Hogyan készíthetjük fel a gyerekeket egy gyorsan változó világra? Miért fontos az önkéntesség? Mit jelent az inklúzió, és milyen szerepe lehet ebben az egyetemeknek? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ szeptember 24-én, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet és az Edisonplatform közös rendezvényén. 

A hagyományteremtő céllal megrendezett Társadalmi Felelősségvállalás Napja találkozási pontot kínált az egyetemi polgárok és a civil szervezetek számára, és konkrét lehetőségeket mutatott arra, hogyan kapcsolódhatunk be önkéntesként különböző társadalmi ügyekbe.

Felelősség a jövőért és egymásért 

„A felelősség ott kezdődik, amikor felismerjük, hogy a döntéseinknek, a munkánknak közvetlen hatása van a minket körülvevő társadalomra” – mondta megnyitójában Dúll Andrea, az ELTE PPK dékánja.

A társadalmi felelősségvállalás három fontos területét emelte ki: a jövő generációi iránti felelősséget, az inklúziót és az önkéntességet. Mint fogalmazott, egy egyetemi kar értékét az is megmutatja, hogyan bánik azokkal, akiknek támogatásra van szükségük. Az önkéntesség pedig olyan tapasztalatokat adhat, amelyekre a tanteremben nem lehet szert tenni.

Milyen tudásra lesz szükségük a mai gyerekeknek?

A megnyitót követő kerekasztal-beszélgetésen a jövő generációinak felkészítése került a középpontba. Borsos Dorottya, az Edisonplatform vezetője, Fodor Szilvia, a PPK oktatója és Rab Árpád jövőkutató Széll Krisztián, a PPK oktatója moderálásával azt járták körül, milyen tudásra és képességekre lesz szükségük a mai gyerekeknek.

Borsos Dorottya a „Mi leszel, ha nagy leszel?” című kutatás és rajzprojekt kapcsán arról beszélt, hogy a kérdésre ma már jóval nehezebb egyetlen konkrét foglalkozással válaszolni. A technológiai változás üteme alapjaiban alakítja át azt, mit tekintünk jövőálló tudásnak. 

A résztvevők szerint a kritikai gondolkodás, a kíváncsiság és a változásokhoz való alkalmazkodás képessége mellett a mentális jóllét is fontos része a jövőre való felkészítésnek. Az iskola feladatai kapcsán ugyanakkor elhangzott, hogy nem érdemes szembeállítani a lexikális tudást és a kompetenciákat: az iskola a tanulás mellett olyan helyzeteket is teremthet, amelyekben a diákok megtanulnak együttműködni, hibázni és megküzdeni a kudarccal.

A mesterséges intelligencia és a digitális kompetenciák esetében az is felmerült, hogyan használhatjuk jól az AI-t, mit és hogyan érdemes erről tanítani, illetve hol húzódik ebben az iskola, a család és más szereplők felelőssége.

Társadalmi felelősség a gyakorlatban

A délután folyamán a résztvevők workshopok keretében is találkozhattak a társadalmi felelősségvállalás különböző formáival.

A Szivárvány lakóotthon kézműves foglalkozása és az Egy sima, egy fordított – Egyesület az Inklúzióért programja a fogyatékossággal élő emberekkel való kapcsolódásra adott lehetőséget. Az UCCU Roma Informális Oktatási Alapítvány és a Bagázs Közhasznú Egyesület foglalkozásai a roma közösségek történetébe, kultúrájába és mindennapi kihívásaiba engedtek betekintést. Az AztaBanda drámapedagógiai workshopja az önkéntesség és a társadalmi felelősségvállalás dilemmáit dolgozta fel; az egyetemi önkéntességről szóló beszélgetésen pedig korábbi ELTE-s hallgatók osztották meg tapasztalataikat.

Az aulában felállított standoknál további szervezetek tevékenységét és önkéntes lehetőségeit ismerhették meg az érdeklődők: a KórházSuli a tartósan beteg gyerekek tanulását, a NoBadKid a magatartási nehézségekkel küzdő gyerekek támogatását, a Kacsakő Egyesület a befogadó közösségek kialakítását, az Autonómia Alapítvány pedig a roma fiatalokat és közösségeket támogató programokat mutatta be.

Az önkéntesség mint a tudás forrása

A délután D. Babos Zsuzsánna Híd az önkéntesség és a munkaerőpiac között című könyvének bemutatásával zárult. A kötet arra keresi a választ, hogyan válhatnak az önkéntesség során szerzett tapasztalatok tudássá és a későbbi munkaerőpiaci érvényesülésben is hasznosítható kompetenciákká.