A párkapcsolati erőszakot átélt nők számára az egyik legnehezebb és legveszélyesebb feladat a kapcsolatból való kilépés. Az átélt erőszak az esetek többségében nem ér véget a kapcsolat lezárultával, sőt, ha gyerekek is érintettek, további jogi erőszak formájában folytatódhat. Az apa törvényes joga a gyermekei felügyeletére és a gyermekeihez való hozzáférésre, valamint a gyermekek apjukhoz való kötődése megakadályozza, hogy egy nő valóban elszakadjon a bántalmazójától. Az elméleti szakirodalom megerősíti, hogy a felügyeleti jog és a láthatás hogyan szolgálhat eszközként a bántalmazó számára, hogy folytassa a bántalmazást. A túlélők számára az erőszak folytatódhat kényszerláthatás elrendelésével, illetve a láthatásért zajló rendőrségi, orvosi és jogi folyamat során a túlélők által elszenvedett intézményi árulás is súlyosbíthatja a túlélők pszichés tüneteit és alááshatja mentális egészségüket. Kutatásom célja, hogy felmérje a párkapcsolati erőszak túlélőinek pszichés nehézségeit, valamint feltárja a kényszerláthatás és az intézményi árulás magyarországi prevalenciáját, továbbá hatásait a túlélők mentális egészségére.

Kutatásom középpontjában a nemi szerepek, azon belül az anyaság és a neurodiverzitás kapcsolata áll. A neurodiverzitás szemlélete szerint a kognitív és neurológiai különbségek az emberi sokféleség természetes részei. A neurodivergens emberek, ideértve az ADHD-s és autista személyeket is, nem hibásak vagy hiányosak, hanem eltérő idegrendszeri fejlődéssel rendelkeznek, amelyeknek megvannak a saját erősségei és nehézségei. Az anyaság a női identitás egyik leginkább normatív és értékekkel bíró oldala. A társadalmi diskurzusban az „ideális anya” képe olyan nő, aki türelmes, gondoskodó, szervezett és teljesen a gyermekei szükségleteinek él. Ez a kép azonban nem veszi figyelembe a neurodivergens nők, például az ADHD-val vagy autizmussal élők valóságát, akik számára az anyaság egyszerre lehet örömforrás de egyaránt komoly kihívás is. Kutatásom interszekcionális szemléletben vizsgálja azokat a szisztematikus hátrányokat, melyeket a neurodiverzitásban érintett anyák tapasztalnak meg a társadalomban.