"Végre beérett a munkám gyümölcse!"

Mire utal az ember–környezet tranzakció szókapcsolat az intézet nevében?

Mi abból indulunk ki, hogy az emberi történések valójában soha nem függetlenek attól a fizikai, természeti, épített és virtuális környezettől, amiben zajlanak. Valójában környezetpszichológiáról van szó, de túlmegyünk a konkrét pszichológiai történéseken. Innen jön a tranzakció szó, ami tulajdonképpen egyfajta speciális kölcsönhatást, vagyis interakciót jelent. A mi felfogásunkban nem értelmezhető az ember a környezet nélkül, és nem értelmezhető a környezet sem az ember nélkül. Az ember–környezet tranzakció angolul a környezetpszichológia neve világszerte. Amikor ennek az intézetnek a nevét angolul írjuk ki, akkor a világon mindenhol, ahol értik a környezetpszichológia fogalmát, tudni fogják, hogy mivel is foglalkozunk.

Miért számít kuriózumnak az, hogy ennek a területnek egy önálló intézetet hoztak létre?

Ilyen néven nem csak Magyarországon, de a világon sincsen más ilyen intézet, tehát abszolút egyedülálló kezdeményezésről beszélhetünk. Szándékosan ezzel a névvel indítottuk, hiszen egyértelműen megkülönböztet bennünket másoktól. Maga a terület, amivel az intézet foglalkozik, az a környezetpszichológia, ami önmagában egy nagyon izgalmas terület. Megkérdezhetnék, hogy akkor miért nem a Pszichológiai Intézeten belül indult el egy tanszék. Az ok, hogy a környezetpszichológiának csak egyfajta fedőneve a pszichológia, a pszichológia köntöséből bújt elő, de túlmutat rajta.

Ha jól értem, akkor egy transzdiszciplináris tudományterületről van szó?

Igen, mert mi azt szeretnénk megérteni, hogy az ember egy adott környezetben miért viselkedik úgy, ahogyan, akkor nem elég a személyiségében kutakodni, hanem abban a helyzetben is kell, amiben ő éppen van. Ilyen értelemben a pszichológiai szaktudás „támogatásra”, kiegészítésre szorul, szükségünk van másfajta ismeretekre is, például építészetire, kommunikációsra vagy éppen technológiaira. Míg ha csak a pszichológia keretein belül mozgunk, akkor a személyiségben, a neveltetésben vagy az egymással való kapcsolatban keressük a válaszokat, és nem mindezek környezeti kontextusában.

Nem szorult indoklásra, hogy miért más, több ez a terület, mint puszta pszichológia?

Dehogynem. Főleg az, hogy hogyan társulunk más szakterületekkel. Ez bizony hosszú időt vett igénybe. Ezzel a szemlélettel sokfajta rokon tudományterület létezik Magyarországon, például az ökológia, építészet, tájtervezés, esztétika, szociológia is bizonyos szempontokból így gondolkodik. Azonban a pszichológia oldaláról általában nem így szoktak kiindulni. Ott inkább az embert és az interperszonális kapcsolatokat vizsgálják. Furcsa maga a terület abból a szempontból is, hogy az egyik fél nem is él, így pszichológiai, sőt életjelenségeket sem mutat. Én azt mondanám, hogy a környezetpszichológia, azaz az ember–környezet tranzakció tudománya több tudományterület közös metszete.

Önnél jobban a környezetpszichológiát senki nem ismeri ma Magyarországon, hiszen évtizedek óta foglalkozik ezzel a területtel. Miért ennyire fontos Önnek ez a téma?

