Szegénység és egyenlőtlenség

Nyolc kutatás több mint 1 millió egyénre vonatkozó adatainak az elemzését végezte el a pszichológus, közgazdász és ökológus kutatókból álló hat fős nemzetközi szerzői csoport, akik tudatosan törekedtek arra, hogy munkájuk során különféle módszertani és elemzői eszköztárak kombinációja révén keressék a választ arra kérdésre, hogy hogyan befolyásolja a jövedelmi szegénységben élők helyzetét egy esetleges pénzügyi krízis idején az őket körülvevő társadalomra jellemző egyenlőtlenség mértéke. Az összegyűjtött adatok az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Ugandából származtak, és a korrelációs eredményeken felül egy független változóra épített ökonometriai módszerrel is vizsgálták az oksági kapcsolatot az egyenlőtlenség mértéke és a szegények pénzügyi nehézségeinek súlyossága között, valamint laboratóriumi jellegű gazdaságpszichológiai kísérleti szituációkban és terepkísérletekkel is igazolták eredményeiket.

A kutatók eredményei bizonyítékokkal szolgálnak arra nézve, hogy a nagyfokú egyenlőtlenséget mutató társadalmakban a közösségek megtartó szerepének meggyengülése fontos szerepet játszik abban, hogy a szegények súlyosabb pénzügyi nehézségekkel kénytelenek szembenézni. Ennek okát a kutatók egyebek közt abban látják, hogy azok, akik pénzügyi nehézségekkel küzdenek, gyakran nem akarnak vagy nem mernek segítséget kérni, mert tartanak a stigmatizációtól. A stigmatizációtól való félelem azonban sokkal kevésbé van jelen az összetartó közösségekben. Vagyis egy nagymértékű egyenlőtlenséget mutató társadalomban, ahol a közösségek meggyengültek, az emberek sokkal kevésbé mernek egymástól segítséget kérni, ami jellemzően tovább rontja a helyzetüket, ráadásul a nagyobb egyenlőtlenség erősebb versengéssel jár együtt, könnyebben fellép a státuszfenyegetettség érzése, a bajban lévő emberek inkább titkolják a problémáikat. A kutató eredményei szerint pedig ez a szégyenérzet erősebb a magas egyenlőtlenségű területeken élők körében és hátráltatja a közösségtől kapott segítség kérését, ami pedig a pénzügyi nehézségek elhárításának egyik leghatékonyabb módja a szegények körében.

A kutatási eredmények elméleti és szakpolitikai vonatkozású következtetésit részletezve a cikk rámutat, hogy a nagyfokú egyenlőtlenség negatív hatásai a leginkább a legkisebb jövedelmű, pénzügyileg legsérülékenyebb rétegeket sújtják. Emellett fontos következtetésként adódik az is, hogy a szakpolitikai gondolkodásnak túl kellene lépnie az alacsony jövedelmű egyének problémáinak vizsgálatán és az alacsony jövedelmű közösségeket kellene segítenie abban, hogy képessé váljanak a tagjaiknak biztonsági hálót nyújtani. Ennek érdekében például nagyobb beleszólást kellene kapniuk a helyi közösségeknek a lokális döntéshozatalba. Ezen közösségek megtartó hálói pedig a mostanihoz hasonló COVID terhes időkben különösen is képesek volnának enyhíteni a társadalomban jelenlevő egyenlőtlenségeket.

A teljes cikk a Nature Human Behaviour honlapján olvasható:
Higher economic inequality intensifies the financial hardship of people living in poverty by fraying the community buffer 
Jon M. Jachimowicz, Barnabas Szaszi, Marcel Lukas, David Smerdon, Jaideep Prabhu and Elke U. Weber