Szövetségesek nélkül nem küzdhető le a diszkrimináció

Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben mind az előítéletek csökkentését célzó módszerek kidolgozása, mind a romák integrációját elősegítő uniós politikák terén nagy előrelépések történtek, nincs lényeges változás az európai roma lakosság társadalmi helyzetében – állítják az ELTE PPK konzorciumvezetésével megvalósult ENGAGE projekt kutatói kétéves munkájuk végeztével. Az ELTE szociálpszichológusai már egy korábbi, reprezentatív felmérésen alapuló nemzetközi vizsgálatukban rámutattak, hogy a legnagyobb akadályt a társadalom többségének közömbössége jelenti Európában.

“Ez hatalmas probléma, hiszen egy rasszista állításra azt mondani, hogy ’nekem mindegy’, valójában egyáltalán nem semleges álláspont” – magyarázza Kende Anna projektvezető, az ELTE PPK oktatója. Szlovák, spanyol és magyar szakemberekből álló nagy horderejű projektjükben éppen ezért azt tűzték ki célul, hogy megfejtsék, milyen módszerekkel ébreszthető fel a társadalmi szolidaritás, és hogyan növelhető a cselekvőkészség romák és nem romák körében. Résztvevői

többféle kutatási módszerrel vizsgálták a különböző intervenciók hatékonyságát.

A többpilléres projekt első lépéseként a kutatók másodelemzésnek vetették alá az Eurobarométer és az European Social Survey 2019-es, diszkriminációra vonatkozó adatait. A 17 európai országot számba vevő felmérésből egyértelműen kiderült, hogy a romák és nem romák közötti érintkezés kisebb mértékű előítéletességgel jár együtt. „Azonban a csoportközi kapcsolat pozitív hatása kevésbé érvényesült a nagyobb előítéletességet mutató országokban, de kultúrától függetlenül mindenhol kimutatható volt. A másik csoporttal való pozitív érintkezés tehát továbbra is az egyik leghatékonyabb módja az attitűdök megváltoztatásának” – hangsúlyozza Kende Anna.

De milyen beavatkozási stratégiák képesek hatékonyan megváltoztatni a romák és nem romák közötti jelenlegi viszonyt és ezáltal csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket? A kérdés megválaszolását nehezíti, hogy a legújabb vizsgálatok szerint, bár a két csoport közti gyakoribb interakció javíthatja az attitűdöket, egyúttal csökkentheti a romák motivációját a saját jogaikért való kiállásban. A szociálpszichológusok a magyarországi, spanyolországi és szlovákiai jó gyakorlatok elemzése során arra jutottak, hogy azok a kapcsolatépítési módszerek működnek igazán, amelyek bevonják a romákat a tervezési és a végrehajtási szakaszba, és a többségi lakosság empátiájára hatva, tabuk nélkül mutatják be a roma kultúrát, történelmet és a cigányság problémáit.

Követendő példaként említik többek között az UCCU Roma Informális Oktatási Alapítvány érzékenyítő tréningjeit, amelyeket a szervezet roma önkéntesei terveznek és vezetnek oktatási intézményekben. A foglalkozásokon a résztvevők szabadon megoszthatják véleményüket, beszámolhatnak a konfliktusaikról, feltehetik a romákkal kapcsolatos, sok esetben sztereotip kérdéseiket. A workshop ebből a szempontból is hiánypótló, hiszen a médiában megjelenő torzítások és egyéb hiteltelen források mellett

egy átlagos nem romának kevés esélye van tényszerű ismereteket szerezni a romákról.

A találkozás és a romák személyes történeteinek megismerése segíti a nem romákat, hogy szociálisan érzékenyebbek és empatikusabbak legyenek, illetve, hogy lássák a társadalmi problémák komplexitását. Eközben a roma fiatalokat is arra ösztönzi, hogy felemeljék hangjukat, azáltal, hogy tudást és tudatosságot kínál a roma kultúráról és identitásról. (Az ENGAGE projektben azonosított további jó gyakorlatokról itt lehet bővebben olvasni.)

A kutatócsoport több mint 700 magyar és spanyol egyetemista bevonásával azt is megvizsgálta, hogyan vehetők rá a nem romák arra, hogy fellépjenek a romák helyzetének javításáért. Miután válaszoltak egy sor, a romákkal kapcsolatos tapasztalataikat és attitűdjeiket vizsgáló kérdésre, a kísérlet résztvevőit két csoportra osztották. A társaság egyik felének egy olyan fiktív újságcikket kellett elolvasnia, amely arról szólt, hogy az összefogásnak köszönhetően a nem romák valódi és pozitív társadalmi változásokat tudtak elérni a romák javára. A másik csoportnak adott cikkben ezzel szemben azt írták, hogy a közös erőfeszítések ellenére sem sikerült javítani a romák helyzetén. Ezt követően kérdőíves felmérést végeztek, és a résztvevőknek felajánlották, hogy írjanak alá egy, a romák egyenjogúsági törekvéseit támogató, egyébként fiktív petíciót.

A kapott visszajelzéseket elemezve kiderült, hogy azok állnának ki inkább a romák mellett, vagy vennének részt az egyenlő jogokat követelő akciókban, akik az összefogás pozitív hatásáról szóló cikket olvasták. A kísérlet egyértelműen megerősítette, hogy a cselekvési hajlandóság úgy növelhető hatékonyan, ha az emberek hisznek abban, hogy ők azok, akik képesek változást elérni a társadalomban. „Ugyanakkor azt is láttuk, hogy azok írták alá nagyobb számban a petíciót, akik tisztában vannak a romákat érő diszkriminációval, és saját maguk tapasztalták, milyen hátrányok érik őket mondjuk lakásbérlésnél vagy munkavállalás során – mondja Kende Anna. – Ez ismét azt jelzi számunkra, hogy

az egyenlőtlenségek bemutatása kulcsfontosságú az emberek mozgósításához,

de önmagában nem elég hozzá.”

A kutatók nem álltak meg itt, a fenti vizsgálatokban kapott eredményeiket egy további tesztnek is alávetették. Ennek keretében interjúkat készítettek 32 roma aktivistával, hogy megtudják, mit tartanak szükségesnek a társadalmi változás eléréséhez. A megkérdezettek többsége úgy fogalmazott, hogy a romák helyzetének javításához nélkülözhetetlen a különböző csoportokkal - romákkal, nem romákkal és más kisebbségekkel - való együttműködés, szövetséges pedig bárkiből lehet.

A résztvevők szerint a „jó” szövetséges fontos jellemzői közé tartozik, hogy hajlandó meghallgatni a másikat és tanulni a hibáiból, kész kiállni az ügyért, miközben nem éreztet felsőbbrendűséget, és teret ad a romáknak. Ez azonban nem mindig könnyű feladat. Ahogy az egyik megkérdezett roma aktivista rávilágított: „az emberek képesek és hajlandóak pénzt adni, de nagyon kevesen készek magukat odaadni a cél érdekében”.

A kétéves projekt eredményei alapján a kutatók útmutatót dolgoztak ki a társadalmi szerepvállalást elősegítő kapcsolatalapú intervenciókra, a szövetségesek fontosságát pedig videóban is bemutatták.

Fotó: Zoran / Adobe Stock