Rágódás, szakmai identitás és átalakuló pszichiátriai ellátás
Tartalomjegyzék
- A kognitív működés és az érzelemszabályozás kapcsolata
- Leszokni vagy folytatni? A pszichológiai távolságok szerepe a dohányzásban
- A belső monológ meghatározza a jóllétet
- A gyerekek számmegértés-fejlődésének új leírása
- Mitől lesz valaki igazán jó olvasó?
- A pályaszocializáció és a szakmai identitás összefüggései
- A pszichiátriai ellátás átalakulása a XX. században
A kognitív működés és az érzelemszabályozás kapcsolata
Hogyan változik a hangulatunk, amikor valamilyen kellemetlen helyzettel szembesülünk? Pillanatnyi érzelmeink hogyan függnek attól, hogy mennyire tudjuk kontrollálni gondolatainkat és cselekedeteinket? Egy intenzív hosszmetszeti vizsgálat keretein belül ezekre a kérdésekre keresték a választ. A pillanatnyi kognitív kontroll rögzítésére a résztvevők naponta többször is rövid feladatokat végeztek okoseszközök segítségével a mindennapi életben. Továbbá a résztvevők negatív és pozitív érzelmeiket, illetve az általuk átélt aktuális események kellemetlenségét is értékelték. Az eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők csökkent mértékű negatív érzelmekről számoltak be, amennyiben saját magukhoz képest jobb pillanatnyi kognitív kontroll teljesítményt mutattak átlagos kellemességű események mellett. Ezzel szemben a jobb pillanatnyi munkamemória teljesítmény erősebb negatív érzelmekkel járt együtt, amennyiben a résztvevők a velük történő aktuális eseményeket a szokásosnál kellemetlenebbnek értékelték.
Az eredmények megkérdőjelezhetik azt, hogy a jobb kognitív kontroll minden helyzetben adaptív érzelemszabályozáshoz vezet: amikor valami kellemetlen történik velünk, a kapcsolat iránya megfordulhat.
Leszokni vagy folytatni? A pszichológiai távolságok szerepe a dohányzásban
A pszichológiai távolság az egyének és a jövőbeli események közötti érzékelt kognitív és érzelmi távolságot jelenti. Jelen tanulmány elsődleges célja az volt, hogy átfogóan vizsgálja a dohányzás és a leszokás pozitív és negatív következményeihez kapcsolódó időbeli (mikor következik be) és valószínűségi (be fog-e következni) pszichológiai távolságok kapcsolatát a leszokási hajlandósággal. További kérdés volt, hogy az észlelt pozitív és negatív következmények aránya alapján a dohányzás racionális viselkedésnek tulajdonítható-e. Az időbeli és valószínűségi távolságok, a személyes relevancia és a leszokási szándék közötti kapcsolatokat 1486 dohányos adatain tesztelték. A pszichológiai távolságok fontos tényezőnek bizonyultak a dohányzással kapcsolatos kognitív értékelési folyamatban. A dohányzás negatív és a leszokás pozitív következményei magasabb személyes relevanciával és magasabb észlelt valószínűséggel bírtak, ha időben közelinek érződtek; mindez erős kapcsolatot mutatott a leszokási hajlandósággal. Továbbá a leszokási hajlandóság erős kapcsolatot mutatott a pszichológiai távolságokkal súlyozott pozitív és negatív következmények arányával, ami alapján a dohányzás (ha már kialakult a szokás) részben racionálisnak tekinthető.
Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a leszokással kapcsolatos pozitív következmények megjelenítése a dohányzásellenes kommunikációban növelheti annak hatékonyságát, mivel ezeket a következményeket általában időben közelebbinek érzik a dohányosok.
A belső monológ meghatározza a jóllétet - a napi rágódás és a napi hangulat közötti összefüggések vizsgálata
A rumináció, azaz az események okain és következményein való rágódás szoros kapcsolatban áll az aktuális hangulattal. A negatív eseményeken vagy hangulaton való rágódás fenntartja a rosszkedvet, míg a pozitív hangulaton való rumináció (az azon való töprengés, hogy milyen jól érezzük magunkat, és hogy mindent elérhetünk) segít fenntartani a pozitív hangulatot. Egyetemi hallgatókkal végzett naplókutatásunkban a résztvevők 10 napon keresztül számoltak be a napi hangulatukról, és hogy aznap mennyit rágódtak. Azt találtuk, hogy az adott napi jókedv vagy lehangoltság szorosan összefügg azzal, hogy mennyit rágódtunk aznap, függetlenül attól, hogy általában mennyit szoktunk. Más szóval, még ha általában nem is vagyunk hajlamosak a rágódásra, az, hogy egy adott napon ezt tesszük, szorosan összefügg az aktuális hangulatunkkal. Továbbá az adott napi negatív hangulat szorosabb kapcsolatban állt a negatív eseményeken való gondolkodással, mint a pozitív eseményeken való töprengés hiányával, ami arra utal, hogy a jóllétünk szempontjából fontosabb, hogy csökkentsük a negatív eseményeken való rágódást, mint hogy növeljük a pozitív eseményeken való ruminációt - bár mindkettő hasznos lehet.
