Reneszánszát éli az analóg zenehallgatás
A mai digitalizált világban a legtöbbünk számára teljesen természetes, hogy olyan online platformokon hallgatunk zenét, mint a Spotify, az Apple Music vagy a YouTube. Az utóbbi években azonban az analóg hanghordozók (például a bakelitlemezek vagy a magnókazetták) is egyre keresettebbé válnak. A Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetségének adatai szerint 2016-ban közel 70 ezer bakelitet adtak el, míg 2023-ban ennek több mint háromszorosát, 238 528 darabot. Erre reagálva az előadóművészek is egyre gyakrabban jelentetik meg ilyen formában albumaikat.
Tánczos Zoltán, Novák János és Magyar Márton kutatásukban arra keresték a választ, hogy miért nyúlnak vissza olyan sokan a zenehallgatás egy kevésbé modern formájához. 475 ember zenefogyasztási szokásait elemezve arra jutottak, hogy számos érv szól az analóg hanghordozók mellett az online platformokkal szemben.
Széles körben elterjedt például az a vélekedés, hogy a bakelit jobban szól, mint más zenei formátumok: olyan kiváló hangminőséget és életszerű hangzást biztosít, amire a digitálisan rögzített zene a mai technológiákkal sem képes. Ráadásul a fizikai formátum önmagában is kellemes élményt nyújthat: az analóg zenehallgatáshoz hozzátartozik a lemezek borítójának látványa, a szalag forgása és a bakelit sercegő hangja is.
A tanulmány szerzői szerint az analóg zenehallgatás pszichés töltést is adhat: mivel – a zenemegosztó oldalakkal ellentétben – egy lemezen nincs lehetőségünk lépegetni a számok között, figyelmesen végighallgathatunk egy egész albumot, ez alatt az idő alatt pedig kicsit lelassulhatunk egy sűrű nap után. A zenekedvelők számára az is vonzó lehet, hogy lemezeikből vagy kazettáikból kézzelfogható gyűjteményt építhetnek fel, így kedvenc dalaik a saját polcukon sorakozhatnak, ott díszítve a lakást.
A kutatás adatai szerint az analóg zene legjellemzőbb magyar fogyasztója a középkorú, középosztálybeli, városi férfi, aki diplomával és átlagos fizetéssel rendelkezik. Az is kiderült, hogy a felmérés résztvevőinek többsége online vásárolja meg albumait, de börzéken és szaküzletekben is megfordulnak, illetve egymás között is cserélnek lemezeket.
A szerzők kiemelik, hogy akik évtizedekkel ezelőtt is hasonlóképp hallgattak dalokat, a nosztalgia révén ismét átélhetik korábbi, zenéhez kötődő kellemes élményeiket. Ez a pozitív érzelmi hatás pedig javíthatja szubjektív életminőségüket is. Mindemellett ez nem zárja ki, hogy a fiatalabb generációk is fedezhessék az analóg zene előnyeit – és velük együtt egy kis „retro feelinget”.