„Meghatározó tudományos műhellyé vált az ELTE PPK”

Demetrovics Zsolt tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA doktora. Antropológia és pszichológia szakon végzett az ELTE-n, ugyanitt doktorált. Az ELTE PPK Addiktológia kutatócsoportjának vezetője. Tíz éven át intézetigazgatóként irányította a Pszichológiai Intézetet, öt éven át vezette a Pszichológiai Doktori Iskolát, az elmúlt hét évben pedig, 2021. január végéig az ELTE PPK dékánja volt. Bár az elmúlt tíz évre visszatekintő beszélgetést terveztünk, gyakran szóba kerültek a kar jövőbeni lehetőségei is.

Minek köszönheti töretlen népszerűségét a pszichológia szak?

Izgalmas, titokzatos, vonzó világ ez, hiszen segít megérteni az emberi érzelmeket, a gondolkodást, az emberek közötti viszonyokat, és lehetőséget nyújt arra, hogy másoknak segíthessünk. De sokak számára az önismereti szál is hívogató. Ráadásul egy olyan tudományterületről beszélünk, amelynek nincs közvetlen tantárgyi előzménye a közoktatásban, tehát valami újat kínál a leendő hallgatóknak. A képzés maga pedig komplex ismereteket nyújt, a matematika, a statisztika, illetve a biológiai, élettani, neurológiai alapok mellett meghatározó a bölcsész és társadalomtudományi megközelítés is. Sokoldalú, interdiszciplináris terület a miénk.

Szűkebb szakterülete az addiktológia. Milyen témák foglalkoztatják?

Fiatal kutatóként a pszichoaktív szerek, a drogok, ezen belül is az opiátfüggők és a kannabiszhasználók problémái érdekeltek, elsősorban személyiségpszichológiai megközelítésben. A szerhasználók családi és társas kapcsolati hálóját vizsgáltam. Ez az irány tágult ki a későbbiekben, így kezdtem az alkoholfüggőséggel foglalkozni, a 90-es évek végétől pedig a viselkedési addikciók felé fordult az érdeklődésem. Ma is több kutatási projektben vizsgáljuk a problémás internethasználatot, a testedzés-függőséget vagy a túlzott videójáték-használatot. Bár ezekben az esetekben nincs jelen semmiféle pszichoaktív szer, a függőség kialakulásához vezető mechanizmusok mégis nagyon hasonlóak. Az érdekel, hogy ezek a sokunk életében jelenlévő, a kikapcsolódáshoz, az egészséges életmódhoz kötődő viselkedésformák mitől „szabadulnak el” és válnak átmenetileg vagy tartósan is problémássá.

Tíz évig volt az ELTE PPK Pszichológia Intézetének az igazgatója. Miben más ma az Intézet, mint tíz évvel ezelőtt?

Az ELTE Pszichológiai Intézete mindig is a magyar tudomány kiemelkedő teljesítményt nyújtó, meghatározó helye volt, kiváló teoretikus és módszertani bázisra épülő kutatásokkal, emellett az alkalmazott tudománnyal való szoros kapcsolat is a kezdetektől jellemezte az Intézetet. Nagyon jó alapokra építkezhettünk, és ez megadta a lehetőséget, hogy erőteljesebben kilépjünk a nemzetközi porondra. A legjelentősebb fejleménynek azt tartom, hogy az elmúlt 10-12 évben számos nemzetközi kutatásba kapcsolódtunk be, tartós kollaborációk jöttek létre, és

a kollégák nagy számban publikálnak a szakterület magasan jegyzett nemzetközi folyóirataiban.

Mondhatnám úgy is, hogy az ELTE PPK Pszichológia Intézete nemzetközileg is láthatóvá vált, mitöbb nem egy-egy kutatási iránnyal, hanem szinte minden területen tudunk olyan eredményt felmutatni, amire kíváncsi a világ.

Az egyetemi, kutatóhelyi kiválóság egyfajta mércéje, hogy milyen kiemelt pályázatokat képes egy-egy intézmény elnyerni, illetve hol áll a rangsorokban. Ez a tükör milyennek mutatja a kart ma?

Az MTA Lendület programjában és az NKFIH Élvonal programjában is jelen vagyunk a kutatásainkkal, számos uniós projektünk van (Erasmus+, JUST, Cost, Horizont 2020) és úgy gondolom, hogy ma már eséllyel pályázhatunk a legjelentősebb európai kutatástámogató szervezet, az Európai Kutatási Tanács (ERC) kiírásaira is, bízom benne, hogy a nem túl távoli jövőben ott is nyerünk majd. A nemzetközi rangsorokban világviszonylatban elért 251-300. helyezés, ami a pszichológia képzésre vonatkozik, azt jelenti, hogy mi kínáljuk a legmagasabbra értékelt képzést a régióban. Nincs tehát szégyellnivalónk. Úgy látom, hogy a neveléstudományi és sporttudományi kutatásaink hasonló pályán mozognak, hasonló fejlődési utat járnak be, s ezt különösen biztatónak találom.

