Tudomány és felsőoktatás az uniós politikában
A nemzetközi konferencia rangos előadói abba engedtek betekintést, hogy a különböző kulturális és tudományos hátterű országokban milyen elgondolások alapján alakítják az egyetemi oktatás és az intézményrendszerben folyó kutatás viszonyát, hogyan képzelik el az alap- és az alkalmazott kutatás jelenlétét a felsőoktatásban.
Halász Gábor, az ELTE oktatáskutatója előadásában áttekintette az Európai Unió felsőoktatási, innovációs és tudományos irányelveinek kialakulását és evolúcióját. Felhívta a figyelmet, hogy az alapelveket évtizedeken keresztül az innováció által vezérelt növekedés (innovation-led-growth) és a versenyképesség irányította, így az uniós politika fókuszában sokáig az ipar és a tudományos közösség közötti kapcsolódási pontok kiépítése állt. 2000-től kezdődően azonban egy lényegi változás következett be a folyamatban: a lisszaboni stratégia és az Európai Kutatási Térség (ERA) létrejöttével megnőtt az érdeklődés az alapkutatások iránt. A felsőoktatás-politika modernizációjának részeként létrejöttek az ún. európai egyetemek, amelyek jelentős mértékben elősegítették a határokon átnyúló kutatási együttműködések megvalósulását.
A professzor prezentációjában bemutatta a „tudásháromszög” kognitív modelljét, amely egyfajta útmutatóként szolgál az uniós felsőoktatási, kutatási és innocáviós irányelvek kialakításához és alkalmazásához. A képzeletbeli háromszög sarkait az egyetem, a tudományos közösség és a gazdasági-társadalmi ágazat alkotják, amelyen belül meghatározták azokat a szereplőket, intézményeket, alapítványokat, amelyeknek az együttműködése alapvető feltétel a tudásalapú gazdaság sikeres működéséhez. A tudásháromszög ismerete segít megérteni az említett alapelvek dinamikáját – tette hozzá a Felsőoktatás- és Innovációkutató Csoport vezetője.
Halász Gábor ezután vázolta azokat a kulcsfontosságú uniós fejlesztéseket, amelyek a felsőoktatás szempontjából leginkább relevánsnak bizonyultak. Ezek között említette az alapkutatások nemzetek feletti finanszírozását, amelyben jelentős változást hozott, hogy az EU az alapítványok, szervezetek helyett a kutatók által vezetett projektek támogatására helyezte a hangsúlyt.
A legfontosabb intézkedések közé sorolta továbbá olyan kutatástámogató intézmények létrehozását, mint az Európai Kutatási Tanács (ERC) és az inkább gazdasági projektekre fókuszáló Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT); valamint beszélt a doktori képzés támogatását célzó új megfontolásokról is. A professzor utolsóként a tudományos szempontok figyelembevételéről beszélt. Mint elmondta, a Scientific Advice Mechanism (SAM) és intézményeinek megalkotásával az EU döntéshozói megteremtették annak lehetőségét, hogy a tudományos közösség különböző területeken javaslatokat tehessen az Európai Bizottság számára.
Előadása végén kitért az Európai Unió kutatáspolitikájának globális vetületeire, hangsúlyozva, hogy a közösség kezdetektől támogatta a tagállamok harmadik országgal folyó együttműködéseit.
A nemzetközi konferencián felszólalt a tudományos élet több magyar képviselője is. Köszöntőt mondott Hudecz Ferenc, az MTA alelnöke; Radda György vegyész-biokémikus és Gulyás Balázs neurobiológus a nemzetközi tudástranszfer és tudományfinanszírozás szingapúri tapasztalatairól adott elő, az Academia Europaea budapesti tudásközpontjának képviseletében pedig Pléh Csaba osztotta meg gondolatait a magyarországi menedzserek és az alapkutatás értékvilágának konfliktusáról. A külföldi előadók között szerepelt többek között Zhimin Chen, a Fudan Egyetem alelnöke is.
***
A Nemzetközi Tudományos Szervezetek Szövetsége (Alliance of International Science Organizations, ANSO) a Kínai Tudományos Akadémia kezdeményezésére 2018-ban létrejött nonprofit, nem kormányzati nemzetközi tudományos szervezet, amely főként tudományos tanácsokat fogalmaz meg a fenntartható fejlődést elősegítendő, továbbá e területen átfogó nemzetközi kutatási és oktatási programokat szervez. Az MTA alapító tagja a szervezetnek, és jelenleg is tagja az Irányító Testületnek.