PPK-s kutató a New York Timesban

Létezik olyan, hogy túl sok sport és mikortól beszélhetünk testedzésfüggőségről? – erre a kérdésre kereste a választ a The New York Times január 4-i írásában.

A téma vezető kutatóit megszólaltató cikk idézi a PPK oktatójának 2019-es tanulmányát, amely szerint nem lehet órákban meghatározni, mennyi mozgás jelent már függőséget, a jelenség akkor válik problémássá, ha az élet más területeit is károsítja. Szabó Attila a lap kérdésére kiemelte, a függőség ott kezdődik, ha valaki fájdalmai vagy sérülései ellenére is úgy érzi, edzenie kell. „Ha a mozgást a kapcsolataid, a munkád és minden más elé helyezed, az azt jelzi, hogy túlzásba vitted” – tette hozzá.

A New York Times megszólaltatja Mark Griffiths-t, a Nottingham Trent University pszichológia professzorát is, akit az ELTE 2017-ben választott díszdoktorának és azóta is számos projektben dolgozik együtt a PPK kutatóival. A professzor elmélete szerint hat kritérium együttes teljesülése szükséges ahhoz, hogy edzésfüggőségről beszélhessünk. Mark Griffiths ugyanakkor hozzáteszi, hogy sokan küzdenek a problémával akkor is, ha az nem éri el a függőség szintjét. Például már az is aggodalomra adhat okot, ha valaki azért hanyagolja el a családját, hogy el tudjon menni a konditerembe.

Az idézett kutatók válaszaiból a NYT szerzője egyértelműen azt a következtetést vonja le, hogy igenis lehetséges túl sokat sportolni. Ha az edzés már nem okoz örömet, sérülésekhez vagy betegségekhez vezet, és rombolja az életminőséget, akkor ideje leállni – szögezi le.