Ötven éve még alig száz aktív pszichológus dolgozott Magyarországon, és a szakma létjogosultságát is bizonyítani kellett. Az ő pályatársaik közül nyolcan most aranyoklevelet vehettek át az ELTE Aula Magnában.

Október közepén két napon át jubileumi diplomaátadó ünnepségeket rendeztek az ELTE-n, amelyeken az egyetem több kara is köszöntötte egykori hallgatóit. Az ünnepségek sorában a Pedagógiai és Pszichológiai Kar is átadta díszokleveleit azoknak, akik az ELTE-n vagy annak jogelőd intézményében szereztek diplomát a Kar képzési portfóliójába tartozó valamely szakon. Az ELTE PPK 2011 óta ad ki ilyen elismeréseket. Az oklevél fokozata a diploma megszerzése óta eltelt időtől függ: 50 év után arany, 60 év után gyémánt, 65 év után vas, 70 év után rubin, 75 év után platina, 80 év után zafír jubileumi oklevél igényelhető. 

Milyen volt 1976-ban pszichológussá válni?

Az október 20-ai átadóünnepségen Dúll Andrea dékán az 1976-os év hangulatának felidézésével köszöntötte a jubilánsokat: Traubi Szóda a boltok polcain, új KRESZ, egyforintos fagylaltgombóc, a világban pedig az Apple és a Microsoft megjelenése vagy a Viking-1 Mars-szonda elindulása jellemezte az évet. Ezt követően feltette a kérdést: milyen volt ekkor pszichológusnak lenni.

A válasz szerint a hazai pszichológia és pszichológusképzés ekkor egy izgalmas, de korántsem egyszerű korszakát élte. Az 1950-es évek politikai tiltása és a pszichológia „polgári áltudománnyá” nyilvánítása után a szakma az 1970-es évek elejére jutott el az újjáéledésig. 1976-ban az egész országban alig száz aktív pszichológus dolgozott. A képzés elit és kis létszámú volt: évente csupán néhány tucat hallgató végzett, akiket gyakran ezres nagyságrendű jelentkezőből választottak ki.

Kötelező volt a kétszakosság is: a pszichológia mellé például angol, matematika, biológia vagy magyar szak társult. Ez olyan interdiszciplináris látásmódot adott, amely később a pszichológia számos területének fejlődéséhez hozzájárult.

Ekkor még nem létezett az ELTE-n Pedagógiai és Pszichológiai Kar: a jubilánsok a Bölcsészkaron tanultak és szereztek diplomát. 

Ők voltak azok a pionírok, akik bebizonyították, hogy a lélek vizsgálata nem polgári csökevény, hanem elengedhetetlen tudomány

– fogalmazott a dékán.

Sokszínű életutak

Az 1976-ban végzett évfolyam a hazai pszichológia számos területén hagyott maradandó nyomot: munkásságuk az agyi képalkotástól és a kognitív tudományoktól a pszichológiai módszertanon és statisztikán át az affektív pszichológiáig és a hipnóziskutatásig terjed.

A jubilánsok között találjuk a klinikai pszichoanalízis és a Ferenczi Sándor-i örökség meghatározó képviselőjét, a nevelési tanácsadás és a családterápia elismert szakemberét, valamint a kisgyermekkori fejlődéslélektan és a bölcsődei ellátás kutatóját is. Az aranydiplomások egyike pedig a szervezetfejlesztés és a tréningek területén végzett jelentős szakmai munkát.

Az októberi ünnepségen vehette át jubileumi díszoklevelét: Bacsinszky Emőke, Csépe Valéria, Gősiné Greguss Anna Csilla, Mészáros Judit, Rózsa Judit, Szöllősiné Vári Zsuzsanna, Tőrösné Fehér Ildikó és Vargha András

Gratulálunk a jubilánsoknak, és köszönjük ötven évnyi szakmai munkájukat!