Az iskola szerepe a lemorzsolódás csökkentésében
A lemorzsolódás kutatása a kilencvenes évek óta jelen van a magyar közoktatásban, a kétezres évektől pedig összekapcsolódott a korai iskolaelhagyás vizsgálatával, mivel az Európai Unió tagországországaiban kiemelt céllá vált a korai iskolaelhagyás megakadályozása. Míg a lemorzsolódás az iskolarendszeren belüli továbbhaladásra vagy éppen megtorpanásra utal, addig a korai iskolaelhagyás azt jelzi, hogy a 18-24 éves korosztályon belül mekkora azok aránya, akik nem szereznek középfokú végzettséget.
Mindkét esetben a legproblémásabb a szakközépiskolai képzés, hiszen míg a gimnáziumból technikumba, a technikumból szakközépiskolába kerülhet át a tanuló, ha kudarc éri, addig a szakközépiskolából már nincs hová kerülnie. A gimnáziumi tanulók a legkevésbé veszélyeztetettek, arányuk jelenleg 1 százalék. Területi szempontból Észak-Magyarország rendelkezik a legrosszabb mutatóval és Közép-Magyarország a legkedvezőbbel.
A lemorzsolódás prevenciójának támogatására az ELTE 2018-tól kezdődően saját képzési portfóliót fejlesztett ki: Mindenki iskolája címmel 30, illetve 60 órás képzéseket, 2020-tól pedig távoktatásos és online kontakt képzéseket, valamint kapcsolódó segédanyagokat biztosít a bevont iskoláknak. A képzések tanulságainak méréséhez 2018-2021 között a szakemberek hazai vizsgálatsorozatot folytattak, amelynek fő kérdése az volt, hogy milyen tényezők segítik elő, valamint gátolják az iskolai lemorzsolódást. A mérések célcsoportjait azon iskolák pedagógusai és tanulói képezték, akik részt vettek a projekt által biztosított módszertani továbbképzéseken. Összességében több mint 400 iskola hozzávetőleg hatezer pedagógusa és tízezer 7. osztályos tanulója válaszolt a kérdésekre Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, valamint Budapesten.
A szerzők – köztük az ELTE PPK oktatói és PhD-hallgatói (Fehérvári Anikó, Horváth Attila, Lénárd Sándor, Paksi Borbála, Rapos Nóra, Szabó Lilla, Szivák Judit, Széll Krisztián, Tókos Katalin és T. Kárász Judit) – ezen mérések ereményeit foglalják össze a tanulmánykötetben, külön fejezetben tárgyalva az iskolai légkör, klíma és kötődés, valamint az egyéni, a családi és az iskolai tényezők szerepét a lemorzsolódásban. A kutatók különböző célcsoportok véleményét vetették össze, összehasonlítva ugyanazon iskolák tanulóinak és pedagógusainak nézeteit, vélekedéseit például a tanulási környezetről.
A vizsgálódásból kiderül, hogy az iskolai lemorzsolódás egy komplex folyamat, amelyben az iskolai tényezők igen korlátozott összefüggést mutatnak a tanuló egyéni szintű tanulmányi eredményével, sokkal inkább az egyéni tényezők kapnak főszerepet. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy habár az iskolai faktorok keveset számítanak, mégis sikeresebbek azoknak az iskoláknak a tanulói, ahol a tantestületek hisznek a hátránykompenzáció eredményességében és taníthatónak, fejleszthetőnek vélik diákjaikat. A kötetben két tanulmány azzal foglalkozik, mégis mit tehetne az iskola, és mi lehetne másképp. Számos konkrét javaslat olvasható, melyet a vezetői team, a szakmai közösség, akár maga a tantestület alkalmazhat annak érdekében, hogy az adott területen látható deficit csökkenhessen.
A kötet oktatási szakértőknek, elemzőknek, iskolavezetőknek, pedagógusoknak szól. Példa arra is, hogy a különböző mérések, adatgyűjtések hogyan használhatók döntéselőkészítésre, fejlesztések megalapozására és monitoringozására.
A kiadvány ide kattintva olvasható.