Barkóczi Ilona (1926–2019)
Barkóczi Ilona professzor emeritus, tudós és tanár egyéniség, az ELTE BTK Általános Pszichológiai Tanszékének 1973 és 1984 közötti időszakban tanszékvezetőként működő egyetemi tanára, 1989-91 között tanszékcsoportvezető, az MTA doktora, a Magyar Pszichológiai Társaság egykori főtitkára, a Ranscburg Pál-emlékérem, a Szentgyörgyi Albert-díj és a Szilárd Leó-díj kitüntetettje, életének 94. évében eltávozott közülünk.
Egyetemünkön pályafutását Kardos Lajos gyakornokaként 1950-ben kezdte és 90 évesen mint professzor emeritus még változatlan szenvedélyességgel órákat tartott a PPK Pszichológiai Doktori Iskolájában. Az életének legboldogabb pillanatokat adó tanítás és a hallgatókkal való foglalkozás abba hagyására mozgásban való akadályozottsága miatt kényszerült. Barkóczi Ilona személyében a kísérleti pszichológia legjelentősebb hazai képviselőjét veszítettük el, aki a pszichológia művelésében a tényekre alapozó a vizsgálati eredményekből építkező kutatói gondolkodást, szemléletet és magatartást képviselte, honosította meg és adta át tanítványainak. Ez az attitűd jellemezte varázslatos katedrai működését: bármiről is adott elő a tényeken nyugvó érvelések alkalmazására, a kutatói kíváncsiság ébrentartására ösztönözte hallgatóit. A hazai pszichológia nagy generációjának, a magyar pszichológia tudományt és szakmát az elhallgattatás évei után fel(és újra)építő nemzedéknek adta útravalóul ezt a szemléletet, azokban az időkben is, amikor a pszichológia tudomány műveléséhez nem voltak biztos szellemi kapaszkodók és erős volt még a pszichológia oktatására gyakorolt pártideológiai nyomás.
Tudósi pályáját szinte teljességében a megismerés alapfolyamatainak a tanulmányozása, kísérleti metodikákkal történő kutatása és ennek a területnek a megfejtésére irányuló szisztematikus vizsgálódás jellemezte, a csecsemők kutató manipulációjának, a felfedezés motivációs hátterének, a tanulás intrinsic mechanizmusainak a vizsgálatától a kreativitás idegrendszeri alapmechanizmusainak a feltárásán keresztül a problémamegoldás, a divergens gondolkodás és az analógiás gondolkodás törvényszerűségeinek a megfejtéséig bezárólag. A megismerés témái (emlékezés, gondolkodás és nyelv, kreativitás, észlelés) iránt mutatott olthatatlan kutatói kíváncsiságot keltette fel azokban a kutatói és egyetemi oktatói pályán elindított tanítványaiban is, akik közül többen ma a pszichológia tudomány akadémikus címet viselő művelői nemzetközi hírnévvel bíró képviselői, köszönhetően részben a „barkó-féle oltásnak” is.
Barkóczi Ilona a magyar pszichológia elmúlt hatvan évében minden jelentős pozitív változás aktív mozgatója, kezdeményezője, sok esetben élharcosa volt. Tanszékvezetői pozíciójában kezdeményezte a természettudományos alapokra helyezett európai szintű pszichológia képzés bevezetését, szorgalmazta a pszichológia tudomány fejlődését és differenciálódását lekövető egyetemi szervezeti változástatásokat, kezdeményezve új tanszékek létrehozását. A pszichológia térnyeréséért és az oktatási feltételek javításáért folytatott küzdelmeinek köszönhetően lett a nyolcvanas évek elejére az Izabella utcai épület a hazai pszichológusképzés fellegvára, abból a Pesti Barnabás utcai bölcsészkari épület negyedik emeletén elhelyezkedő négy oktatói szobából álló tanszékből amelynek vezetésére Kardos Lajos utódaként 1973-ban kapott megbízást. Gyermekeinek felnőtté válását követően életének szinte minden pillanatában a pszichológia magasabbra emelésén munkálkodott, az oktatás megújítására, korszerűsítésére a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére a tanszék személyi állományának folyamatos bővítésére fókuszálva, tíz év alatt nemzetközi elismertségű tudományos műhelyt épített fel a vezetése alatt működő Általános Pszichológia Tanszékből.
A kreatívitást kutatta, kreatívan oktatott és kreatív gondolkodásra nevelt. Nem előadást tartott, nem anyagot adott le, hanem alkotott az órán, mégpedig úgy, hogy alkotótársként a hallgatókat is bevonta a varázslatba. A Vizsgáin sem tételes feleleteket, hanem ötleteket ,problémafelvetéseket várt el a hallgatóitól. Tudományos Diákköre a kutatói utánpótlás műhelyeként funkcionált, ahol a jövő kandidátusai és MTA doktorai elsőként tapasztalhatták meg a tudományos alkotómunka és az együttgondolkodás örömét. Könyvei, egyetemi jegyzetei a mai napig a képzés törzsanyagában szereplő kötelező irodalomként szerepelnek. A Putnoky Jenővel közösen írt könyve, a Tanulás és Motiváció, a kísérleti pszichológia első hazai bestsellere lett. Barkóczi Ilona mint örök tanár, egyetemes értékeket teremtő életművével a tanulás iránti elkötelezettséget a kutatás iránti szenvedélyes érdeklődést és az alkotást mint mindenre gyógyírt adó életelviteli elvet hagyományozza ránk örökre boldogítva ezáltal valamennyiünk életét. Fájdalom, hogy hálánkat már nem tudjuk tudatni vele.
Oláh Attila