Havi cikkajánlónkban ezúttal az oktatási egyenlőtlenségek és az egyházi iskolák szelekciós hatásait, a munkaerőpiaci kompetenciaelvárások változását és a szélsőséges csoportközi erőszak pszichológiáját bemutató publikációkból válogattunk.
Méltányos oktatás és szegregáció elleni küzdelem
A szerzők tanulmányukban a református egyház oldaláról közelítik meg a méltányos oktatás kérdését. Kiindulópontjukat azok a hazai és nemzetközi kritikák adják, amelyek a roma, illetve a hátrányos helyzetű tanulók rendszerszintű intézményi szegregációját, valamint az egyházi fenntartású iskolák szelekciós hatását azonosítják. A téma különösen aktuális a diszkriminációellenes intézkedésekről szóló, 2024. január 1-jén hatályba lépett 2023. évi XCII. törvény apropóján, amely már pénzügyi szankciókat rendel a jelenséghez. A jogszabály több hazai református általános iskolát közvetlenül érintett, illetve érint a 2025/2026-os és a 2026/2027-es tanévben. A tanulmány ismerteti a probléma komplexitását, kiemelve a mögötte rejlő alapvető társadalmi-gazdasági és strukturális egyenlőtlenségeket. A kutatók a már működő fenntartói mintákra is kitekintenek, hangsúlyozva a szelekciós folyamatok felszámolásához szükséges felelősségvállalást. Végül bemutatják a rendszerszintű módszertani megújulást, valamint a fejlesztéseket támogató és koordináló Inkluzív Módszertani Támogató Program munkacsoportját.
A munkaerőpiaci elvárások változása Magyarországon
A nemzetközi előrejelzések és kutatások egyaránt arra utalnak, hogy a munkaerőpiacon elvárt kompetenciák szerkezete jelentősen átalakul. A tanulmány két vállalati adatfelvétel eredményeire támaszkodva mutatja be, hogyan változtak a munkáltatók elvárásai a magyar munkaerőpiacon 2018 és 2023 között, különös tekintettel a kompetenciák időbeli és karrierszintek közötti átrendeződésére.
A kutatás megerősíti, hogy a hazai munkáltatói kompetenciaelvárások a nemzetközi trendekkel összhangban változtak, ám a folyamat üteme és megjelenési mintázata sajátos nemzeti jellemzőket is mutat. A felmérés alapján olyan kompetenciák, amelyek korábban elsősorban a senior vagy szakértői szintekhez kapcsolódtak – például a kreatív problémamegoldás vagy az önirányított tanulás –, mára már a pályafutás korai szakaszában, a junior munkavállalókkal szemben is elvárássá váltak.
A vizsgálat további fontos megállapítása, hogy a magyarországi munkáltatók egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az olyan transzverzális kompetenciáknak, mint az önállóság, az alkalmazkodóképesség, az etikai érzékenység vagy a stressztűrés. Ezek a készségek ma már nem csupán kiegészítő tulajdonságok, hanem a foglalkoztathatóság és a munkaerőpiaci sikeresség meghatározó tényezői.
A csoportközi támadó és védekező erőszak pszichológiája
Jelen kutatás a szélsőséges csoportközi erőszak pszichológiai hátterét vizsgálja 58 ország és autonóm régió 18 128 résztvevőjének adatai alapján. A szerzők a szélsőséges erőszakos szándékokat két dimenzióba sorolták: a saját csoport védelmére irányuló reaktív, védekező szélsőségességre, valamint a dominanciaszerzést és ideológiai terjeszkedést célzó proaktív, támadó szélsőségességre.
Az eredmények szerint a védekező szándékok szinte minden vizsgált országban erősebbek voltak, mint a támadóak, ami arra utal, hogy a saját közösség védelmével igazolt agresszió globálisan elfogadottabb. A két erőszakforma eltérő pszichológiai tényezőkkel függ össze: a pszichopátia és a jobboldali tekintélyelvűség mindkettőhöz kapcsolódott, míg a machiavellizmus és a nárcizmus inkább a védekező, a társas dominanciaorientáció (SDO) és a vallási fundamentalizmus pedig inkább a támadó szándékot jelezte előre.
Makroszinten csak a támadó szélsőségesség mutatott összefüggést valós konfliktusmutatókkal, például terrorizmussal, politikai terrorral és belső fegyveres konfliktusokkal. Magasabb demokrácia- és fejlettségi szint mellett alacsonyabb volt a támadó szándék. Az adatok alapján a szélsőségesség elleni programokat az eltérő motivációkra kell építeni: védekező radikalizációnál a fenyegetettségérzet csökkentése, míg a támadó formánál a demokratikus intézmények erősítése lehet a kulcs.
Híd az önkéntesség és a munkaerőpiac között
D. Babos Zsuzsánna kötete az önkéntességet andragógiai nézőpontból, valamint annak tanulási, kompetenciafejlesztő és munkaerőpiaci összefüggéseiben vizsgálja. A mű a szerző doktori disszertációján alapul, amely annak továbbgondolt, az önkéntesség tanulási és munkaerőpiaci relevanciáját előtérbe állító változata. Olyan tanulási színtérként értelmezi az önkéntességet, amelyben az egyéni fejlődés és a közösségi hozzájárulás nem zárja ki, hanem erősíti egymást. Alapvetése, hogy az önkéntesség szervezeti struktúráinak megerősödésével az önkéntes tapasztalatok kezelése is tudatosabb, professzionálisabb megközelítést igényel. Az önkéntes tevékenységek során a segítésen túl olyan tudás, készség és attitűd formálódhat, amely személyes erőforrássá, sőt munkaerőpiaci szempontból is hasznos kompetenciává válhat. Ugyanakkor, az önkéntesség és a munkaerőpiac közötti kapcsolat nem közvetlen és nem automatikus. A hidat azok a kompetenciák jelentik, amelyek az önkéntesség során alakulnak ki és válnak tudatossá, majd megfelelő feltételek mellett a munkaerőpiac számára is értelmezhető erőforrásokká alakíthatók. A tanulmány elsősorban humán szakembereknek, közösségszervezőknek, valamint közművelődési és civil-nonprofit területen dolgozó szakembereknek szól.