Egyre népszerűbbek a gyerekeknek szóló, tudatos jelenléten alapuló programok, amelyek a figyelem és az önszabályozás fejlesztését célozzák. Egy friss ELTE PPK-s kutatás szerint azonban a módszer hatása jóval korlátozottabb, mint korábban gondolták, és főleg az atipikus fejlődésű fiataloknál hozhat javulást.
A mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét lényege, hogy figyelmünket szándékosan a jelen pillanat történéseire irányítjuk, és tudatosabban figyelünk saját gondolatainkra, érzéseinkre és testi tapasztalatainkra. Az elmúlt években egyre több ilyen program jelent meg a gyerekek számára is, elsősorban a koncentráció fejlesztésének reményében.
Putri Sibron, Vekety Boglárka, Alexander Logemann (ELTE PPK) és Takács Zsófia (University of Edinburgh) azt vizsgálták, hogy valóban javítják-e ezek a beavatkozások a gyermekek úgynevezett végrehajtó funkcióit. Ezek azok a kognitív képességek, amelyek segítenek abban, hogy figyelmünket irányítsuk, kontrolláljuk impulzusainkat, alkalmazkodjunk a változó helyzetekhez, és fejben tartsuk, amire éppen szükségünk van. A kutatás eredményeit a Mindfulness című nemzetközi szakfolyóirat közölte.
Kisebb a hatás, mint korábban gondolták
A kutatók 42 korábbi vizsgálat eredményeit elemezték, amelyekben több mint 1400, három és tizenkét év közötti gyermek vett részt. Az eredmények árnyaltabb képet mutatnak, mint a korábbi, kisebb mintán végzett kutatások:
a mindfulness alapú foglalkozások összességében csak kismértékű javulást eredményeztek a vizsgált képességekben.
A leginkább érzékelhető hatás a gátlókontroll területén mutatkozott meg – abban a képességben, amely segíti a gyerekeket, hogy ne reagáljanak azonnal minden ingerekre, és tudatosabban szabályozzák a viselkedésüket. A kognitív rugalmasság, vagyis a változó helyzetekhez való alkalmazkodás képessége esetében szintén megjelent egy kisebb pozitív változás, ez azonban kevésbé bizonyult stabilnak. Az információk rövid távú megőrzését segítő munkamemóriára pedig egyáltalán nem volt hatással a módszer.
Az ADHD-val élő gyerekeknél ígéretesebb lehet
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a mindfulness ugyanúgy működik-e a tipikus és az atipikus fejlődésű gyerekeknél. Az eredmények szerint az ADHD-val élő gyermekeknél a programok kis mértékben enyhítették a figyelemzavar tüneteit, csökkentették az impulzivitást, és javult a gátlókontroll, valamint az érzelemszabályozás is.
Ez arra is utal, hogy a módszer nem feltétlenül minden gyereknél és minden célra egyformán hasznos, bizonyos csoportoknál nagyobb lehet a jelentősége.
Nem feltétlenül a mindfulness a kulcs
A vizsgálat egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem mindegy, mihez hasonlítjuk a mindfulness-program eredményeit. Amikor ugyanis a résztvevő gyerekeket olyan társaikkal vetették össze, akik egyáltalán nem vettek részt hasonló programban, a mindfulness kedvező hatása kimutatható volt. Amikor viszont más, aktív foglalkozásokkal – például relaxációs vagy készségfejlesztő programokkal – hasonlították össze, a különbség eltűnt.
Ez azt sugallja, hogy
a pozitív változás nem feltétlenül a mindfulness valamely sajátos elemének köszönhető, hanem szerepet játszhat benne, hogy a gyerekek rendszeresen részt vesznek egy strukturált, figyelmet igénylő foglalkozáson.
A kutatás összességében nem kérdőjelezi meg a mindfulness alapú programok létjogosultságát, inkább pontosabb helyük kijelölésében segít. A módszer mindenekelőtt a gátlókontroll terén hozhat kisebb javulást, de nem tekinthető olyan általános fejlesztőeszköznek, amely a kognitív képességek minden területén egyformán hatékony.
Az eredmények azt sem jelentik, hogy a mindfulnessnek ne lehetnének más előnyei. Elképzelhető például, hogy a gyermekek érzelmi jóllétére vagy pszichológiai állapotára kedvezően hat. A jövőbeli kutatások egyik fontos feladata ezért annak tisztázása lesz, hogy ezek közül mely hatások köthetők kifejezetten a mindfulnesshez. A kutatás így abban segít, hogy reálisabb elvárásokkal tekintsünk a tudatos jelenlétre épülő programokra, és pontosabban lássuk, mikor és kiknél lehet valóban érdemes alkalmazni őket.