Útkereszteződéshez értek az egyetemi rangsorok
A pandémia évei utáni első jelenléti rendezvény egyik ünnepi szónoka az ukrajnai Igor Sikorsky University of Technology rektora, Michail Zgurovsky professzor volt, de több előadásban is megemlékeztek a háború szörnyűségeiről, a szolidaritás fontosságáról. A globális változások azonban konkrétan is kiemelt hangsúlyt kaptak a rankingekről való gondolkodásban.
Egyetértés látszik abban, hogy a globális rangsorok a nyugati, szabadságelvű társadalmi és akadémiai értékek általános elfogadásán alapultak. Ameddig az angolszász egyetemi modell kínálta az igazodási pontot nemzetközi szinten, ezek érvényessége a sok módszertani vitával együtt is elfogadott volt. Mostanára azonban több fejlemény is a globalizálódás utáni időszakot jelzi: Kína tudományos szuperhatalommá vált; a gazdaságok és államok egyes csoportjai az egyéni vagy regionális bezárkózás útjára léptek; a nem-demokratikus államok megjelenése a nyugati egyetemek finanszírozásában, helyenként szervezetében alapvető értékkérdéseket vet fel; a háborús agresszió miatt a jelentős tudományos-technológiai potenciállal rendelkező Oroszország kizárta magát a nemzetközi együttműködésekből; a biztonsági és nemritkán üzleti érdekek felülírják az akadémiai nyitottságot.
Minderre a globális ragsoroknak választ kell adniuk a jövőben. A feszültségek ugyanis közvetlenül elérték őket, például fontos kínai egyetemek jelezték, hogy nem szolgáltatnak adatokat a jövőben a THE rankingnek. Az online oktatás áttörése pedig az intézményi határokat minden korábbinál inkább fellazította.
Emellett a rankingek régi hiányosságai is változatlanul fennállnak. Az oktatási tevékenységre lényegében nincs rálátásuk, a publikációs ipar tudományművelést torzító ellentmondásai jelentősen befolyásolják a helyezéseket, az adatok feldolgozásának módja rejtve marad stb. Az adatok körüli bizonytalanságokra kínál választ az OECD most induló projektje, amelynek eredményeképpen
egy általános felsőoktatási adatbázist próbálnak összeállítani a döntéshozók számára.
A döntő kérdés természetesen az, hogy a felsőoktatás-politikai és intézményi döntéshozók meddig tartják érvényesnek a rankingek kínálta visszajelzést – aminek az erejét a médiahatásuk adja. Ennek az elmozdulásnak is betudható, hogy a toplisták készítői megkezdték a szakterületi és regionális rangsorok előtérbe helyezését, de alapvető módszertanukon nem látszanak változtatni. A viták tehát folytatódnak.
A további fejleményeket közvetlenül is figyelemmel kísérhetjük, mivel az IREG közgyűlése az Executive Committee tagjává választotta Fábri György egyetemi docenst, az ELTE PPK FTI Társadalmi Kommunikációs Kutatócsoportjának vezetőjét.