A tudományos kutatásban is hódít a home office
Newton élete legproduktívabb időszakaként emlékezett vissza arra a másfél esztendőre, amit a Cambridge-et is elérő nagy pestisjárvány elől biztonságos helyre menekülve vidéki házában töltött. Ebben az időszakban írta le például a gravitáció törvényét, ami alapjaiban határozta meg a tudomány fejlődését. Vajon a mai, modern világunkban is az elszigeteltség lenne a produktivitás záloga? Aczél Balázs, az ELTE PPK habilitált egyetemi docense és kutatótársai arra voltak kíváncsiak, hogyan látják a tudósok a járvány által kikényszerített új munkaforma hatását a saját kutatói eredményességük tekintetében.
A kérdőíves felmérés elemzéséből kiderül, hogy az utóbbi időben radikálisan megváltozott a kutatók élete, amit a járvány csak felerősített. Az internet-alapú technológiák térnyerése által biztosított folyamatos elérhetőség következtében a munka és a magánélet határai elmosódtak. Egyre inkább a kutatók saját, egyéni döntésein múlik, hogy mikor, hol, hogyan és mennyit dolgoznak. Vagyis a tudósok esetében is újra kell definiálni a munka és a magánélet egyensúlyának fogalmát. Ebben adhat támpontokat a most közölt kutatás, amely első sorban a kutatói hatékonyságot és jóllétet vizsgálja a távmunka körülményei között. Felmérésükben új rövidítéssel összefoglaló néven WFH-ként (working form home) hivatkoztak a nem-munkahelyi, informatikai eszközökkel támogatott távmunka különféle altípusaira, és a hatékonyságon túl sokféle szempontból vizsgálták a távmunka előnyeit és hátrányait a különféle kutatói munkafolyamatok során, illetve különféle élethelyzetű kutatók esetében.
A megkérdezettek csaknem fele (47%) arról számolt be, hogy a járványügyi karantén alatt csökkent a munkája hatékonysága, míg 23 százalékuk javuló hatékonyságot tapasztalt. Ugyanakkor a kutatók 70 százaléka úgy gondolja, hogy a karantén elmúltával nem változna (41%) vagy javulna (29%) a hatékonyságuk, ha továbbra is otthonról dolgoznának. Csak 30 százalékuk tart attól, hogy a távmunka fenntartása a járvány után a hatékonyság romlásához vezetne. Az utóbbi szám tehát sokkal alacsonyabb, mint az a 47 százalék, aki a lezárások alatti csökkenő hatékonyságról számolt be. Vagyis valószínűsíthető, hogy a lezárások idején az új helyzethez való alkalmazkodás, az online oktatás módszertanának elsajátítása, és különösen a kisgyermekeket nevelők és idős hozzátartozókat gondozók többletterhelése okozhatta a kutatói hatékonyság csökkenését.
A kutatás egyik fontos kérdése volt, hogy a tudósok a munkaidejük mekkora hányadát töltenék ideális esetben home office-ban, ha az a cél, hogy a munkájukat a leghatékonyabban tudják végezni úgy, hogy a magánéletükre is jusson kellő idő és tér.
A kutatók kétharmada szerint a jövőben többet kellene otthonról dolgozniuk, mint a járvány előtt.
A távmunkát támogatók 86 százaléka úgy látja, hogy ennek adottak a feltételei is. A távmunka kifejezetten elősegíti olyan munkafolyamatok hatékonyabb elvégzését, mint például az adatelemzés, a cikkírás, vagy a szakirodalom nyomonkövetése, ugyanakkor vannak tevékenységek, amelyek sokkal hatékonyabban végezhetők a laborokban, kutatóhelyeken, ahol rendelkezésre áll a megfelelő infrastruktúra az adatgyűjtéshez, az együtt gondolkodáshoz, a csapatmunkához.
Biztosak lehetünk abban, hogy a járvány után a kutatók körében is meg fog növekedni az otthoni munka részaránya. A felmérés alapján az egyik legnagyobb kihívás a munka és a magánélet egyensúlyának kialakítása lesz, ami különösen élesen jelentkezik a kisgyermekeket nevelő vagy idős családtagjaikról gondoskodó kutatók esetében. Ezért a munkadóknak, egyetemeknek, kutatóintézeteknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a tudósok családi helyzetét tekintetbe véve határozzák meg a munkafeltételeket. Emellett az egyes kutatóknak is feladatuk, hogy tudatosan törekedjenek a munka és a magánélet színtereinek, időszakainak szétválasztására, a számukra egyénileg optimális megoldások megtalálására.
Newton számára a karantén maga volt az ideális helyzet, az alkotó tudós paradicsomi állapota. De mi lett volna, ha vidéki magányát digitálisan oktatott általános iskolás gyerekek, hangoskodó szomszédok vagy mindenféle háztartási tennivalók fűszerezik? Akkor is megszülettek volna a modern tudományt meghatározó felfedezések?
A teljes tanulmány a PLOS ONE honalpján olvasható.