Milyen szerepe van mindebben a kar vezetésének?

Egy egyetemi kar komplex, nagy szervezet, mintegy 5000 diák és 400 alkalmazott akkor tud közösen eredményeket elérni, ha együttműködő, pozitív legkör uralkodik, amit a PPK egyik legfontosabb, megőrzendő értékének tartok. Egyfelől ennek a légkörnek a fenntartása nagyon fontos feladata a kar mindenkori vezetésének, másfelől pedig meg kell teremtenünk azokat a feltételeket (eszközöket, infrastruktúrát, jól működő hivatali háttértámogatást), ami lehetővé teszi, hogy az oktató-kutató kollégák képesek legyenek megfelelni a kar vezetése által támasztott magas szakmai elvárásoknak. Vagyis olyan hivatalokat kell működtetni, amelyek hozzáértő módon tudják segíteni a kari kutatócsoportoknak a jelentősen megnövekedett pályázati és publikációs aktivitását és az okatatásszervezést is, akár online, akár hagyományos módon tanítunk. 

A képzési portfólió és a hallgatói létszám is folyamatosan bővül. Nincs határa a növekedésnek?

Mint egyetemi kar a finanszírozás szempontjából két lábon állunk: az oktatás és a kutatás is hoz bevételt, tehát ha színesedik a képzési paletta és sikerül több hallgatót bevonzanunk, az jobb helyzetet eredményez. Ugyanakkor bizonyos értelemben egyszerűbb lenne kevesebb hallgatóval dolgozni: az oktatói óraterhelést éppen azért kellene csökkentenünk, hogy maradjon idő, energia a kutatómunkára, hiszen egy egyetemen nem utolsó sorban ez biztosítja az oktatás magas színvonalát is. Ma az oktatói óradíjak nevetségesen alacsonyak, ezen feltétlenül változtatni kellene! A hazai rangsorokban rendre listavezető a PPK, valamennyi itt oktatott területen van igény a képzéseinkre, akár további bővülés is elképzelhető hazai is nemzetközi hallgatókkal egyaránt, ha ennek adottak az infrastrukturális és személyi feltételei.

Az elmúlt időszakban milyen új képzések indultak a karon?

A PPK-n közel 30 éve zajlik angol nyelven oktatás, ma már nyolcféle képzést kínálunk nemzetközi hallgatóknak. Az ide járó több mint 500 külföldi hallgató mutatja a legkonkrétabban, hogy a kar nemzetközi mércével mérve is megállja a helyét. A képzési palettával hazai viszonylatban is igyekszünk rugalmasan igazodni a változó környezethez, olyan új képzéseket meghonosítva, mint például az emberi erőforrások szak vagy a sportmenedzser mesterképzés. Emellett kihasználjuk az ELTE szombathelyi bővüléséből adódó lehetőségeket is, a nyugat-magyarországi régióban hiánypótló módon pszichológia alap- és mesterképzést is kínálva.

Az egyetemekkel kapcsolatban egyre hangsúlyosabb igény, hogy a kutatás-fejlesztés-innováció komplex rendszerében határozzák meg a feladatkörüket. Hol tart ebben az ELTE PPK?

Kettős a helyzet. Egyszerre mondhatjuk, hogy ennek a megközelítésnek nincsenek igazán erős hagyományai a karon, ugyanakkor a maga módján az összes itt oktatott tudományterület kapcsolódik valamilyen alkalmazáshoz, azaz valójában keressük és mindig is kerestük, hogy mi módon ültethetjük át az eredményeinket a gyakorlatba a pszichoterápia, az oktatás, a rekreáció, a sport, az egészségnevelés területén. Talán a formát kell hatékonyabban megtalálnunk. A téma fontosságát felismertük, azt is értjük, hogy a karon felhalmozódott tudás képes hatást gyakorolni, akár társadalmi innovációs projekteken keresztül is, és ez forrásokat is hozhat az intézménynek. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy mi nem kutatóintézet vagyunk, hanem egyetem, ahol az oktatási teher és a kutatási és publikációs tevékenység mellett tanuljuk az innovációs gondolkodásmódot.

Mit tart dékáni működése legfontosabb eredményének?

Büszke vagyok arra, hogy a PPK az ELTE meghatározó tudományos műhelyévé vált, erős a nemzetközi jelenlétünk, a szakterületek vezető lapjaiban publikálunk. Képessé váltunk arra, hogy akár a legrangosabb nemzetközi kutatás pályázatokon is megmérettessük magunkat. Előbb-utóbb lesz majd nyertes ERC-projektünk is, aztán majd együtt örülhetünk, ha a Nature vagy Science hasábjain olvashatjuk kollégáink cikkeit! Mindez nincs már beláthatatlan messzeségben.