"Ez a specializáció arról szól, hogy lehet a színházon keresztül elgondolkodtatni"

A neveléstudomány MA színházi nevelés és színházpedagógia specializációján végzett magas színvonalú oktatói munkájáért és a hallgatók elkötelezett támogatásáért 2022-ben az ELTE PPK Pro Facultate díjat adományozott Önnek. Számított rá?

Nem számítottam rá, mivel nekem a természetes létezésem, hogy 100 százalékon dolgozom. Ugyanakkor nagyon jól esett díjat kapni, illetve, az is, hogy a képzés során sokszor visszajelezték számomra: látják, mennyire sok energiát rakok bele. De mint mondtam, én nem is tudnám másképp csinálni.

Hogyan gyűrűzött be az életébe a színházi nevelés világa?

Nekem nagyon meghatározó volt gyerekkoromban, hogy gyerekszínjátszó voltam Győrben az Arrabona Diákszínpadon. Emellett mindig is érdekelt a tanárlét, és amikor az ELTE-re felvettek, először csak történelem szakra, akkor Gabnai Katalin és munkatársai 12 tanegységből álló drámapedagógia minor képzést tartottak, amit körülbelül két év alatt lehetett elvégezni. Annak elvégzése során éreztem azt, hogy megtaláltam önmagam, mert

sosem akartam színész lenni, színészkedni viszont szerettem,

és sosem akartam igazán tanár lenni, de fontos volt, hogy pedagógiai folyamatokat tudjak csinálni gyerekekkel.

A "színházspeci", ahogy a hallgatók nevezik, kísérleti projektként indult el 2020-ban. Milyen szempontokat vettek figyelembe a képzés kidolgozásában?

Cziboly Ádámtól vettem át ezt a képzést, ő akkreditáltatta Fehérvári Anikóval és a kurzusok felépítésében dolgoztunk tovább Ádám távozása után Anikóval közösen. Nagyon hálás vagyok Anikónak azért, amekkora szabadságot adott nekem az órák kialakításában és a kollegák kiválasztásában. Így lehetőségem nyílt arra, hogy sok kollegát vonjak be a kurzusok megtartásába és arra is, hogy amikor egy tárggyal kapcsolatban azt éreztem, hogy én tudnám a legjobban tanítani, azt pedig megtarthattam magamnak. Ez lett a specializáció egyik erőssége: a különféle kurzusokon a hallgatók nagyon sokféle oktatóval találkoznak – olyanokkal, akik nagyon jók azon a szakterületen, amire elhívtam őket.

Az első egy pilotév volt a diákokkal együttműködve, így időközben is formálódott, hogy hogyan nézzen ki a szak.

A képzés kulcseleme maga a felépítése: nagyon koncentrált és gyakorlatias.

Mivel specializációról van szó, ezért fontos hangsúlyozni, hogy rendes szakmát nem ad, de aki ide jelentkezik, az mélyebb betekintést kap a dráma sokszínű világába. Ezt támogatja meg a szakmai gyakorlat, ami egy DIE (Drama In Education – színházi nevelési foglalkozás) előadás, ahol mindenki kipróbálhatja magát színészként, szövegíróként, dramaturgként vagy akár rendezőként, és megtalálhatja a hozzá legközelebb álló szerepkört. A kétéves tanulási folyamat során valójában ezt lehet feltérképezni, hogy a különféle szerepkörökön belül mi az, ami a legközelebb áll hozzád, mi az, ami érdekel, amivel a későbbiekben – a képzés után – tovább szeretnél foglalkozni.

Fontos volt számomra az is, hogy a képzés során aktívan megtapasztalják a hallgatók, hogy képesek önállóan kidolgozni színházi nevelési előadásokat, tehát amikor lezáródik a két év, akkor merjenek bátran kísérletezni, kipróbálni és csatlakozni másokhoz.

Milyen kihívásokkal kellett szembenézniük az elmúlt két év során?

Nagy nehézséget jelentett számunkra, hogy a kétéves képzés több féléve is Coviddal telt. Mivel ez egy teljes egészében gyakorlatorientált képzés, így nem mindig volt könnyű áthidalni a pandémia okozta korlátokat. Az se könnyítette meg a helyzetet, hogy az első színházpedagógiai képzésen részt vevő hallgatók közül nem mindenki ismerte közelről a színpadot. Nekik nagyon komolyan ki kellett lépniük a komfortzónákjukból, hogy ezalatt a két év alatt játszó emberekké váljanak, szerepeket vállaljanak és hitelesen játszanak. De megugrották!

Többféle úton el lehet jutni a színházi neveléshez. Ez a specializáció miben más? Miért ezt válassza az, aki ilyenben gondolkodik?

Ez a specializáció kifejezetten a színházon keresztül mutat rá azokra a lehetőségekre, amit a színházzal mint eszközzel el lehet érni. Ilyenmáshol nincsen. Ha mondjuk egy drámapedagógus képzésre megy el az illető, ott a drámapedagógián belül fogja megismerni azt, hogy mi a színházi nevelés vagy színházpedagógia. Tehát a nagy halmazon belül egy kis szeletnyi betekintést kap, itt viszont a nagy szeletet kapja meg nagyon részletesen.

Erőssége ennek a képzésnek, hogy színházon keresztül közelíti meg a pedagógiát, és nem a pedagógián keresztül keresi a drámát és a színházat. A PPK-n keresztül olyan emberek járnak erre a specializációira, akik nagyon erősen képviselik a pedagógiai gondolkodást. Ez azért nagyon hasznos, mert ismerik a közeget, tudják, hogy hogyan kell gyerekekkel közösen gondolkodni, ismernek olyan pedagógiai fogalmakat, amiket nem kell magyarázni, míg a színház felől jövő embereknek ez nincs feltétlen meg. Ezért itt sokkal hamarabb lehet továbblépni.

Hol helyezkedhetnek el azok, akik ezen a specializáción végeznek?

Ez a képzés annak ad teret, hogy a színházon keresztül lehessen gondolkodni gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt. Ez egy ugródeszka, ami számos helyre vezethet el. El lehet helyezkedni művelődési házban, ahol közösségteremtő, közösségépítő tevékenységet lehet végezni. A végzettek el tudnak menni iskolába színjátszó szakkört tartani. További út lehet egy egyesület létrehozása, és ezzel szabadon beajánlani különféle témájú foglalkozásokat iskolákba. Nevelőotthonokban pedig olyan folyamatot vihet végig az illető, ahol a pedagógiai tudásra is szükség van, de nem várják el, hogy pedagógus végzettsége legyen.

Kiknek ajánlja a színházi nevelés, színházpedagógia specializációt?

Elsőkörben mindenkinek, másodsorban pedig mindazoknak, akik szeretnek játszani, és akiknek fontos, hogy fejlődjön a személyiségük, önazonosabb és bátrabb felnőttekké váljanak az egyetemi évek alatt.

Cikkünk a Neveléstudományi Intézet honlapján megjelent interjú szerkesztett változata.

Korábbi írásunk a képzésről: Színház és nevelés metszéspontjában