Szabad akarat, közösségi művelődés és leterheltség az egészségügyben
Tartalomjegyzék
- Illúzió a szabad akarat?
- Mitől érzik magukat kompetensnek az édesanyák?
- Folyamatosság és megszakítottság a közösségi művelődés történeti dimenzióiban
- Esélyegyenlőség a közösségi művelődésben
- A mentális stressz kockázati és védelmi tényezői egészségügyi dolgozók körében
A mindennapi ember számára egyértelműnek tűnik, hogy szabad akarattal bír. A filozófiában és a természettudományokban azonban ez visszamenően vita tárgyát képezte. A büntetőjogi felelősség például nem képzelhető el szándékos cselekvés nélkül, ugyanakkor számos híve van annak a nézetnek, hogy az agyban lezajlódó folyamatok függetlenek az akarattól, azaz eleve meghatározottak és neurobiológiai mechanizmusokkal magyarázhatók. Az 1980-as években egy kísérletsorozatban azt találták, hogy egy szabadon megválasztott ritmusban végrehajtott kézmozgást olyan agyi elektromos potenciálváltozás előzött meg, mely a mozgás tudatosulását mintegy fél másodperccel megelőzte. A jelenséget úgy magyarázták, hogy az agy „előbb döntött, mint a személy”, aki a mozgást végrehajtotta. Ez az áttekintés szemlézi a fenti kísérlettel kapcsolatos kritikus véleményeket és annak későbbi visszhangját. Noha a vitát lezáró végső megoldást ez az elemzés sem adhat, azok az idézett vélemények, melyek szerint elképzelhető, hogy az idegrendszer termékeként felfogható pszichés tevékenység visszahat az azt létrehozó struktúrára, nyitva hagyja a szabad akarat létezésének lehetőségét.
Mitől érzik magukat kompetensnek az édesanyák?
A serdülők számos biológiai, pszichológiai és szociális nehézséggel néznek szembe. Ebben az időszakban megváltozik a szülő-gyermek kapcsolat is, hiszen a kortársak szerepe megnő. A serdülőkor kihívásai tehát a szülőket is érintik, viszont sokkal kevesebbet tudunk az ő mentális egészségükről. A kutatás célja az volt, hogy feltárja, mitől érzik kompetensnek magukat az édesanyák ebben a változásokkal és kihívásokkal teli időszakban. A vizsgálatban 12 és 18 éves kamaszok szülei töltöttek ki kérdőíveket. Az édesanyák kötődését (a közeli kapcsolataik minőségét), stressz szintjét és a szülői kompetenciaérzetét vizsgálták. Emellett mérték az anyák mentalizációs képességét is, ami azt jelenti, hogy mennyire tudnak maguknak és a gyermeküknek érzelmeket és gondolatokat tulajdonítani. Az eredmények alapján az anyák kötődési stílusa, mentalizációja és stressz-szintje is befolyásolja a kompetenciaérzetüket. A kutatók mindez alapján azt javasolják, hogy a serdülők szüleivel folyó foglalkozások és terápiák fókuszáljanak a stressz csökkentésére, a mentalizációra és a kötődési stílusra.
Folyamatosság és megszakítottság a közösségi művelődés történeti dimenzióiban
A tanulmány elsősorban a közösségi művelődés hetvenes és nyolcvanas évekbeli reformtörekvéseit mutatja be. Ezek a folyamatok azonban nem érthetőek meg a korábbi évtizedek és a két világháború közötti és azt megelőző időszak kulturális eseményeinek figyelembevétele nélkül. A tanulmány éppen ezért tárgyalja a vizsgált időszakot megelőző évtizedek legfontosabb, a közösségi művelődést közvetve meghatározó nemzetközi és hazai eseményeit. Ezen felül elemzi azokat a folyamatokat is, amelyek közvetlenül határozták meg a szakma mára történelemmé, művelődés- és szakmatörténeti eseménnyé nemesedő korszakait. A dolgozat az alapvető célokhoz és értékekhez kapcsolódó kulcsfogalmak és tevékenységek mentén igyekszik feltárni azt a szakmai kontinuitást is, amely összekötötte a kiegyezés időszakát, a két világháború közötti periódust a szabadművelődés rövid időszakával, a hetvenes és nyolcvanas évek reformtörekvéseivel, a rendszerváltás időszakával, majd a 2012-től elinduló nagyszabású változásokkal a közművelődésben.
Ponyi, L. (2023.). Folyamatosság és megszakítottság a közösségi művelődés történeti dimenzióiban.
Esélyegyenlőség a közösségi művelődésben
A tanulmány egy 2017-2018 között megvalósult országos reprezentatív kutatás közművelődési aspektusainak esélyegyenlőséggel kapcsolatos eredményeit mutatja be. A munka elméleti része a közművelődésben megjelenő esélyegyenlőség jogi, közigazgatási és szakmai alapjait tárja fel. Erre alapozva mutatja be a tanulmány azt a reprezentatív vizsgálatot, amelynek vonatkozó kérdései arra irányultak, hogy a közművelődési intézmények és színterek működésükben figyelembe veszik-e és ha igen, milyen mértékben az esélyegyenlőségi szempontokat. A tanulmány elemzi az akadálymentesítés különböző aspektusait és az is, hogy a közművelődési közösségi színterek és intézmények a halmozottan hátrányos társadalmi csoportok részére milyen programokat és szolgáltatásokat kínálnak, és azokat jellemzően milyen forrásokból valósítják meg. A reprezentatív kutatás empirikus tapasztalatai kiegészültek a vonatkozó, legfrissebb 2021-es, illetve korábbi közművelődési statisztikai adatsorokkal.
Ponyi, L. (2023). Ponyi László: Esélyegyenlőség a közösségi művelődésben – Közművelődési intézmények és közösségi színterek reprezentatív felmérése (3. Rész). Kulturális Szemle, 24(1).
A mentális stressz kockázati és védelmi tényezői egészségügyi dolgozók körében
Az egészségügyi dolgozók mentális egészsége kiemelt jelentőséggel bír, különösen a nagy terheléssel járó időszakokban. A téma jelentős figyelmet kapott a COVID első szakaszában, feltételezhetjük azonban, hogy a dolgozókra nehezedő extra terhelés nem múlt el nyomtalanul. Aranyi Gábor és ausztriai társszerzőinek frissen megjelent tanulmánya a bécsi Ottakring Klinika egészségügyi dolgozóinak mentális leterheltségét elemzi poszttraumatikus stressz, szorongás, stresszel való megküzdés, COVID-specifikus megterhelés és védelmi faktorok szempontjaiból. Míg az ápolók általánosan magasabb mentális megterhelésnek vannak kitéve az orvosoknál, a betegekkel nagy közelségben, magas felelősségű beosztásban dolgozó szakorvosok tekinthetők a leginkább veszélyeztetett alcsoportnak. Az ápolók több pozitív megküzdő stratégiát mutatnak az orvosoknál, azonban az orvosok több védelmi tényezőre támaszkodhatnak, mint az ápolók. Foglalkozástól függetlenül a nők magasabb mentális terheltségről számoltak be, mint a férfiak. A részletes elemzés útmutatóként szolgálhat támogató stratégiák kidolgozásához az egészségügyi alkalmazottak mentális egészségének védelmére.