A Börtönügyi Szemle 2026/2. számában megjelent az ELTE PPK két kutatójának legfrissebb tanulmánya, amely bemutatja hogyan lehet és miért szükséges a traumainformált szemléletet beilleszteni a büntetés-végrehajtási rendszerbe.
A traumainformált büntetés-végrehajtás alapelvei c. elemzés Koday Zsuzsanna, az ELTE PPK doktorjelöltjének első elsőszerzős írása, amelynek célja ismertetni a traumainformált büntetés-végrehajtás alapvetéseit. A tanulmány társszerzői Kaló Zsuzsa, a kutatás témavezetője, az ELTE PPK habilitált egyetemi docense, valamint Lukácsi Dániel, addiktológiai tanácsadó szakpszichológus. A tanulmány létrejöttét a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága támogatta, lehetőséget biztosítva a kutatás megvalósítására, az interjúk elkészítésére, valamint a fogvatartott nők számára szervezett traumainformált csoportok megtartására.
A kutatás háttere
A szerzők kiindulópontja, hogy a fogvatartásban élők jelentős része hordoz valamilyen súlyos pszichológiai sérülést.
A kutatás éppen ezért azt vizsgálja, miként építhetők be a neurobiológiai ismeretek a személyi állomány képzésébe, és hogyan integrálhatók a trauma társadalmi, illetve pszichológiai hatásai a mindennapi gyakorlatba.
A feltárás gerincét az Amerikai Egyesült Államok Kábítószerügyi és Mentális Egészségügyi Szolgáltatások Kormányzati Igazgatósága (SAMHSA) által meghatározott alapfogalmak és azok alkalmazási lehetőségei, valamint szakirodalmi áttekintés adta.
A „4 R” modell
A traumainformált szemléletben szerveződő intervenció a traumával kapcsolatos információk, tudásanyag átadására épül, legfőbb eszköze pedig a traumainformált csoportos tanácsadás, amely a partnerségen alapul – pszichoedukatív a kliensek és a szolgáltató részéről is.
Az intervenció négy olyan kulcsterületet határoz meg az intézmények számára, amelyek elengedhetetlenek a hatékony beavatkozáshoz – ezt nevezzük „4 R” modellnek, vagyis realizálni (realization), felismerni (recognize), reagálni (responds) és ellenállni az újra-traumatizációnak (resist of re-traumatization).
Ennek első alappillérét az egész szervezetet átfogó, minden munkatársra kiterjedő felkészítés adja, amely megteremti a traumákkal kapcsolatos közös tudásalapot. A második lépés a traumatünetek gyakorlati azonosítását segíti elő a rendszeres szupervízión, a folyamatos monitorozáson és a programok értékelésén keresztül. A harmadik elem a traumainformált elvek érvényesítését javasolja az intézményi protokollok, eljárások és szervezeti kultúra folyamataiban, míg a negyedik arra figyelmeztet, hogy a beavatkozások akaratlanul is felszínre hozhatják a páciensek korábbi negatív élményeit, és traumatudatosság hiányában újra traumatizálhatják őket.
A női fogvatartottak helyzete
A módszer létjogosultságát az elítéltek – és különösen a nők – által hordozott mély traumák igazolják. A tanulmány nemzetközi adatokra támaszkodva világít rá arra, hogy körükben kirívóan magas a poszttraumás stressz szindróma (PTSD), a gyermekkori bántalmazás és a különféle mentális, valamint fizikai egészségügyi problémák előfordulása. Az Egyesült Királyságból származó elemzések például azt mutatják, hogy a női fogvatartottak közel egyharmada állami gondozásban nevelkedett, és több mint felüket érte gyermekkori bántalmazás – ráadásul a PTSD-vel érintett fogvatartott nők kétharmada gyermekkori szexuális erőszak áldozatává is vált.
Biztonságosabb intézményi légkör
A kutatások megerősítik, hogy a traumainformált szemléletű büntetés-végrehajtási rendszer nemcsak a reintegráció sikerességét növeli, hanem közvetlenül csökkenti a fegyelmi vétségeket és a fogvatartottak közötti belső konfliktusokat is, megteremtve egy humánusabb, támogatóbb börtönkörnyezetet. A módszerek alkalmazása meggyőző eredményeket hozott:
a személyzet elleni támadások száma 62%-kal, a fogvatartottak közötti erőszak 54%-kal, az öngyilkosságok aránya pedig 60%-kal esett vissza, miközben a mentális egészségügyi problémák előfordulása is egyharmadával csökkent.
A teljes tanulmány a Börtönügyi Szemle 2026/2-es számában érhető el ezen a linken.