Veszélyben a kutatói autonómia?

2022.06.17.
Veszélyben a kutatói autonómia?
A tömegképzést folytató egyetemek vállalati típusú belső szerveződése, a publikációs kényszer és a pályázati forrásokért meg az ipari együttműködésekért zajló nemzetközi küzdelem komoly kihívást támaszt mind az intézményi, mind a kutatói egyéni autonómiával szemben. Ewelina K. Niemczyk és Rónay Zoltán cikkét a Q1 minősítésű Higher Education Quartely közölte.

A nemzetek jólétének és gazdasági versenyképességének egyik mutatója a kutatási tevékenység, minek következtében az akadémiai kutatók feladatai, szerepei és a velük szemben támasztott követelmények egyre gyarapodnak. Nemzetközi szinten is elvárás a kutatókkal szemben, hogy hatékonyan működjenek a gyorsan változó és kihívásokban gazdag kutatási környezetben, azaz képesek legyenek nemzetközi szintű és interdiszciplináris együttműködéseket kialakítani, belső és külső támogatásokat biztosítani, és ami a legfontosabb, kézzelfogható kutatási eredményeket publikálni, mindezt magas színvonalon, kellő intenzitással és lehetőleg gyorsan.

Az elvárt kutatási kiválóság befolyásolja a kutatók alkalmazását, előmenetelét és munkájuk elismerését is.  

A kutatói produktivitás és a tudományos kiválóságra való törekvés azonban korlátozhatja a kutatók egyéni autonómiáját, állítják a tanulmány szerzői, Ewelina K. Niemczyk, a dél-afrikai North-West Egyetem docense és Rónay Zoltán, az ELTE PPK Neveléstudomány Intézetének docense, az Oktatás-Jog-Pedagógia Kutatócsoport vezetője. Tanulmányuk a nemzetközi szakirodalom áttekintése, illetve egy, 15 ország felősoktatási intézményeinek kutatói produktivitását vizsgáló, 32 kutató interjúkérdésekre adott válaszait összefoglaló kutatás másodelemzése alapján nyújt átfogó képet a felsőoktatási oktatók-kutatók előtt álló feladatokról, és ezeknek a kutatói autonómiát érintő hatásairól.

Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a kutatók szerepe változik, a tőlük elvárt kompetenciák és a velük szemben támasztott követelmények pedig úgy módosulnak, hogy mindez nagy kihívást jelent a kutatói autonómiára nézve. A tömegoktatás által generált tanóra-terhelés és a hozzá kapcsolódó adminisztráció, a források elnyeréséért a nemzetközi porondon zajló időigényes küzdelem önmagában is korlátozza a kutatói érdeklődés kibontakozását. A legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy mind a publikációk számát, mind az idézettséget, mind pedig az elnyert kutatási támogatások volumenét úgy lehet a leghatékonyabban növelni, ha a kutatók azt a kutatási irányt részesítik előnyben, amelyikkel nagyobb eséllyel juthatnak a felsőoktatási előmenetelről, a források elosztásáról döntők számára értékelhető eredményekhez vagy éppen amelyeket a magas minősítésű folyóiratok szerkesztőbizottságai szívesen publikálnak. Ez gyakran választási kényszerhez vezet a saját belső indíttatásaik, kutatói meggyőződésük alapján választandó téma rovására.

Jobb esetben mindez csak a még gyerekcipőben járó témák, új kutatási irányok kibontakozásának vet gátat, rosszabb esetben azonban

a kutatásetikai elveket feszegető megoldásokra kényszeríthet egyes szerzőket.

A kutatási produktivitás kényszere, valamint a lehetőségeknek alárendelt szakmai-tudományos döntések tehát nemcsak korlátozhatják a kutatói autonómiát, hanem a kutatók tudományos integritását is veszélyeztethetik.

A tanulmány itt olvasható:

Roles, requirements and autonomy of academic researchers, Higher Education Quarterly, 2022.

by Ewelina K. Niemczyk and Zoltán Rónay