technológia, mint segédedző. MAGYAR EDZŐ: MÓDSZERTANI ÉS TOVÁBBKÉPZŐ FOLYÓIRAT, 26(4), 46–48.
A fizikai fittség és a mentális jóllét kapcsolata időseknél
A fizikai fittség és a funkcionális képességek jobb mentális egészséggel állnak összefüggésben idősebb korban. Azonban nem egyértelmű, hogy a fittség mely összetevői (testösszetétel, erő, hajlékonyság, koordináció és állóképesség) állnak a legszorosabb kapcsolatban a pszichológiai jólléttel. Ez a kutatás azt vizsgálta, hogyan kapcsolódik a testtömegindex (BMI) és hat funkcionális fittségi mutató (alsó és felsőtesti erő, alsó és felsőtesti hajlékonyság, koordináció és aerob állóképesség) öt pszichológiai mérőszámhoz, amelyek tükrözhetik a pszichológiai jóllétet (reziliencia, mentális jóllét, optimizmus, életelégedettség és boldogság). A kutatók harminckilenc idősebb felnőttet (60–94 év; kétharmaduk nő) vizsgáltak a Fullerton Funkcionális Fittségi Teszttel (FFFT), miután kitöltötték az öt pszichometriai kérdőívet. Az eredmények szerint az állóképesség, az összetett mozgáskoordináció és az alsótesti hajlékonyság bizonyultak a pszichológiai jóllét legfontosabb előrejelzőinek. Az alsótesti erő mérsékelt együttjárást mutatott minden jóllétmutatóval, míg a felsőtesti hajlékonyság a rezilienciával, a mentális jólléttel és a boldogsággal állt kapcsolatban. Az eredmények iránymutatást adhatnak a fizikai fittség fejlesztését célzó beavatkozási programok számára, amelyek a mentális és fizikai egészséget egyaránt támogatják idősebb korban.