A szakmai életem túlnyomó részét ez a terület teszi ki több mint 30 éve, hiszen másodéves egyetemista korom, azaz a 80-as évek közepe óta (eleinte intuitív módon) foglalkozom ezzel a témával, itthon én hoztam létre ezt a területet. Az évek során kiterjedt szakmai kapcsolatokra tettem szert a világban azokkal a kutatókkal, akik környezetpszichológiával foglalkoznak, ez megalapozza a mostani munkámat, azaz azt, hogy önálló intézet formájában oktassuk az ember–környezet tranzakciót, vagy éppen végezzünk kutatásokat, szaktanácsadást ezen a dinamikusan fejlődő területen. Nagyon örülök annak, hogy a PPK és az ELTE is támogatta az intézet létrejöttét, aminek úgy érzem, hogy mindenképpen létjogosultsága van.

Amerikában kutatta is ezt a területet, a legnagyobbaktól tanulhatott. Ezt a tudást hogyan fogja hasznosítani most igazgatóként az Intézetben?

Igen, a környezetpszichológia atyjaival találkoztam Amerikában. Ők ma már professzor emeritusok. Folyamatosan támogattak, elláttak szakirodalommal is, illetve a mai napig kísérik a törekvésemet a munkámban és így az intézet létrehozásában is itthon. A felhalmozódott tudás alapján nekem már kész elképzeléseim voltak, hogy milyen keretek között és hogyan szeretnék ezen a területen dolgozni, kutatni vagy akár oktatni. Úgy érzem, hogy 30 évig ápolgattam a kertet és most beérett a gyümölcs. Már csak a részletek kidolgozása van hátra, a váz a fejemben van.

Mesélne a koncepció lényegéről?

Lesznek képzéseink, kutatásaink és - amit a PPK kontextusában különösen fontosnak gondolok - szakértői projektjeink is. Nagyos szoros a kapcsolatunk az ipari, innovációs szférával, ezt érdemes továbbra is kihasználni. Az oktatásban mindenképpen szeretnénk környezetpszichológiai orientáltságú képzést, nem alap, hanem MA szinten. Terveink szerint akár közgazdász, építész vagy orvosi alapdiplomával is jöhetnek hozzánk tanulni, hiszen az ember–környezet tranzakció minden területet képes új megvilágításba helyezni, releváns információkkal gazdagítani. Az MA képzésre pedig posztgraduális képzés épülne. A kutatási területet nagyon fontosnak tartom, mely esetünkben szorosan összekapcsolódik a szakértői projektekkel. Ezeknek a projekteknek mindegyikébe be lehet vonni a hallgatókat. Gyakorlatorientált lesz a képzés, de természetesen elméletileg is megalapozzuk a tudást. Számos kiválósági szerződésünk van, a cégek ugyanis igénylik a munkánkat, szakértelmünket. Reményeim szerint magas színvonalú szakdolgozatok, doktori munkák születnek majd, melyek – tudományos értékükön túl – nagyon értékesnek számíthatnak a piacon. A legnagyszerűbb pedig az, hogy az oktatás, a kutatás és a szakértői projektek közül mindegyik mindegyikkel össze tud kapcsolódni.

Milyen tematikákban gondolkodnak?

A tematikában szintén három „lábunk” lesz. Az első a fenntarthatóság az ember–környezet tranzakció szemszögéből megvizsgálva. A második a hagyományos környezetpszichológiai „láb”, mely az épített, a természeti, a virtuális környezet és az ember kapcsolatát nézi. A harmadik pedig tanácsadó, támogató jellegű, melynek célja az emberi viselkedés segítése, facilitálása – a megnyilvánulások környezeti kontextusát is figyelembe véve.

Milyen terveket dédelget még?

Azt érzem, hogy egy mederbe terelődött, amivel eddig is foglalkoztam, és ez örömmel tölt el. A tervem az eddigi munkám folytatása, kiteljesítése ebben a mederben. Ha az ember elültet egy fát, nem elégszik meg azzal, hogy csemete lesz belőle, szeretné látni, hogy megerősödik és gyümölcsöt hoz. Számomra nagyon nagy kihívás, hogy kollégáimmal közösen kitaláljam az intézet működésének formáját, aztán gyönyörködjem a működtetésében.

Forrás: ELTE UNIverzum

Korábbi hírünk az EKTI létrehozásáról itt olvasható.