A gyerekek számmegértés-fejlődésének új leírása
A gyerekek három-négy éves korukban kezdik megtanulni a számok pontos értékét és a számnevek helyes használatát. A 90-es évektől kezdve az volt a feltevés, hogy a gyerekek először egyesével tanulják meg az 1, 2, 3 és 4 jelentését, majd 4 fölött egyszer csak egy minőségi ugrás történik. Számos elméleti munka próbálta megmagyarázni, hogy miért épp négynél történik egy áttörés a számok megértésében. Egy új mérés azt mutatja be, hogy részben azért nem sikerült megmagyarázni ezt a jelenséget, mert az áttörés nem is feltétlenül itt van. Jelen vizsgálat szerint egyes gyerekeknél nem látszik az áttörés a 4-nél, de még az 5-nél vagy 6-nál sem. A mostani vizsgálat különlegességét az adja, hogy a korábbi méréseknél sokkal alaposabban és új eszközökkel sikerült kimutatni, hogy azok a gyerekek, akik az 1-2-3-4 értékig tudják a számokat, nem különböznek megértés jellegében azoktól, akik 5-6-7 értékig tudják a számokat. Minőségi ugrásnak valójában semmi nyoma sincs 4 fölött. Ezek az eredmények számos korábbi mérés és elmélet újragondolását teszik szükségessé, és kritikus pontosítást jelentenek a számmegértés menetének leírásában.
Mitől lesz valaki igazán jó olvasó?
Az olvasás az egyik legfontosabb kulturális képességünk; fejlett olvasási képességek hiányában a társadalomban való eligazodás komoly nehézségekbe ütközik. Míg a gyenge olvasási képességekről számos kutatás született már, keveset tudunk arról, hogy mi jellemzi az igazán jó olvasókat. A bemutatott vizsgálat arra kereste a választ, hogy az átlagnál sokkal jobb olvasók emlékezeti profilja miben tér el azon gyerekekétől, akiknek az olvasási képességeik megfelelnek az életkoruknak. Az eredmények azt mutatják, hogy az igazán jó olvasók előnye a téri emlékezetükben mutatkozik meg, ami azért igazán érdekes, mert tipikus olvasásfejlődés esetén az olvasás egyre kevésbé függ az emlékezet ezen részétől. Ez alapján arra következtethetünk, hogy az olvasási készség szempontjából fontos, hogy milyen a gyerekek téri emlékezete.
A pályaszocializáció és a szakmai identitás összefüggései
A társadalomban és a munkaerőpiacon eltérő státuszokat és pozíciókat töltünk be, amelyekhez specifikus feladatok kapcsolódnak. A szerepek meghatározzák a státuszokhoz kapcsolódó viselkedés elemeit, melyekhez attitűdök, értékek és viselkedési minták társulnak. Az ipari forradalmak és technológiai fejlődés hatására a foglalkozások és munkafeladatok sokfélesége növekszik, nehezebbé téve a szerepkomplexumok tisztázását és az azokhoz tartozó identitás kialakítását. Különösen igaz ez egy olyan szerteágazó feladatokkal jellemezhető szakma esetében, mint a közösségszervező. A tanulmány, miután röviden áttekint néhány pályaszocializációra vonatkozó elméletet, a szakmai identitás fogalmát és szerkezetét vizsgálja, kiemelve annak intra- és interperszonális jellegét, ami a közösségszervezés szakon zajló képzés szempontjából kiemelkedően fontos. A szakmai identitás dinamikus modellje szerint (Brown, 2019) az identitás a szakmai közösségekben formálódik szocializáció, interakció és tanulás révén, és a munkatevékenységbe való közvetlen bevonódás is fontos szerepet játszik az identitás kialakításában. A szakmai identitás szerkezetét Korthagen (2005) hagyma modellje segíti megérteni, mely különböző szinteken mutatja be egy professzió működését. A szakmai identitásstruktúra összetettsége azt jelzi, hogy az egyénnek hogyan kell megfelelnie többféle szerepnek vagy identitásnak, ami az egyszerűtől az összetettebbig terjedhet.
Hegyi-Halmos, N. (2023). Career Socialisation and Professional Identity. Opus et Educatio, 10(3).
A pszichiátriai ellátás átalakulása a XX. században
Dobai Attila munkája az orvostudomány 20. századi történetének vázlatán, illetve a pszichiátria intézményesülésén keresztül mutatja be a totális intézmény architektúrájának alapvonalait. A hazai egészségügyi intézményrendszer két pilléren nyugszik: egyrészt a szakmai hagyományok átadása történik iskolateremtő egyéniségeken keresztül, másrészt a jog által szabályozott struktúra keretet teremt az ellátórendszer biztonsága érdekében. A 19. században erőteljes pszichiátriai intézményfejlődéstörtént, ahol az elsődleges szerep a totális intézményeké volt. A 20. század második felében és különösen a csoportjogok (ún. harmadik generációs jogok) megjelenésével átértékelődött a nagy elmegyógyintézetek szerepe, ahol elsősorban a megőrző gyógyításon volt a hangsúly. A nyugati országokban is egyre több helyen megjelent az igény a közösségi pszichiátriai ellátásokra. Az „intézménytelenítés” folyamata hazánkban inkább intézménymegszüntetésként értelmezhető, hiszen szélesebb körben nem alakultak ki olyan közösségi ellátást nyújtó terek, amelyek biztosítanák a biztonságos és inkluzív ellátást. Az EU-s jogharmonizáció az egészségügyi és a szociális ellátórendszer szakpolitikai döntéseinek jelentős átalakítását igényelné, amely 16 évvel az OPNI bezárását követően még várat magára.