Milyen hatása van a nyílt párbeszédnek a kisebbségek önmagukért való kiállására? Hogyan védhető meg az akadémiai szabadság? Vezethet-e a pornófogyasztás súlyos étkezési zavarokhoz? Mennyire hatékonyak a kötődésalapú terápiák a bullying feldolgozásában? Friss cikkszemlénkben ezekre a kérdésekre keressük a választ a legújabb PPK-s kutatások tükrében.
A nyílt párbeszéd szerepe a társadalmi változás elősegítésében
A nemzetközi kutatás 23 országban az LMBTQI+ személyek, valamint nyolc országban az etnikai kisebbségek körében vizsgálta a kollektív cselekvés motivációit, vagyis a saját csoport érdekeiért való kiállás hajtóerejét.
Az eredmények szerint a hátrányos helyzetű csoportok és a többség közötti pozitív interakciók csökkentik a kisebbség tenni akarását – ez a kontaktus úgynevezett „demobilizációs hatása”. A tanulmány azt vizsgálta, miként hat erre a folyamatra az „igazságtalanságról való beszélgetés” (injustice talk), vagyis amikor a felek nyíltan szóba hozzák a kisebbségi csoportot érő társadalmi hátrányokat. Azt találták, hogy az LMBTQI+ résztvevők esetében a szexuális és nemi kisebbségeket érő igazságtalanságokról folytatott beszélgetés mérsékelte a pozitív kontaktus demobilizáló hatását. Ezzel szemben etnikai kisebbségek körében ez a hatás nem volt kimutatható, ami további vizsgálatok szükségességére utal.
A kutatás üzenete, hogy
a szexuális és nemi kisebbségek esetén fontos, hogy a többségi társadalom tagjai is nyíltan beszéljenek a kisebbségi csoportot érő sérelmekről, hiszen ez megerősíti aktivizmusukat, jogaikért való kiállásukat.
A szociálpszichológiai perspektíva az akadémiai szabadság megőrzéséről
A tanulmány szociálpszichológiai nézőpontból vizsgálja az akadémiai szabadságot érintő rendszerszintű változásokat az illiberális politikai rendszerekben, magyarországi példán keresztül. A szerzők bemutatják, hogy az egyetemek működését érintő beavatkozások miként hatnak a tudástermelés folyamataira, hogyan ássák alá a nyilvános diskurzust és tágabb értelemben a demokratikus intézményrendszerek működőképességét.
A tanulmány az egyéni pszichológiai folyamatokat összekapcsolja a politikai döntéshozatallal, és feltárja, hogyan erodálják a fenyegetésre és ideológiai kontrollra adott egyéni és intézményi válaszok a tudományos munka színvonalát. A szerzők négy konkrét stratégiát vázolnak fel az akadémiai autonómia védelmére: (1) az illegitim nyomással és az öncenzúrával szembeni ellenállást, (2) a tudományos életen belüli nyílt és kritikus párbeszéd fenntartását, (3) a szigorú tudományos munka és a társadalmi felelősségvállalás érzékeny összehangolását, valamint (4) a nyilvánossággal folytatott folyamatos párbeszédet a dezinformáció ellensúlyozása és a tudományba vetett bizalom helyreállítása érdekében.
A tanulmány nemcsak kutatóknak szól, hanem mindazoknak, akiket foglalkoztat az egyetemek jövője, a demokratikus értékek sorsa és a tudomány társadalmi szerepe.
A tekintélyelvűség mint a sajtószabadsággal kapcsolatos problémák tagadásának alapja
A tanulmány azt vizsgálja, miként függ össze a tekintélyelvű beállítottság a szólás- és sajtószabadság megítélésével Európában. Az elemzés 31 ország közel 60 000 válaszadójának adataira épül. Az eredmények szerint az autoriter személyek nemcsak támogatják a szólásszabadság korlátozását, hanem hajlamosak túl pozitívan érzékelni a média szabadságát – különösen ott, ahol az valójában gyenge. Ez a torzított és motivált percepció közvetetten növeli a politikai bizalmat és a kormányzattal való elégedettséget, így erősíti az illiberális rendszerek támogatottságát. A hatás erőteljesebb azokban az országokban, ahol a sajtószabadság gyengébb, ami azt jelzi, hogy a tekintélyelvűség nemcsak a szabadság korlátozását pártolja, hanem elfedi annak hiányát is.
A kutatás rávilágít: a tekintélyelvűség nem pusztán politikai preferencia, hanem pszichológiai mechanizmus, amely fenntartja az illúziót a demokráciáról, miközben gyengíti annak alapelveit.
Hadarics, M. (2025). Democratic Backsliding Based on Illusions: Authoritarians' Biased Perception of Media Freedom Contributes to Their Political Support. International Journal of Psychology, 60(6), e70126.
A pornófogyasztás hosszú távú hatása az étkezési szokásokra
A pornográf tartalmak gyakran erősen idealizált testképeket közvetítenek, amelyek hatással lehetnek a fogyasztók testképére és egészség-magatartására. A kutatás 2020 és 2021 között fiatal felnőttek körében azt vizsgálta, hogy a pornófogyasztás összefüggésben áll-e az egészségtelen étkezési szokások kialakulásával. Az eredmények szerint a kiinduláskor mért pornófogyasztás egy év elteltével fokozottabb, pornográfiához kapcsolódó testelégedetlenséggel járt együtt. A megnövekedett testelégedetlenség pedig a férfiaknál és a nőknél is rendezetlenebb étkezési viselkedéssel társult. A beszámolók alapján jól látható, hogy a pornófogyasztás és az evészavarok közti kapcsolat a nők körében erőteljesebb volt.
Összességében a pornófogyasztás mindkét nemnél rövid és hosszú távon is kockázatot jelent a testkép és az étkezési szokások szempontjából, azonban a nőket súlyosabban érinti.
Bántalmazott serdülők kötődésalapú traumakezelése
A serdülőkori bullying súlyos népegészségügyi gond, amely gyakran okoz szorongást, depressziót és traumával kapcsolatos tüneteket. Bár a szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás (Eye Movement Desensitization and Reprocessing - EMDR) hatékony a fiatalok traumakezelésében, használata zaklatás esetében még korlátozott. A biztonságos kötődésre fókuszáló terápiák is ígéretesek a traumás panaszok enyhítésében, de EMDR-rel való ötvözésük még kevéssé feltárt. A kutatás a kötődésalapú szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás (Attachment-Based EMDR, AB-EMDR) erejét értékelte a zaklatást átélt serdülők trauma- és szorongásos tüneteinek csökkentésében, a klasszikus EMDR-rel összevetve.
A randomizált, kontrollált vizsgálatban 50 bántalmazott (12–18 év) fiatalt osztottak véletlenszerűen AB-EMDR intervenciós és standard EMDR kontrollcsoportba. Az AB-EMDR a standard, nyolcfázisú EMDR-protokollt olyan kötődésfókuszú elemekkel bővítette, mint az önmagunkkal való együttérzés fejlesztése, az érzelemszabályozás, az empátiatréning és a kapcsolati szerepjátékok. Az EMDR hatásosan mérsékelte a zaklatást átélt serdülők tüneteit, a kötődésalapú elemek pedig tovább fokozták a javulást. A kötődésfókuszú EMDR biztató módszer, az általánosításhoz azonban fontosak a kiterjedtebb mintán végzett mérések.