Senki sem védett a téves információkkal szemben
Faragó Laura, Kende Anna és Krekó Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociálpszichológiai Tanszék kutatói azt vizsgálták, miért gondolják valósnak az emberek a politikai tartalmú álhíreket. A kutatók kézirata a Social Psychology tudományos folyóiratban jelent meg. A témában korábban készült tanulmányok rendszerint arra az eredményre jutottak, hogy a konzervatív beállítódású személyek nagyobb valószínűséggel hiszik el az álhíreket, mint liberális társaik. Ezekben a kutatásokban azonban elsősorban negatív vagy fenyegető tartalmakat használtak a kutatók, és mivel a konzervatívok érzékenyebben reagáltak a fenyegető információra, az ilyen típusú hamis híreket is nagyobb valószínűséggel hitték el. A kutatócsoport megpróbálta elkerülni ezt a torzítást, és fenyegető tartalmak helyett pozitív, vágyteljesítő álhíreket alkalmaztak saját kutatásukban, hogy megmérhessék a valós különbségeket.
A vágyteljesítő gondolkodás kifejezés arra utal, hogy
az emberek hajlamosak hinni a világképükkel összhangban lévő információkban,
és az inkonzisztens tartalmakat nagyobb valószínűséggel utasítják el. A kutatócsoport azt feltételezte, hogy a vágyteljesítő gondolkodás révén mind a liberális és a konzervatív, mind pedig a kormánypárti és ellenzéki beállítódású személyek elhinnék a hamis tartalmakat, amennyiben a hír egyezne a világnézetükkel.
A kutatók hipotéziseik tesztelésére egy, a magyar lakosságra reprezentatív mintát és egy hallgatói mintát vizsgáltak. A kérdőívekben a válaszadók álhírek szalagcímeit olvashatták, és ezek hitelességét kellett megítélniük. A kérdőívet kitöltők úgy tudták, hogy ezek az álhírek a közösségi médiában jelentek meg az elmúlt hónapokban. Az eredmények alátámasztották a hipotéziseket: a pártpreferencia sokkal erősebben függött össze a politikai tartalmú álhírek hitelességével, mint az összeesküvés-elméletekbe vetett általános hit, amelyről korábban úgy gondolták, hogy erősen befolyásolja a hamis hírek elfogadását. A kormány támogatói sokkal hitelesebbnek gondolták a kormánypárti álhíreket, mint az ellenzéki híreket, és úgy gondolták, hogy a kormánypárti hírt független újságíró írta, míg az ellenzéki hír politikai propaganda része. Az ellenzéki pártok támogatói viszont ellentétes mintázatot mutattak: elutasították a kormánypárti hírt, viszont elfogadták az ellenzéki álhírt, amelyet hitelesebbnek is tartottak. Az érdekesség azonban az, hogy az összes szalagcím hamis volt. Az emberek tehát hajlamosak azt hinni, hogy a reményeiket és kívánságaikat teljesítő hírek hiteles forrásokból származnak, és nagyobb valószínűséggel gondolják ezeket valódinak. Ha azonban a hír nem áll összhangban a világnézetükkel, akkor azt gondolják, hogy a hír a politikai propaganda része, ezért elutasítják.
Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy senki sem védett a téves információkkal szemben. Tanulság, hogy nem szabad automatikusan megbízni olyan hírforrásokban, amelyek olyan információkat közölnek, amilyeneket hallani szeretnénk.
Az információforrás kritikus értékelésére nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk, amikor politikai híreket fogyasztunk.
Forrás: Faragó, L., Kende, A., & Krekó. P. (in press). We only believe in news that we doctored ourselves: The connection between partisanship and political fake news. Social Psychology.