Fájdalommal tudatjuk, hogy a Neveléstudományi Intézet nyugalmazott oktatója 2026. május 20-án elhunyt. Heimann Lászlónéra – akit mindenki Ilikeként ismert és szólított – Trencsényi László az alábbi sorokkal emlékezik.

82 éves korában elhunyt Heimann Lászlóné, aki hosszú életének jelentős részét töltötte a Kazinczy utcában, karunk megannyi jogelődjében. Több mint negyven éve vállalta –dunapataji tanári, fóti nevelőotthoni nevelői munkák után – a pedagógusképzés feladatait.  Jól ismerte az épület tereit és az e terekben pedagógussá válni készülő fiatalokat. Mivel a tehetséggondozás állt érdeklődése fókuszában (a Tehetséggondozó Társaságban fontos tisztségeket is vállalt önkéntes munkában annak létrejötte óta), a tanárjelöltekben is a tehetség megnyilvánulásait kereste, és erről a gondozásról – valósuljon az meg tanórán innen vagy túl – írt karunk tankönyveibe. Közösségi ember volt. Szerette munkahelyét, és hozzájárult ahhoz, hogy ez egy szeretetre méltó munkahely legyen. 

Kedves, figyelmes lénye, szelíd szava mind-mind meghatározó elem, erőforrás volt a Pedagógiai és Pszichológiai Karrá válás idején is. Mi ebben az időben dolgoztunk együtt. Közös tanári szobánkban, valahol a régi harmadik emeleten, szívesen fogadott maga mellé, amikor Dékán úr hívására pályáztam a PPK-ra, bevezetett a "Kazy" rejtelmeibe. Mindig, mindenben lehetett rá számítani.

A nyugdíjas lét távolabb sodorta az egyetemi világtól. Olykor összefutottunk, szomorúan számba vettük, kivel nem fogunk már találkozni, bizalommal és aggodalommal meghánytuk-vetettük a pedagógia és a nevelésügy helyzetét. Jobban bízott a jobbra fordulásban, mint én.  Bárcsak megtapasztalhatta volna.

Szomorúan búcsúzunk szeretett munkatársunktól, emlékét megőrizzük.