Hogyan látják a szülők az eltérő fejlődésű gyermekek inklúzióját? Milyen kihívásokat hoz a digitális szülői felügyelet a legkisebbeknél? Mi segíti a külföldről hazatérők lelki újraépülését, és hogyan formálják az iskolák fizikai tereit a pedagógiai elképzelések? A legújabb PPK-s kutatások ezekről a mindennapi nevelési és közösségi kérdésekről nyújtanak árnyaltabb képet.
Szülői vélekedések az eltérő fejlődésű és fogyatékossággal élő gyermekek inklúziójáról
A tanulmány azt vizsgálta, hogyan vélekednek a szülők az eltérő idegrendszeri fejlődésű, fizikai és érzékszervi fogyatékossággal élő gyermekek iskolai és társas inklúziójáról. A 347 szülő részvételével készült kérdőíves kutatás szerint bár a szülők általában támogatják az inkluzív környezeteket, jelentős különbség van a támogató attitűd és a fogyatékossággal élő gyermekek segítésére vagy a velük való kapcsolatteremtésre vonatkozó képesség között. Az eredmények rávilágítanak a tudás szerepére: a fogyatékosságot jobban megértő szülők magabiztosabbnak bizonyultak a segítségnyújtásban. A felmérés különbséget tett az osztálytermi és a barátságokon alapuló inklúzió között, és azt találta, hogy azok a szülők, akik támogatták az iskolai inklúziót, a fogyatékossággal élő és nem fogyatékossággal élő gyermekek közötti barátságokat is támogatták, és fordítva. Emellett,
minél súlyosabbnak ítélték meg a szülők egy fogyatékosság hatását a gyermek életére, annál bizonytalanabbnak érezték magukat a segítségnyújtásban.
A tanulmány hangsúlyozza a fogyatékosságokkal kapcsolatos társadalmi tudatosság és a gyakorlati ismeretek fontosságát, valamint a személyes kapcsolódási lehetőségek bővítését, amely segíthet abban, hogy a pozitív szándékok a mindennapi gyakorlatban is megjelenjenek.
A digitális szülői felügyelet kihívásai kora gyermekkorban
Bár a digitális technológia mára a családok életének nélkülözhetetlen része lett, a kisgyermekek védelme bizonyos tartalmaktól és az online térben jelentkező veszélyektől minden eddiginél fontosabb feladattá vált. A tanulmány a kora gyermekkori digitális szülői felügyelet lehetőségeit és kihívásait elemzi. A szülői felügyeleti eszközök funkciói közé tartozik a digitális biztonság, a tartalomszűrés, valamint a képernyőidő és az apphasználat monitorozásának és korlátozásának lehetősége. Az elemzés rámutat, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek digitális szakadékot is szülhetnek, és elmélyíthetik a különböző társadalmi csoportok közti távolságot. A kutatások szerint a társadalmi és digitális különbségek mérséklése is komplex beavatkozásokat igényel, amelyeknek a szülői kontroll is szerves része. Hatékony alkalmazásukhoz azonban elengedhetetlen többek között a szülők digitális kompetenciája és tájékozottsága. Utóbbi növelésében a gyermekek pedagógusainak is kulcsszerepük van. A digitális eszközök meghatározóak a kisgyermekek fejlődésében, ám mivel a technológia még kiforratlan, így szükséges a folyamatos kutatás és párbeszéd a fejlesztők, a kutatók, a pedagógusok és a szülők között.
Farkas, P., Szabó, G., & Rausch, A. (2025). A digitális szülői felügyeleti eszközök alkalmazásának kihívásai kora gyermekkorban. In A. Koltay & G. F. Lendvai (Szerk.), Digitális szülőség (o. 37–57). Gondolat Kiadó.
Hazatérés után: az itthoni boldogulás pszichológiai erőforrásai
A tanulmány úttörő módon nemcsak a külföldről hazatérő magyarok, hanem közvetlen környezetük (család, barátok) szemszögéből is vizsgálja a reintegráció folyamatát. A kutatás rámutat, hogy a hazatérés gyakran nehezebb, mint a kivándorlás. A „hazatérő” ugyanis már nem ugyanaz az ember, aki elment, az otthoniak viszont a régi énjét várják vissza. A tanulmány egyik központi fogalma a „kognitív immobilitás”: az a belső állapot, amikor a hazaérkező gondolkodásmódja még részben a kinti rendszerekhez idomul, miközben fizikailag már itthon építi az életét. A siker kulcsa e kettősség feloldása: a külföldön szerzett tapasztalatok nemzetet gazdagító értékké formálása.
A szerzők felhívják a figyelmet a „tudatos hírelkerülés” jelenségére is, amely egyfajta mentális önvédelmi stratégiaként jelenik meg. Sok hazatérő választja a közélettől való távolságtartást, hogy energiáit a közvetlen környezetére, a családjára és hivatására összpontosíthassa. A tanulmány rávilágít, hogy
a leghatékonyabb beilleszkedés a közösségi szolgálaton és a pozitív példamutatáson keresztül valósul meg.
A hazatérés így nem csupán visszaköltözés, hanem egy érett döntés a hazai közösség gyarapítására, ahol az egyén a külföldi tudást a magyar élet valóságába találja meg újra a helyét.
Iskolakoncepciók a fizikai környezet tükrében
A tanulás fizikai környezete - az építészet, a belsőépítészet, valamint az iskolák és a tantermek infrastruktúrája - mindig is fontos szerepet játszottak az oktatástörténeti kutatásokban, mivel sokat elárulnak egy adott korszak vagy pedagógiai mozgalom oktatási és tanítási koncepcióiról. Jelen tanulmány három iskolakísérletet elemez a magyar szocialista pedagógia korszakából, amelyek a rendszerváltás utáni alternatív iskolák előfutárai voltak: Zsolnai József Értékközvetítő és Képességfejlesztő Programjának iskolakoncepcióját, valamint Horn György Alternatív Közgazdasági Gimnáziumának és Winkler Márta Kincskeresők Iskolájának oktatási programjában szereplő, az iskolaépületre és az oktatási térkialakítására vonatkozó elképzeléseit. Az elemzés célja annak feltárása, miként alakították ki a különböző kísérleti koncepciók a pedagógiailag ideális tereket. A szerző vizsgálja az osztálytermek, a közös és különböző iskolai helyiségek elrendezését, illetve a tanári szoba berendezését. A kutatás elsődleges forrásokra - eredeti művekre, építészeti tervekre, korabeli filmekre és fényképekre – támaszkodva vázolja, hogyan váltak a fizikai környezetre vonatkozó elképzelések a gyakorlat részévé.