Bár a szülők többsége szerint gyermekük biztonságosan használja az internetet, a statisztikák sötétebb képet festenek: a kamaszok körében megduplázódott az online visszaélések száma. A technikai védelem azonban önmagában nem elég – mutatnak rá az ELTE PPK munkatársai széleskörű elemzésükben.

A digitális világ térnyerése ma már a legkisebbeket is érinti, így a szülői felelősségvállalás és a családi szabályrendszerek kialakítása kulcskérdéssé vált. Farkas Pálma, Szabó Gábor és Rausch Attila, ELTE PPK kutatói a pandémia alatt végzett vizsgálatukból kiindulva, valamint az azóta keletkezett kutatások szakirodalmi áttekintésén keresztül elemezték a családok digitális eszközhasználati szokásait kora gyermekkortól serdülőkorig.

Az eredmények azt mutatják, hogy a szülők érzékenysége az online veszélyek iránt erősödött: míg 2017-ben csak 10-15% volt az aggódók aránya, 2020-ra ez a szám 20-30%-ra nőtt, leginkább az internetes zaklatástól tartva. Ezzel párhuzamosan azonban 

a szülői szabályozás mértéke drasztikusan csökkent a gyermek életkorának növekedésével: míg a 11 évesek 80%-ánál van jelen szülői kontroll, a 16 éveseknek már csak alig több mint harmada találkozik korlátokkal. 

A kutatások szerint a szülők többféleképpen segíthetik megelőzni a digitális világ kockázatait. Ezek közül négy eszköz tűnik a leghatékonyabbnak: a szabályok felállítása, az ellenőrzés, a közös médiafogyasztás és beszélgetés a látottakról, valamint a szűrőszoftverek használata. Olyan alkalmazások, mint a Google Family Link vagy a Norton Family segíthetnek a képernyőidő kezelésében, de nem helyettesítik a bizalmi beszélgetéseket és a szülői aktív jelenlétet, amelyek bizonyítottan hatékonyabbak.

A szülők felelős magatartása azonban nemcsak a szabályozásban jelenik meg, hanem abban is, hogyan használják a közösségi médiát. Egyre gyakoribb például a sharenting, vagyis amikor a szülők túl sok információt és fotót osztanak meg gyermekükről az interneten – ez akár a gyermek biztonságát és magánszféráját is veszélyeztetheti.

A kutatások arra is rámutattak, hogy a családok anyagi és társadalmi helyzete is jelentősen befolyásolja, hogy milyen mértékben és minőségben férnek hozzá a digitális eszközökhöz.

Az elemzések szerint az otthoni minta és a technológiai kompetencia vált a legfontosabb egyenlőtlenségi tényezővé.

A kedvezőbb anyagi háttérrel rendelkező szülők rendszerint magasabb szintű digitális tudással rendelkeznek, míg az alacsonyabb jövedelmű háztartásokban ez hiányosabb. A különbségek ráadásul tovább mélyíthetik a társadalmi szakadékot, hiszen a digitális készségek korai elsajátítása segíti a tanulmányi eredményességet, és a munkaerőpiacon is egyre nagyobb szerepet kap.

A digitális írástudás és a biztonságos eszközhasználat kialakulásához tehát elengedhetetlen a tudatos szülői példa. A tanulmány kiemeli, hogy a jövőben olyan könnyen alkalmazható megoldásokra van szükség, amelyek minden családi környezetben segítik a gyermekek átfogó fejlődését és védelmét a digitális térben.

A digitális szülői felügyeleti eszközök alkalmazásának kihívásai kora gyermekkorban című tanulmány a Koltay András és Lendvai Gergely Ferenc által szerkesztett Digitális szülőség című kötetben olvasható.